Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

4. szám - Kozák István: A pécsi szénbányák vízellátásának felújítása

276 Hidrológiai Közlöny 196Ö. 4. st A hazai termális vizet feltáró kútfúrás fejlődése és legújabb eredményei

1 B É L T E K Y LAJOS Országos Földtani Főigazgatóság, Budapest Bevezetés Az utóbbi években mind nagyobb érdeklődés nyilvánult meg hazánkban a termális vizek iránt. Ennek egyik oka az, hogy a lakosság igénye a zárt és szabad fürdési lehetőségeknek lakóhelyén való biztosítása iránt igen megnövekedett, másik oka pedig arra vezethető vissza, hogy a termális vizek hőenergiájának hasznosítása számos esetben feltűnően gazdaságosnak bizonyult, s a beruházási költség rövid idő alatt amortizálódott. A szakszervezeti üdültetések széles körben megismertették és megkedveltették a dolgozókkal a fürdőkultúra gyógyító és szórakoztató hatását, az úszósport iránti érdeklődés pedig az úszómedence építésének kérdését vetette fel a legtöbb vidéki városban. A lakáskultúra fejlődése a központi fűtés és az ún.. használati melegvízellátás biztosítását kívánja meg a most épülő korszerű lakóépületek tervezőitől. Ezek az igények igen gazdaságosan kielégíthetők, ha a hőenergiát termálvizes kút szolgáltatja. A korszerű mezőgazdasági nagyüzem szintén sokoldalúan fel tudja használni a melegvíz hőenergiáját és már eddig is számos helyen igazolódott be, hogy pl. talajfűtésre, keltető- és melegházak fűtésére nagyon gyorsan visszatérülő, tehát jó befektetés egy-egy termálkút létesítése és vízének felhasználása. A termális víz fogalma A mélységbeli vizeket hőmérsékletük alapján vizsgálva, bizonyos hőfokon felül a vizet melegnek, más szóval termálisnak mondjuk. Annak a hőmérsékleti határnak a megvonása azonban, hogy hány C°-tól kezdődőleg nevezhető a víz termálisnak, különböző szempontból történhet. A felhasználás céljától függően más a hőmérsékleti határ, ha gyógyvízről van szó és más, ha a víznek csak a hőenergiáját lehet hasznosítani. Az utóbbiakat egyszerűen termálvizeknek nevezzük. A termális gyógyvíz elnevezés Papp Szilárd szerint [1] „csak olyan vizeket illetheti meg, amelyeket anélkül, hogy mesterségesen fel kellene melegíteni, gyógyhatásra szoruló érzékenyebb szervezetű emberek normális szoba-hőmérsékleten legalább félórai használat mellett minden egészségügyi ártalom nélkül elviselhetnek." Hogy a víz ennek a követelménynek megfeleljen, hőmérsékletének legalább a 25 C°-ot meg kell haladnia. Papp Szilárd a gyógyvizeket hőmérsékletük alapján így csoportosítja [1] : Hideg víz 20 C° alatti hőmérséklettel, hűvös, vagy szubtermális, 20—25 C°, langyos, vagy hipotermális, 25—32 C°, meleg, vagy homöotermális, 32—40 C°, forró, vagy hipertermális, 40 C° feletti hőmérséklettel. Ez a felosztás tehát a gyógyvizekre vonatkozik, amelyeket fürdő- és ivókura alakjában vesznek igénybe, használnak fel. 1 Előadásként elhangzott a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportjának 1959. április 15-én tartott előadóülésén. Az orvosok közül többen az emberi test hőmérsékletét, vagyis 37 0°-ot meghaladó hőmérsékletű vizeket nevezik termálisnak. Makarenko F. A. professzor, a Szovjetunió Összszövetségi Tud. Akadémiája hidrogeológiai laboratóriuma igazgatójának beosztása szerint azok a vizek termálisak, amelyeknek hőmérséklete meghaladja az illető hely évi középhőmérsékletét. Ez azt jelenti, hogy az örök fagy zónájában, ahol az évi középhőmérséklet —10 C°, egy kút +5 C° hőmérsékletű vize már termálisnak számít. A román terminológiai szabvány szerint : hipotermális a 20—30 C° izotermális a 36—42 C° hőmérsékletű és hipertermális a 42 C°-nál melegebb víz. A víz hőenergiájának hasznosítási lehetősége, vagyis a hőtechnikusok szempontjából nézve a termálvízkategóriák elhatárolásának kérdését, 35—40 C°-ban lehet meghatározni az egyszerű termálvíz alsó határhőmérsékletét, mert ennél a víz fűtési célra, ha nem is gazdaságosan, de már felhasználható. A határhőmérsékletet el nem érő 30—35 C° hőmérsékletű vizeket nálunk főleg az ivó- és iparivízellátás vonalán hasznosítják, ezeket tehát nem tekintik termális, hanem csak használati víznek. A most készülő építésügyi szabályzat az egyszerű termális vizeket három csoportra osztja, langyos, meleg és forró vizekre. A csoportok a következők : langyos víz, hőmérséklete 35—60 C°-os használati, továbbá kertészeti üzem ben fűtési célra alkalmas ; meleg víz, hőmérséklete 60—90 C°, lakásfűtési célra alkalmas ; forró víz, melvnek hőmérséklete meghaladja a 90 C fokot. A hazai termális vízfeltárási lehetőségek és a mélységbeli víz hőmérsékletének kialakulására ható iényezők Magyarország termális vízfeltárási lehetőségei aránylag igen kedvezőek. Schmidt Eligius R. szerint, aki erről a kérdésről több tanulmányt írt [2], nagyobb mennyiségű hévíz feltárása szempontjából főként a pannonkori üledéksorban előforduló mélyebb homokos vízvezetőszintek és ezek között is elsősorban az ország DK-i részében a felső és alsó pannon rétegösszlet határán levő középső pannon rétegeknek van nagy jelentősége. A vízvezető porózus szintek ugyanis túlnyomóan a felső pannonban találhatók, az alsó pannonban pedig a víz át nem eresztő rétegek vannak túlsúlyban. Jól látható ez az 1. ábrán bemutatott karottázsszelvényből, ahol az alsó és felső pannon határa 1114 m mélységben élesen mutatkozik. (A karottázsszelvénynek tehát a szintmeghatározásnál is igen jó hasznát lehet venni.) A homokos középső pannon rétegösszlet az Alföld DK-i részén kívül a Kisalföldön és a Dráva mentén fejlődött ki nagyobb területen. Az ún. alaphegység elemei között a mezozóos pászták — s bennük azok a nagy haránttörések, amelyek egy-egy hegység csapásirányú kiterjedédését megszakítják — nyújtanak lehetőséget termális víz feltárására. Ezzel szemben a paleozóos kőzetek általában vízszegények és jelentősebb