Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
4. szám - Szalay Sándor: A magfizikai ipar szennyező hatása vízkészletünkre
298 Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. Szalay S.: A magfizikai ipar szennyező hatása miatt könnyen tárolható. Frakcionált kioldással a feldúsult U-t (vagy egyéb radioaktív anyagokat) a tőzegből felhasználásra visszanyerhetjük. Azt hiszem, hogy ezek a vizsgálataink a jövőben a radioaktív ipar szennyvizeinek a kezelésében ipari vonalon is hasznosíthatókká válnak. Összefoglalás A kutatólaboratóriumok, orvosi intézmények által a szennyvizekbe juttatott radioaktív anyag bizonyos határon belül nem igényel semmi különlegesebb technikai eljárást, legfeljebb a helyi körülményeknek megfelelően kidolgozott munkaszabályzati előírást. A radioaktív anyag szennyvizekből történő tervszerű eltávolítása csupán az U-érceket feldolgozó vegyipari üzemeknél, tehát általában az U-iparnál, valamint a reaktorokban kimerült U-rudakat újra feldolgozó forróradioaktív üzemeknél szükséges. Ezen üzemeknél a szennyvíz dekontaminálását a helyi szempontok szakszerű figyelembevételével az üzem telepén felállítandó szennyvíz-kezelő teleppel kell megoldani. Az egészségügyi és vízügyi ellenőrző szervek joga és kötelessége a telepről kikerülő szennyvizeket vizsgálattal, méréssel ellenőrizni, és ha szükséges a kezelés iránt szakszerű követelményeket támasztani. Végül megemlítem, hogy bár a radioaktív anyagok fokozódó elterjedése új természetű ipari veszélyeket rejt magában, még nincs ok félelemre, ami többnyire az ismeretek hiányából fakadhat. A radioaktív anyagoknak minden esetre van egy rendkívül előnyös tulajdonságuk : jelenlétük ma már kereskedelmi forgalomban kapható eszközökkel — már rendkívül kis mennyiségben is — könnyen kimutatható, a megfigyelés, felfedezés elől tehát nem rejtőzködhetnek el. IRODALOM 1. Szalay A. and Berényi D. : Fission Product Precipitation from the Atmosphere in Debrecen, Hungary, Between 1952—1957. Peaceful Uses of Atomic Energy, U. N. II n d Geneve Conference, Vol. 18. p. 570—572. 1958. 2. Maximum Permissible Amounts of Radioisotopes... Nat. Bureau of Standards, Handbook 52. 3. Recommendations for Waste Disposal of Phosphorus- 32 and Iodine-131 for Medieal Uses Nat. Bureau of Standards , Handbook 49. 4. Recommendations for the Disposal of Carbon-14 Wastes. Nat. Bureau of Standards, Handbook 53. 5. Saddington K., Templeton W. L. : Disposal of Radioactive Waste. George Newnes Ltd., London 1958. 6. Peaceful Uses of Atomic Energy, U. N. I 8 t (1955) Geneva Conference, Vol. 13. United Nations, New York, 1956. 7. Peaceful Uses of Atomié Energy, U. N. Il n d (1958) Geneva Conference, Vol. 18. United Nations, Geneva, 1958. 8. Szalay Sándor : „Eljárás urán és más nagy atomsúlyú és magas vegyértékű kationok híg vizes oldaból való kinyerésére" Találmányi bejelentés (1954. május 12.) 704. lajstrom szám, 0048/1955 határozati szám. 9. Újhelyi Csaba : Magyar Fizikai Folyóirat, VI. köt. 381—382. 1958. 10. Szalay A. : The Role of Humus in the Geochemistry of Uránium. Acta Physica, Ilung. 8/1957/25. 11. Szalay A.: The Significance of Humus in the Geochemical Enrichment. of Uránium. Peaceful Uses of Atomic Energy, U. N. II n d Geneva Conference, Vol. 2. United Nations, Geneva, 1958. p. 182. _ 12. Szabó Ilona: Kationok adszorpciója humusz preparátumon. MTA. III. Oszt. Közi. S/1958/393—402. Verunreinigung <ler angarischen Wasservorrate durch die Kernindustrie Dr. S. Szalay Korrespondierender Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaftcn Die stürmische Entwicklung der Kernindustrie lasst die Gefahr aufkommen, dass in den Kreislauf der natürlichen Gewásser radioaktive Isotope gelangen und biologische Schádigungen verursachen können. Radioaktive Isotopen können auf folgende Weise in der Natúr diffundieren : A) Explosion von Atombomben ; B) Unglücksfálle in Reaktoren ; C) Abwásser der Aufbereitungsindustrie von Uranerzen ; D) Versuchslaboratorien, Spitáler ; EJ Betriebe zur Verarbeitung der in den Reaktoren erschöpften Uranstábe. Die biologische Gefáhrdung ist von zahlreichen Faktorén abhángig, die in jedem gegebenen Fali sorgfaltig zu erwágen sind. Die wichtigeren Faktorén sind folgende : 1. Natúr der Strahlung (Alpliastrahlen sind viel gefáhrlicher als Beta-oder Gamma-Strahlen). 2. Halbwertszeit. 3. Biologische Halbwertszeit (Eliminationszeit). 4. Biologische Konzentrierung. 5. Konzentrierung über Náhrungsketten (z. B. Wasser —> Plankton —> Fische —* Menschen). Auf Grund der Erwágung dieser Faktorén werden Tabellen über die im menschlichen Körper oder im Trinkvvasser ohne jegliehe Gefahr zulássigen Dauerwerte des Gehaltes an Isotopen angefertigt. Die gefáhrliehsten sind das Sr-90 und das Rádium. Im ITinblick auf die Fernhaltung der Isotope von den Abwássern gilt es als günstig, dass ihre Menge gewichtsmássig gering ist. Demzufolge wandern sie im Boden nur ausserst langsam weiter und binden keine grosse Ionaustauschkapazitát. Analysiert man die Verseuchungsmöglichkeiten A—E bis in die Einzelheiten, dann erhált man folgendes Bild. A) Zum Glück habén die Atombombenversuche bisher noch keine Verunreinigungen bedenklichen Ausmasses verursacht. Die Produkte der Atombomben werden durch die durchsickerten Bodenschichten vom Trinkwasser ferngehalten. B) Reaktoren arbeiten mit sehr grosser Sicherheit und verursachen bei normalem Betrieb keine radioaktiven Verunreinigungen von gefáhrlichem Ausmass. Für den Fali von Betriebsunfállen wáre es zweckmassig, für die stark verunreinigten Kühl- und Abwásser in der Náhe des Reaktors Auffangbecken mit Strahlungsschutz vorzusehen. C) Für die Abwásser von Uranerze aufarbeitenden Unternehmungen ist eine faehgemásse Vorbehandlung in einer besonderen Kláranlage notwendig, besonders wenn es sich um das Zurückhalten von Rádium und Uran handelt. D) Die Mengen an radioaktiven Stoffen in den Abwássern von Versuchslaboratorien und Spitálern sind gering und erfordern deshalb keine besonderen technischen Einrichtungen, höchstens eine gemássigte Regelung der Arbeitsvorgánge (Iíntleerung in kleinen Mengen und mit starker Verdünnung). FJ) Die in den Betrieben zur Aufarbeitung der erschöpften Uraniumstábe von Reaktoren abfallenden ungeheuren Mengen an radioaktiven Stoffen liegen weit über den Mengen der bisher aufgezáhlten Möglichkeiten. Die stark, mittelmássig und schwach aktiven Abwásser müssen abgesondert behandelt werden
