Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Kozák István: A pécsi szénbányák vízellátásának felújítása

Bélteky L,.: Á hazai termáíis vizet feltáró kútfúrások Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 279 (4. ábra). A csőrakatok beépítési mélysége itt sem volt tervszerű, hanem a csőszorulástól függött, hogy az egyes rakatokat milyen mélységig tudták süllyeszteni. Szegeden a 254 és 146 mm-es rakat maradt bent végig a furatban. A következő évben, 1928-ban fúrt szolnoki 941,5 m-es kútnál ugyancsak nagyobbszámú, 9 rakatot használtak fel a teljes mélységig való lecsövezésre (5. ábra). Itt a befejező rakat 102 mm külső 0-ű, tehát kisebb volt, mint a szegedi kútnál, ahol 121 mm k.0-ű volt a szűrőrakat. A kútcsövezés teleszkopikus, a legkisebb, 102 mm-es a térszintig lett feltoldva. A szénhidrogénkutatás céljából 1924—25ben fúrt hajdúszoboszlói I. sz. kincstári kutatófúrásnál 1090,87 m mélységű. Az 1019 m-t a 9. csőrakat sarujával érték el. A kezdőcső 458, a befejező rakat pedig 137 mm k.0-ű. Az összes csőrakat bentmaradt a furatban, teleszkópszerű kivágás nem történt (6. ábra). A hajdúszoboszlói II. sz. 2032 m-es mélyfúrás 1621,25 m-ig van béléscsövezve, mégpedig 558—102 mm közötti 0-ű 12 csőrakat felhasználásával. Az ezeket követőleg fúrt debreceni I. sz. kincstári fúrásnál 981,2 m-ig 6 csőrakatot használtak fel s 981,2-től 1611,9 m-ig pedig újabb hármat (7. ábra). Ennél a fúrásnál már nagyátmérőjű, vastagfalú fúrócsöveket alkalmaztak. A 6. esősor 282, a 9. pedig 138 mm k.0-ű volt. A csöveket teleszkópszerűen elvágták, a 282 mm-es azonban térszintig fel van toldva. A szegedi, szolnoki, debreceni teleszkópszerűen béléscsövezett kutaknál egy-egy csőrakatnak a térszintig való feltoldása azért vált szükségessé, hogy a vízben elnyelt gázt így lehetett legjobban kihasználni a víz felszínre hozatalában. Erről majd a továbbiakban is szó lesz. A hajdúszoboszlói 2032 m mély II. sz. fúrás néhány évig Magyarország legmélyebb fúrása volt. Az eddigi fúrásokat ütveműködő berendezésekkel mélyítették le, az ezután következő három dunántúli olajkutató fúrást pedig Rotary-berendezéssel. E kutak mélysége már 2059, 2140,5 és 2507 m volt, tehát meghaladta a debrecenit. A kincstári fúrásoknál az egyes csőrakatokat sarucementezéssel ültették le. A cementezés magassága a cső mögött 2—3 csőhossznyi volt. A II. sz. városligeti fúrásnál 1938-ban 8 rakatot építettek be teleszkópos kivágással. Szűrővé előre kiképzett külön csőrakatot csak a szegedi és a szolnoki kutakba építettek be, a többi fúrásnál részben a csövezetlen szakaszból nyerik a vizet, részben hasítással, ill. lyukasztással kapcsoltak be egy, vagy több porózus réteget a vízszolgáltatásba. A hazai 5—600 m-nél nagyobb mélységű kutak kiképzési módja egészen a legutóbbi évekig lényegesen nem változott. Jól látható ez a hódmezővásárhelyi 1954-ben befejezett 1096,96 m-es kút csövezési rajzáról (8. ábra). Ennek a kútnak a fúrásánál a kútfúróipar, megfelelő korszerű fúróberendezéssel még nem rendelkezett, ennek folytán nem lehetett kihasználni a Rotary-rendszer 138/80fürt > rengő nősét m lSÍI mo im mi iOf-S VJ18. '610 !'S,SI t H02 - *363 0336 ffi • t *230 *?06 ltoy <ou

J l /Sí . 7 ' mi M9 500.0 S71S 182/Mvfenyő donga *!8? |F~3P \\r *330 í- >273 *2Sí - *216 P/78 *1J1 *165

x •<•1.1 a 350.0<•91,? 6H 7 >01.0 J IH.Í <156.6 ,*133 TTsts *<,30 '-*330 *279 -1*m >169 iH33 *W? 3 abro i ábra 5 ábra •nr 3/7.7 SS9.3 763.6 f/l.7 H3S.S Wt,7 • iltt.l 1717.1 1 *508 H6Í *363 *282 •4138 S ábra 7 ábra 8 ábra 3—8. ábra. Az 1954 előtti években fúrt melegvizes kutak jellegzetes béléscsövezése 3. Budapest városliget I. sz. kút 4. Szegedi Annak-kút 5. Szolnoki fürdő kút 6. Hajdúszoboszlói I. sz. kút 7. Debreceni I. sz. kút 8. Hódmezővásárhelyi fürdő kút 0ue. 3. XapaKmepubte oőcadnbie mpyóbi e mepMajibnbix KOAOdifax, npoőypennbix do 1954-eo eoda 3. Ko-noneu B Bynaneurre y BapouiJinreTa Jfi 1., 4. Kojiofleu Amia B r. Cerea, 5. Kojioseij HJIH KYNAHHH B r. Co/ibHOK, 6. Kojioaeu Ns 1. B Xaiiaycoőoc.'io, 7. Honoséit -V« 1. B r. XleSpeueH, 8. KoJioneu ann KYNAHHH B XOAME33BAMAPXENB Abb. 3—8. Charakteristische Rohrung der vor dem Jahre 1954 abgeteuften Thermalbrunnen 3. Brunnen No. I im Stadtpark von Budapest, 4. Anna-Brunnen in Szeged, 5. Brunnen des Bades in Szolnok, 6. Brunnen No. I zu Hajdúszoboszló, 7. Brunnen No. I zu Debrecen, 8. Brunnen des Bades in Hódmezővásárhely nyújtotta előnyöket, a gyors haladást, továbbá a hosszabb, csövezetlen eíőfúrást és ennek következtében kevesebb csőrakat alkalmazását, mert így bizonytalanná lett volna a rétegek települési sorrendjének megállapítása és mélységbeli elhatárolása. A különböző mélységből származó furadékot ugyanis a Rotary-fúrásnál keveredetten hozza fel az öblítővíz és gyakran a mélyebben települt, kisebb fajsúlyú furadék hamarabb jelenik meg a külszínen, mint a felette levő, nagyobb fajsúlyú kőzet felfúrt anyaga. Különösen tapasztalható ez az ún. jobböblítéses fúrásoknál. Nálunk pedig a kútfúróiparban még mindig túlnyomóan ezt a