Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Csajághy Gábor: A felszín alatti vizek szerves anyagai

Csajághy G.: A felszín alatti vizek szerves anyagai Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 327 aminovegyületek hasadnak le, az állandóbb fehérjék és a kitin azonban megmaradnak és feldúsulnak az üledékben. A szerves iszapokban a tirozin dezamidációjából származó fenol is kimutatható nyomokban. A tőzegekkel ellentétben nem ritka az oldott növényi festékanyagok jelenléte sem. A fentiekben vázlatosan ismertetett átalakulási folyamatok típusoknak tekintendők, nincs közöttük éles határ. Az adott természeti viszonyoktól függően egyik a másikba átmehet, vagy egymást felválthatja. A lerakódott üledékek nem maradnak meg változatlanul, hanem nagyobb mélységbe süllyedve, további átalakuláson mennek keresztül. Végső fokon a tőzegesedés termékeinek, sőt még a jüttjának is a további átalakulása a szénkőzetek, a típusos szapropél további átalakulása pedig inkább a kőolajképződés irányába halad (Szádeczky) [21] A szerves bomlástermékek egyik része azért kerül be felszín alatti vizeinkbe, mert könnyen oldható, egy másik része pedig azért, mert peptizáló anyagok jelenlétében könnyen peptizálódik és kolloid állapotba jut, de még a gyakorlatilag oldhatatlan kőolajszármazékok is bekerülnek finoman elosztott állapotban a nagy erővel feltörő víz mechanikai diszpergáló hatására. A szerves anyagok jelenléte a felszín alatti vizekben szinte magától értetődik, ha arra gondolunk, hogy ennek a víznek egy része sok esetben még az a víz, amelyben a szedimentáció végbement, egy része pedig magától a szerves anyag hidrogénjéből és oxigénjéből keletkezett. A felszín alatti vizek egymástól csak a szerves anyagok minőségében és mennyiségében különböznek, s olyan természetes vizet, amely szerves anyagot nem tartalmaz, csak a magmás működéssel kapcsolatban lehet elképzelni. Az eddig elmondottak nem csupán elméleti fejtegetések. Valóban vannak olyan megfigyeléseink és tapasztalataink, amelyek kétségkívül bizonyítják, hogy az elhalt növényi és állati szervezetek átalakulási termékei ténylegesen megjelennek felszín alatti vizeinkben. Bragagnoló [6] az olaszországi fangó-forrásokban és termális vizekben mutatott ki és határozott meg közelebbről is szerves vegyületeket. Páter J. [10] 1952-ben 200 balatonmenti vasúti kút hidrokémiai adatait feldolgozva megállapította, hogy a ma már feltöltődött vagy feltöltött hajdani lápok területén létesített kutak vize huminanyaggoktól sárgás-barna színű, csípős ízű és (^-fogyasztása meghaladja a 20 mg-ot. Nemcsak a tőzegesedés, hanem a szaprofikáció termékei is megjelennek a felszín alatti vizekben. Köztudomású, hogy a hajdúszoboszlói mélyfúrásokból a feltörő vízzel együtt nagy menynyiségben jön fel a parafinsorozat legegyszerűbb tagja a CH

4. A szoboszlói medencékben a víz felszínén vékony irizáló hártya alakjában megjelennek a nagyobb szénatomszámú szénhidrogének is. Kb. 20—25 évvel ezelőtt közel 100 alföldi ún. ,,gázos-kút" vizéből feltörő gázmintát vizsgáltam meg magam is. Igaz, hogy akkor ezt a főleg CH

r, C0

2- és N

2-ből álló gázkeveréket eltemetett hajdani lápok termékének gondoltuk, ma már azonban tudjuk, hogy legtöbbször ezek is szénhidrogénelőforduláshoz vannak kötve. Ismeretes, hogy az olajtermelés szempontjából meddő kutakat ma már víztermelő kutakká képezik ki. Ezek vizében is megjelennek a nagyobb szénatomszámú szénhidrogének, a nagy erővel feltörő víz diszpergáló hatására finoman elosztott állapotban. A következőkben azt kell megvizsgálnunk, hogy a felszín alatti vizekbe kétségkívül bekerülő szerves anyagoknak van-e hatása az emberi szervezetre, tudunk-e erre vonatkozóan valamilyen támpontot adni, vagy legalább kutatási irányt megjelölni. Arra nézve, hogy a humifikáció termékei a szájon keresztül a szervezetbe jutva milyen hatást fejtenek ki, nem találtam irodalmi adatokat. A fürdőkúrák esetében már lehet számítani némi hatásra. Bizonyos vegyületcsoportokról tudjuk, hogy bőrcserző tulajdonságuk van, ami általában az élő bőrre, de különösen a nyálkahártyára gyakorolt gyenge adstringens hatásban nyilvánul meg. Főleg a huminsavaknak van ebből a szempontból jelentősége [3]. A hatás valószínű magyarázata az, hogy ellentétes töltésű humuszsavkolloidok a bőr fehérje anyagával szilárd, oldhatatlan vegyületeket alkotnak, ennek azután a további eredménye az lesz, hogy a bőr felülete zsugorodni, a pórusok tágulni kezdenek és ezáltal kedvezően befolyásolják a bőr áteresztőképességét a vízben oldott anyagok iránt. Ugyancsak gyenge adstringens hatást tulajdonítanak az ún. cserzőanyagoknak és ezek bomlástermékének a flobafénnek is. A tőzeg keletkezésének a leírásánál megemlítettük a cserzőanyagok antiszeptikus hatását. Nyilván az esetleges fürdőkúrák alkalmával is számíthatunk ilyen gyenge antiszeptikus hatásra, amennyiben a víz cserzőanyagokat tartalmaz. A fürdőkúrák alkalmával kémiai hatást csak azoktól az anyagoktól várhatunk, amelyek vízben oldódnak, vagy pedig lipoidoldhatók. Az utóbbiak közé tartozik az extraktbitumen is. Ez a vegyületcsoport bizonyos jelentőségre tett szert, mióta Aschheim és Hohlweg [2] megállapították, hogy a kőolajban, a tőzeg, barnaszén és kőszén bitumenjében a folliculus hormonnal biológiailag azonos hatású, ún. ösztrogén anyagok fordulnak elő. A német tőzegekben Gierhake és Wehefritz [10], a romániai tőzegekben és egy tőzeges jüttjában Mnnteanu [15], az olasz ásványvizekben és tőzeggekben Bragagnoló [5], a hajdúszoboszlói vízben és iszapban Straub [9] mutatott ki ösztrogén hatóanyagokat. Benade [3] szerint jelenlétük minden szerves anyagot tartalmazó biolitban feltételezhető. Általában az a vélemény, hogy a gyógyiszapokban és gyógyvizekben előforduló ösztrogén anyagoknak a női betegségek gyógyításával kapcsolatban lehet szerepe. Azonban a specifikus hormonhatást többen [3,17, 20] igen kérdésesnek tartják, mivel a fürdésnél csak igen csekély (1000— 1500 egéregységnyi) hatóanyag reszorpciójára lehet számítani. Viszont a mesterséges hormon-