Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Kozák István: A pécsi szénbányák vízellátásának felújítása

Bélteky L,.: Á hazai termáíis vizet feltáró kútfúrások Hidrológiai Közlöny 1960. 4. sz. 277 hévíz feltárására nem alkalmasak. Ugyancsak nem jönnek figyelembe az óharmadkori, miocén és oligocénkori képződmények sem nagyobb mennyiségű hévíz feltárása szempontjából. '-0,00 fiS fi/enól/as •?50 •500 -- V50 1000 1. ábra. Elektromos karottázsszelvény alföldi területről 0ue. 1. 3AeKmpmecKuü pa3pe3-KapommaM c meppunwnwi HU3M2HH»:m i a: BepxHenaHHOHCKHtí ; 6. HM>Knena0HH0HCKnfí 1. Elektrisches Karottageprofil vom Gebiet der ungarischen Tiefebene [a] oberes Pannon, [6] unteres Pannon Abb. A szerkezeti és vízföldtani tényezőkön kívül igen fontos szerepe van azonban termálvíz feltárási lehetőség szempontjából a geotermikus gradiens nagyságának is. A geotermikus gradiens tudvalevőleg az a m-ekben kifejezett mélység, amelynél a hőmérséklet 1 C-kal változik.' A geotermikus gradiens értékének kiszámításánál a mélységen kívül a víz hőmérsékletét, a semleges szint mélységét és az évi középhőmérsékletet veszik figyelembe. A geotermikus gradiens értékének pontosabb meghatározásánál azonban a talphőmérsékletből kell kiindulni, mivel a kifolyó víz hőmérsékletét a béléscsövet körülvevő kőzetek hűtőhatása lecsökkenti, mégpedig annál inkább, minél kisebb a furatban a víz áramlási sebessége. Ezt bizonyítja a termálvizes kutak készítésénél több esetben szerzett ama tapasztalat, hogy kis vízhozam esetén, ha 100—200 m-rel magasabban fekvő réteg bekapcsolásával lényegesen nagyobb lett a vízhozam, a víz hőmérséklete semmivel sem csökkent, sőt a legtöbbször emelkedett. Szentesen pl. az 1713,8—1720,4 m-es rétegből kitermelt 460 liter/perc víz hőmérséklete 71,8 C° volt s amikor a vízhozam az 1634— 1674,8 m közötti négy porózus szint megnyitásával percenkénti 1600 liter lett, a víz hőmérséklete 78,8 C°-ra növekedett. Ha a talphőmérsékletből indulunk ki a szentesi kútnál, a geotermikus gradiens 22,4 m/l C°, a kifolyó víz hőmérsékletéből számítva pedig 24,2 m-nek adódik. Hévízfeltárási szempontból fontos szerepe van még a térszíni viszonyoknak és a vízzel együtt felszálló gázoknak is. Mindkettő elősegíti, hogy a kút túlfolyó legyen, állandó üzemelés mellett pedig a béléscső körüli kőzetek hűtőhatása kevésbé érvényesül. A gáz expanzió okozta hőelvonás viszont csökkenti a víz hőmérsékletét. A magyarországi geotermikus viszonyokkal Schmidt E. R. [3], Sümeghy József [5] és Stegena Lajos [4] foglalkozott. A hévízfeltárási lehetőségeket Schmidt E. R. térképen is feltüntette [2], A hazai termális vizet feltáró kútfúrás története Az első hazai mesterséges melegvízfeltárás, ill. termál kútfúrás Zsigmondy Vilmos nevéhez fűződik. A városligeti 916,51 m mélységű kút fúrása annak idején úttörő vállalkozás volt nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is. A munka 1868—1877-ig tartott és 73,8 C° hőmérsékletű vizet eredményezett. Megelőzte azonban ezt a Harkányfürdő részére ugyancsak Zsigmondy által fúrt 37,7 m és a Margitsziget felső végén lemélyített 118,53 ni mélységű 61,2, ill. 43,8 C° hőmérsékletű vizet szolgáltató kutak készítése. Harkányfürdőn 1887-ben másik kutat is fúrtak, melynek mélysége 47,7 m, vízének hőmérséklete pedig 59,6 C° volt. Ezek a kutak a mezozóos repedékes kőzetből nyerték vizüket. Az alföldi üledékes rétegsorból nagyobb mennyiségű 70 C°-nál melegebb vizet Hajdúszoboszlón sikerült 1925-ben feltárni. Ezt a fúrást azonban nem melegvíz, hanem szénhidrogénkutatás céljából mélyítették le a Pávai Vajna Ferenc által kitűzött fúróponton. Időrendben ezt követte a szegedi Anna-kút fúrása, melyet 954 m mélységgel 1927-ben fejeztek be. Ennek a fúrásnak a célja már kifejezetten melegvízfeltárás volt s ugyancsak termálvíz után kutattak a szolnoki 957 m-es fúrással is 1928-ban. A következő években történt termálvízfeltárások elsődleges célja azonban szénhidrogén kutatás volt.