Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
5. szám - Szabó L.: Vízszintes lecsapoló elemek távolságának meghatározása
Szabó L,.: Vízszintes lecsapoló elemek távolságának meghatározása Hidrológiai Közlöny 1960. 5. sz. 335 eredmények erős szóródása természetes jelenségnek tekinthető. Adott esetben mindegyik összefüggés szolgáltathat ngyan a gyakorlattal egyező eredményt is, de ennek pontos feltételei ismeretlenek. Ezért alkalmazásukat a tájékoztató jellegű adatközlés feladatkörére kell korlátoznunk. A vízszintes lecsapolóelemek távolságának meghatározása helyszíni adatok alapján Az adott esetben alkalmazandó elemtávolságot megbízható módon véleményem szerint csak a természetes lecsapolódási folyamat kisebb nagyságú, de az átlagos talajviszonyokra jellemző területen megfigyelt adataival határozhatjuk meg. Már a bevezetőben is említettem, hogy a felszíni és földalatti lecsapoló elemek távolságának meghatározása azonos feladat. Ennek alapján az elemek távolságának megállapítására — a vízkutatásnál bevált kísérleti szivattyúzás alkalmazási körének bővítéseként — a következő helyszíni vizsgálat végrehajtását javasolom : Az előzetes talaj feltárások adatai alapján meghatározzuk a lecsapoló hálózat telepítési módját, irányát és a felszíntől mért átlagos mélységét. Ezeket figyelembe véve — a létesítendő hálózat árokszakaszaként —, kísérleti jelleggel legalább 20 m hosszúságú nyílt lecsapoló árkot létesítünk. A kísérleti árokszakasz kitűzésénél figyelemmel kell lennünk arra. hogy az ároknak a befogadó felőli vége közelében felszíni vízelvezetési lehetőség legyen. Az árok feneke a tervezendő lecsapoló hálózatnak megfelelően, tehát legalább 0,2%-os eséssel rendelkezzen. Az ároknak a befogadó felőli végén vízgyűjtő zsompot kell lemélyíteni. Ezen földmunkák közben feljegyezzük a talaj minőségét és az egyes rétegekből célszerű mintákat is vennünk. Különösen a rétegződés dőlési viszonyainak tisztázása ill. ellenőrzése fontos, mert ennek ismeretében esetleg a hálózat iránya is módosításra szorul. Még a lecsapoló árok lemélyítése előtt a kitűzött szakasz hosszának felénél, az árok tengelyére merőleges egyenes mentén, mindkét oldalon a partéltől 5, 20 és 50 m távolságra és az egyik oldalon 100 m távolságra is, az árok tervezett fenékszintjével egyező mélységű talajvízszínmegfigyelő kutakat telepítünk. Abban az esetben, ha az előzetes feltárási adatok szerint az árokszakasz felé irányuló talaj vízáramlás az árok tengelyére nézve részarányosnak tekinthető, a figyelőkutakat elegendő az ároknak csupán az egyik oldalán lemélyítenünk. Az árok megépítése után a beszivárgó víz a zsompba folyik le. Az itt összegyülekező víz a hozamtól függően kézi, vagy motoros szivattyúval emelhető ki. A szivattyút mindaddig működtetjük, amíg az összehasonlítási alapot nyújtó 100 m távolságra elhelyezett kút vízállásadataihoz viszonyítva a többi kútban még vízszíncsökkenés jelentkezik. Az árok leszívó hatása általában 3—15 nap után állandósul. (Előfordulhat, hogy a beálló leszívási felület az 50 m-re levő figyelő kutat sem éri el.) Az állandósuló vízállásadatok alapján a figyelőkutak szelvényéhez tartozó le szívási görbe ábrázolható. Feladatunknál az átlagos nyugalmi talajvízszinttől mért legkisebb vízszínsüllyesztés (s) nagysága, mint biztosítandó feladat, mindig ismeretes. Ha a jobb- és baloldali leszívási görbe egybevágó, vagy annak tekinthető, a keresett elemtávolságot úgy kapjuk meg, hogy a leszívási görbén megkeressük azt a pontot, ahol a leszívás értéke éppen s/2. Ezen pontnak az árok tengelyvonalától mért kétszeres távolsága a keresett értéket szolgáltatja. Közelítőleg feltehető ugyanis az, hogy a távolság felénél a tervezett vízszintsüllyesztés felét az egyik, felét a másik oldalon húzódó lecsapoló elem leszívása idézi elő (2. ábra). 2. ábra. A lecsapoló elemek távolságának meghatározása egybevágó leszívási görbék esetén 0m. 2. Onpedenenue paccmoHHun Meotcöy omeodmifUMU SAeMeHmaMU e CAViae modíicecmtsetiHbix öenpeccuouHbix Kpueux Fig. 2. Determination of element spacing in the case of symmetrical drawdown curves 3. ábra. A lecsapoló elemek távolságának megszerkesztése az ároktengelyre nézve nem részarányos leszívási görbék esetén 0ue. 3. nocmpoeiiue paccmoRHUR Meotcdy omeoűmifUMU SAeMeHmaMU ÖAH CAynan He cuMMempiwHbtx Kpuebix omnocumeAbno ocu mpamueu Fig. 3. Construction of element spacing in the case of drawdown curves that are asymmetrical about the axis of the ditch Az árok tengelyére nézve nem részarányos leszívási görbék esetén az elemtávolság meghatározására a 3. ábrán bemutatott szerkesztést javasolom. A meredekebb lefutású görbének az eredeti vízszinttől mért növekvő ordinátáit a másik leszívási görbe több (legalább három) tetszőlegesen felvett pontjából (3. ábra A, B és C pont) az ároktól távolodó értelemben a leszívási görbe alsó felére rámérjük. Ezt a szerkesztést elegendő a tervezett lecsapoló elem tengelyvonalától a térszínnel párhuzamosan húzott egyenesig elvégeznünk. Az így nyert görbék csúcspontjait (3. ábra K, L és M pont) összekötve a különböző b x, b 2 és b 3 elem távolságokhoz tartozó legkisebb leszívások
