Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Tóth László: A Fontinalis antipyretica L. cenológiai szerepe a Balaton nádasaiban

Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 164 L1MN0LÓGIA A Fontinalis antípyretica L. cenológiai szerepe a Balaton nádasaiban TÓTH L~Á S Z L Ő MTA Biológiai Kutatóintézete, Tihany Az egységesnek tűnő balatoni nádasok fino­mabb botanikai vizsgálatokkal típusokra választ­hatók szét. Ez a munka a Balaton egyik nádastí­pusát és annak jelentőségét mutatja be. A nádas­típusok szétválasztása szükséges előfeltétele annak, hogy a nádasoknak a Balaton szervesanyag for­galmában játszott szerepét tisztázhassuk. A tihanyi Biológiai Kutatóintézet növény­tani osztályának főtémája az édesvizek elsődleges termelésével foglalkozik. Ezen a témakörön belül a magasabbrendű növényzet szerepének a kutatása az én feladatom. 1956-tól a Balaton partján élő nádasok (Scirpeto-Phragmitetum) tanulmányozá­sát végeztem. Nádaskutató útjaink alkalmával bejártuk a Balaton jellegzetes nádasainak nagy részét, közel 300 cenológiai felvételt készítettünk és azt tapasz­taltuk, hogy az egységesnek tiinő balatoni náda­sok a nádmagasság, nádsűrűség, szálvastagság, a nádast kisérő növények változatossága tekinte­tében és a nádasok különböző zónáinak környezet­tani viszonyaiban nem egységesek, ezért jellegze­tes típusokra választhatók szét. A balatoni nádasok inhomogenitását más szerzők is, többek között Meschkat [4] Entz G. és Sebestyén[2], Entz B [1] is hangsúlyozták, de a pontos botanikai analízis még hiányzott. Az általunk tanulmányozott típusok egy része jól azonosítható az irodalomból ismert együt­tesekkel [5], de vannak köztük új, a Balaton jel­legzetes környezettani viszonyain alapuló állomá­nyok is. Ebben a munkában a Balaton egyik ilyen nádastípusát kívánom bemutatni, mely a Fonti­nalis antípyretica nevű moha tömegvegetáció jávai jellemezhető. Ezt a típust mint Scirpeto-Pliragmi­tetum fontinalosum-ot különítjük el. Az 1. táblázatban közölt cenológiai felvéte­leink alapján megállapítható, hogy a Fontinalis­os nádasban abszolút uralkodó a nád, a víz felszíne fölé emelkedő más növényt csak igen elvétve talá­lunk (főleg vízalatti törmelékhalmok vagy nád­torzsa csomók tetején). így Galium palustre, Rumex hydrolapathum a 7. és 19. sz. felvételben. A kísérő növények hínárfélék: a Fontinalis mellett leggya­koribb kísérő a Ceratophyllum demersum, az IJtri­cularia vulgáris és az egyébként másik hádastípust jelző Hydrocharis morsus-ranae. A többi hínárnö­vény alárendelt szerepű. A Fontinalis-os nádas igazi jelentőségét csak a finomabb környezettani kutatás derítette fel. Az 1. ábrán látható a Paloznaki-öböl nádasá­nak a kersztmetszete. A nyiltvíz felől a part felé haladva, a legkülső zónában a Scirpeto-Phragmi­tetum. phragmitetosum található. Ennek a nádas­zónának a jellemzője, hogy a nádon kívül csak pár szál hínár él benne, azoknak javarésze is leszakadt uszadék. Mélyvizű nádaszóna. E típus mögött helyezkedik el a Scirpeto-Phragmitetum fontina­losum. A Fontinalis-os nádas után a Scirpeto­Phragmitetum (nádas) és a Hydrochareto-Stratio­tetum (egy hinár-asszociáció) komplexe következik. A nádas alatt ebben a zónában is elsősorban hínár­növények élnek. Különösen a békatutaj (Hyro­charis morsus-ranae)nagyobb tömegeivel találko­zunk. A nádon kívül a víz felszíne fölé emelkedő más növényt csak ritkán látunk. Egy-két szál Galium palustre, Sium latifolium, Rumex hydrola­pathum és Solanum dulcamara fordul elő. E mögött a Scirpeto-Phragmitetum magnocaricosum alakul 1. ábra. A Paloznaki-öböl ná­dasának keresztmetszete 0ue. 1. nonepeiHbiü npotfiUAb KÜMbima ŐOAllHbl nQA03HaK. (Ha e0pu30HmaAbH0ű ocu: paccm­OHHue, u3MepeitHoe om npan co ceoöodHOü cmopoHbi eoábt KÜM­biuia, ita eepmuKOAbHOü ocu: MaKCUMaAbHUfi eeAwmna 0 2, CO, u CO 3 e npoiienmax : ZAyéuHa eodbi) Fig. 1. Prof ilé through the reed in the Paloznak Bay. Horizontal axis : Distance from the water ­side reed edge. Verticai axis : 0 2, C0 2 and CO s in percentage of maximum value; water depth

Next

/
Thumbnails
Contents