Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

3. szám - Harmati István: Öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálata a Duna–Tisza közén

Harmati I.: Öntöző- és csurgalékvizek kémiai vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1960. 3. sz. 237 a 6. ábrán tüntettük fel. Ezek azt mutatják, hogy az árasztóvíz a tábla talajának összetételé­től és az eltelt időtől függően megváltozik. Ez a változás legnagyobb mértékű — természe­tesen — a szikes talajon volt (3. sz. tábla), de még a kevésbé szikes (12. sz. tábla) talajon is romlás következett be. Ennek okát elsősorban a talaj sótartalmának bizonyos mértékű kioldásával, to­vábbá a víz és a talaj között lejátszódó reakciók­kal és végül a víz betöményedésével magyarázzuk. Jó talajok esetében csak a víz betöményedésével kell számolni. A víz annál rosszabb minőségű lesz szikes talajon, minél tovább érintkezik vele, s minél nagyobb mértékű a bepárolgása, amint ezt a VII. 26-iki vizsgálatok is igazolják. A víz­leromlás természetesen ott a legnagyobb fokú, ahol sem a talaj, sem a víz nem jó minőségű. A víz betöményedését úgy akadályoztuk meg, hogy a szokottnál többször alkalmaztunk teljes vízcserét, és a víz állandó frissítése végett az árasztó csöveket nem zártuk le teljesen, s a vízfelesleget a táblák ellentétes sarkában létesített túlfolyókon leengedtük. így elértük azt, hogy a víz nem rom­lott le túlságosan a rizstáblákon, ezáltal nem veszélyeztettük a rizstermesztést és megóvtuk tala­jainkat. a további elszikesedéstől. Ott, ahol a víz betöményedésének veszélye fennáll, célszerű a vizet a lehetőséghez képest többször kicserélni. Ezt mutatják csurgalékvíz-vizsgálataink is. 4. Különböző mértékben szikes talajú ?~izs­táblák csurgalékvizeinek vizsgálata. Végül vizsgáltuk az egyes táblák csurgalék­vizeit is. 1957-ben túlfolyást nem alkalmaztunk és az egész tenyészidőben csak kétszer csapoltunk le. A csurgalékvizet úgy mintáztuk meg, hogy a tábla dudájának kinyitása után a kiömlő víz­ből pár perc múlva vettünk 1. litert, később vet­tük a 2. litert, s amikor a tábláról kezdett el­fogyni a víz, akkor vettük a 3. litert. Ezeket összeöntve végeztük el az elemzést (7. ábra). Miután a csurgalékvizek összetétele elsősorban az illető talaj sajátságainak függvénye, ezért közöljük az egyes rizstáblák 1956. évi talaj­mintáinak (0—15 cm-es réteg) alapvizsgálati adatait (2. táblázat). Az 1. és 2. sz. táblát kénsavgyári gipsz­iszappal, a 4., 4/1. és a 12. sz. táblát lignitporral javítottuk 1955 tavaszán, míg a 3., 6. és a 13. sz. táblák nem kaptak javítóanyagot. Az első lecsapolás vízelemzési adatai nem minden táblánál tükrözik vissza a talaj sajátsá­gait, mivel a tenyészidő elején az árasztóvíz összetétele igen rövid idő alatt is nagymértékben változott, s ezért a különböző időben feltöltött táblák eltérő minőségű vizet kaptak. A második lecsapolásnál az árasztóvíz össze­tétele már kiegyenlítődött és igen jól tükrözi a talaj sajátságait. A'z 1., 2. és 4. sz. táblán, miután ennek talaja javított szikes, az árasztó­víz is kevésbé romlott le, mint a nem javított 3. és 6. sz. szikes táblán. Mindkét lecsapolásnál a 4/1. sz. tábla vize volt a legrosszabb minőségű annak ellenére, hogy a talaját lignitporral javítottuk. Ez a tábla csak 14­12­10• 8­6­4 2 0­[mg.e.é/1] KATIONOK n 0 I 14 12 10­8 S 4­2­[mg.e.é/1] ANIONOK m 400­200­h/0 SZARAIMARAti EK 1 2 3 Vt 6 12 1 3 1 2 3 4 4/1 S 12 13 ELSŐ LECSAPOLÁS MÁSODIK (UlM) ÍECSAPOLAS (VII. HÚ) (IX. HÍ ELEJE) 7. ábra. Különböző talajú rizstáblák csurgalékvizeinek összetétele (1957). 0ite. 7. Cocmae ucmennux eod pucoeux noneü, iiMewiyux pa3nyw noney (1957) Fig. 7. Composition of excess waters from paddy fields of dijferent soils (1957) a 4. sz. tábla alsó végéből kaphatta a vízután­pótlását, azaz a 4. sz. tábla vizét, amely már erősen rosszminőségű volt. Ez még tovább tö­ményedett. Ebből azt a tanulságot lehet levonni, hogy a rizstelepeket lehetőleg úgy kell meg­építeni — főleg szikes talajok esetében —, hogy minden táblát az öntözőcsatornából lehessen árasztani, és minden tábla külön-külön is le­csapolható legyen, mert így jobban elkerülhetjük a víz erős betöményedését, amely a rizs kipusz­tulásához és a talaj elszikesedéséhez vezethet. Összefoglalás 1. Az Algyői-Főcsatorna 3 éven keresztül végzett vizsgálataiból megállapítható, hogy a csatorna vize a tiszai vízkivételtől kezdődően a halastói-zsilipig legtöbb esetben jelentős mérték­ben leromlik. A halastói-zsilipen átengedett rossz minőségű belvíz következtében ezen szakasza öntözésre alkalmatlan vizet tartalmazott. A csa­torna felső szakaszán a víz egy-két esettől el­tekintve, kielégítő minőségű volt. 2. A sándorfalvi öntözőcsatorna 1 km-es szikes talajon futó szakaszán vizsgáltuk az árasztó­víz összetételének változását. Megállapítottuk, hogy a szikes talajú csatornában az áramló víz minősége nem változik, míg az álló víz bizonyos mértékben leromlik. 3. Az árasztóvíz a talaj sajátságaitól és az azon eltöltött időtől függően változik. Ezért ott, ahol a víz betöményedésének veszélye fennáll, célszerű többszöri vízcserét alkalmazni. 4. A csurgalékvizek összetétele elsősorban az illető talaj sajátságainak függvénye. Minél só­sabb, szikesebb a talaj, annál nagyobb mértékű a víz leromlása ugyanazon idő alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents