Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Csajághy Gábor: A felszín alatti vizek szerves anyagai
328 Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. Csajághy G.: A felszín alatti vizek szerves anyagai készítményekkel nyert tapasztalatokból tudjuk, hogy 40—50 000 egéregységnyi mennyiséget kell injekcióval a szervezetbe bevinni, hogy kifejezett hormonhatást állapíthassunk meg. Alexandrov [1] hivatkozik egyik cikkében Kolpikov kísérleteire, melyek azt bizonyítják, hogy az aktív mezenchima stimulációját az iszapkezelés elősegíti, és ezt a stimulációt nemcsak a hisztaminnak és acetilcholinnak, hanem follikulinnak és egyéb olyan anyagoknak a vérben való megjelenése is előidézi, amelyek extrahálás útján nyerhetők az iszapokból. Ebből én azt következtetem, hogy nem a mesterséges készítményeknél megfigyelhető hormonhatás az, amire a vizek szerves anyagaival kapcsolatban számítanunk, és a további kutatást irányítanunk kell, hanem olyan balneológiai hatás, amelyet a gyógyvizekben előforduló szervetlen hatóanyagok (pl. H 2S) is kiválthatnak. Az előbbi megállapítás helyességét bizonyos mértékben alátámasztják a gyógyiszapok présfolyadékával végzett hazai kísérletek is [8]. Poliarthritis rheumaticaban szenvedő betegeken iszapok présfolyadékának elektroforézisével végzett kísérletekből kitűnt, hogy csak azok a présfolyadékok bizonyultak hatásosnak, amelyeket szerves iszapokból állítottunk elő. A szervetlen iszapokból nyert présfolyadékok viszont teljesen hatástalanok voltak. Berencsi [4] saját kísérletei alapján a bitumenes ivóvíz áthangoló hatására tesz utalást egyik cikkében. A fentiekből kétségkívül kitűnik, hogy a felszín alatti vizek szerves anyaga hatást gyakorol az emberi szervezetre, de kitűnik az is, hogy még sok kutatómunkára van szükség, ha ezt a hatást részleteiben is tisztázni akarjuk. " A további kutatómunkát e szerves anyagok kémiai tulajdonságainak a tisztázására kellene irányítani. Mivel a felszín alatti vizek szerves anyagainak a mennyisége sok esetben alig éri el literenkint a századgrammokat, ezért igen nagy nehézséget okoz a kellő mennyiségű vizsgálati minta összegyűjtése. Ha sikerül akár extrakcióval, akár óvatos vákuumbepárlással elegendő mennyiségű vizsgálati mintát összegyűjteni, az anyag eredetétől függően kétféle módon járhatunk el. A humifikációs termékek esetében legcélszerűbb az ún. szerves csoportelemzésekkel [18, 19] a kémiailag hasonló tulajdonságú vegyületcsoportokat egymástól elkülöníteni és ezután közelebbről is meghatározni. A szaprofikációs termékeknél helyesebb az ún. individuális szénhidrogénelemzés újabb módszereit (rektifikációs párlatelemzés, ultraibolya* és infravörös színképelemzés, kromatográfiás módszerek stb.) felhasználni. Az utóbbi módszereknek nemcsak külföldi, hanem ma már hazai szakirodalma is van [11,12], Mindkét vizsgálati típus kétségkívül komoly feladat elé állítja az elemző vegyészt, de az eredmény is kecsegtető, mert a részletesebb elemzési adatok nemcsak a genetikai folyamatok tisztázásához, hanem a biológiai hatásmechanizmus további kutatásához is egyaránt nagy segítséget nyújthatnak. Összefoglalás A tanulmány a felszín alatti vizek szerves anyagainak a keletkezésével, az emberi szervezetre gyakorolt hatásával és a kémiai vizsgálatával foglalkozik. Megállapítja, hogy ezeket a szerves anyagokat sem minőségileg, sem mennyiségileg nem ismerjük eléggé. Ennek oka elsősorban az analitikai nehézségekben rejlik. Az emberi tevékenységtől függetlenül, a természetben lejátszódó folyamatok révén a felszín alatti vizekbe bekerülő szerves anyagoknak két nagy csoportja van: az egyikbe a humifikáció, a másikba a szaprofikáció termékei tartoznak. E termékek belekerülhetnek felszín alatti vizeinkbe, mert egy résfcük vízoldható (pektin-anyagok, fehérjék egy része, szénhidrátok, flobafén, egyszerűbb zsírsavak és ezek sói stb.), egy másik részük pedig könnyen peptizálható (humuszsavak). De még a gyakorlatilag oldhatatlan kőolajszármazékok is bekerülhetnek finoman elosztott állapotban a nagy erővel feltörő víz mechanikai diszpergáló hatására. A vizek szerves anyagainak az emberi szervezetre gyakorolt hatásáról is igen hiányosak az ismereteink. Gyenge adstringens hatást várhatunk a humuszsavaktól, cserzőanyagoktól és az utóbbiak bomlástermékétől a flobaféntől. A cserzőanyagok gyenge antiszeptikus hatást is kifejthetnek. Az ún. ösztrogén hatóanyagoktól nem specifikus hormonhatást kell várnunk, hanem olyan balneológiai hatást, amilyet a gyógyvizekben előforduló szervetlen hatóanyagok is kiválthatnak. A vizek szerves anyagának kémiai vizsgálatával kapcsolatban nagy nehézséget okoz a kellő mennyiségű vizsgálati anyag összegyűjtése. Ha elengendő szerves anyag áll rendelkezésre, a humifikáció termékeinél az ún. szerves csoportelemzéseket, a szaprofikáció termékeinél pedig az individuális szénhidrogénelemzés újabb módszereit célszerű alkalmazni. IRODALOM 1. Alexandrov, V. A. : A legfontosabb gyógyfürdői tényezők hatásmechanizmusáról. Klinicseszkaja Medicina, 1949. 6. 2. Aschheim, S., Hohlweg, W. : Deutsch. med. Wochenschr. 1933. 1. 3. Benade, W. : Moore, Schlamme, Érden. T. Steinkopff. Dresden—Leipzig. 1938. 4. Berencsi Gy. : Az ivóvíz geopathológiai jelentősége. Hidr. Közi. 1952. 3—4. 5. Bragagnolo, G. : Les substances organiques dans les eaux minerales et les boues. Bull. Soc. Chim. Biol. 1949. 343. o. 6. Bragagnolo, G. : Über die org. Substanz in Fangothermalen wie in einigen Mineralquellen. Chem. Zentralbl. 1950. 22. 2534. o. 7. Csajághy G. : A Velencei-tó iszapjának kémiai, fizikai és termikus tulajdonságai. Hidr. Közi. 1953. 11—12. 8. Csajághy G. : Néhány hazai gyógyiszap présfolyadékának tulajdonságai és felhasználási lehetősége a gyógyászatban. Hidr. Közi. 1954. 1—2. 9. Dezső /., Kovács E., Sallai G., Straub J. : A hajdúszoboszlói forrásvíz bitumenes anyagának biológiai hatása. Hidr. Közi. 1954. 3—4. 10. Gierhake, E., Weherfritz, E. : Deutsch. med. Wochenschr. 1936. 423. o.
