Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Tóth László: A Fontinalis antipyretica L. cenológiai szerepe a Balaton nádasaiban

Tóth L.: A Fontinalis antipyretica L. cenológiai szerepe Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 165 e s s = .5 F S e © ifi .2 a 3 s K Os S e • S 5 ÍS .9. "3 o ~ .3 8 • • « o S s u btH "S -cs O o l« I II I I I | I I I «| | 1111" — fH S d „i «i i «i io | & £ 1Í3.2 © "* 50 cö '2 Ő| 2 - S d o « £ 8 o §. -•cl» Ss .52 5 'Ej «J CÖ a | .2 a a « 1 § ' CD jí^j rt d >. o .C fi j^^O^MKP-ifii!®iO N -t< o -•aj o X tc«0 d cö O O — CO > ^ .. <U d cö .5 o3 •O) « Cö -H •§13 S"Ö g N d 7

5 _ d^ d^ • cö ^ d o C ' £ O M N rteí -cű i , d'ö cö * I M * ZD cö co d I £ o o •a "S43 M "C "7 slil ^ CÖ 4J • O gjgPQ N N ° R- • (M *_" oq . . <M lü'a V- N JJÍ • to S ° 5 fi S • U

J Os esi cc .IHQQ ÍO ^ . # C5 .. > o *""' o 0

3 . ; I Seí co r- 11 TI N ° • • 0

3 :Q •eS g ® ® > ^ s T s > I » í ; 13 5 Cu'" lí 3 OD . 1 -J co ifj t/3 2 »Í5 rH ^ H lO r • CD saas ki. A megfogyatkozott hínárkisérőkön kívül a mocsári gyepszint növényeit is nagyobb fajszámmal találjuk meg már. Elsősorban Sium latifolium, Galiurn palustre, Rumex hydrolapathum, Stachys palustris, Solanum dulcamara, Mentha aquatica, Lysimachia vulgáris, Lythrum salicaria fordul elő. Bár ebben a nádaszónában a nád még abszolút uralkodó, laza sás-zsombékok szorványos megjelenése jelzi az átmenetet a magassásos felé. Az 1. ábrán a grafikon az oxigén-, széndioxid-, és a karbonát-tartalom változását mutatja a nádas vizében, a nádas szabadvíz felőli szélétől különböző távolságban [3]. Az ordinátán a vizsgált anyagok mennyiségét ábrázoltuk úgy, hogy a sorozatban található legnagyobb értéket 100-nak vettük, az egyes adatokat pedig mint ennek a maximalis értéknek a %-át tüntetjük fel [1], A grafikonról láthatjuk, hogy a Balaton nyíltvizének karbonát tartalma a-nádas belseje felé egyre psökken, míg egy ponton eltűnik és a vízben jól mérhető mennyiségű szabad széndioxid jelenik meg. A fölös széndioxidot a nádas alján felhalmozódó szerves törmelék korhadása szolgáltatja. Ugyanezek a lebontó folyamatok használják fel a víz oxigén tartalmát is, ami az oxigén tartalom rohamos csökkenését okozza. A Fontinalis antipyretica tömegvegetáció a nádasnak abban a zónájában él, ahol a külső nádasrészek még elegendő oxigént tartalmazó vize a belső nádasrészek szabad széndioxid tartalmú vizével keveredik. A két anyagnak egyidejű jelenléte a Fontinalis számára döntő fontosságú. A nádas belseje felé valószínűleg a fokozódó oxigénhiány miatt nem hatol[3j. A rajzon láthatjuk azt is, hogy a Fontinalisos sáv megjelenése a vízmélység hirtelen csökkenésével esik egybe. Ezt a szerves törmelék fokozott felhalmozódása okozza, ami más szavakkal annyit jelent, hogy ez előtt a padka előtt a Balaton hullámzása fizikailag is hat és ez a mozgás megakadályozza a törmelék felhalmozódását. A Fontinalis sávja minden műszernél pontosabban jelzi tehát azt a határt, ahol a Balaton nyíltvizének kémiai és fizikai hatása megszűnik. Végül arra kell még kitérnünk, hogy ennek a Fontinalis-os övnek a kialakulását nem tapasztaltuk a Balaton minden nádasában. Az északi part hegyeinek szélvédelmét élvező nádasok közül is csak a nagykiterjedésű állományokban található, melyeknek dús vegetációja a szél és hullámzás hatását annyira csökkenti, hogy az 1. ábrán bemutatott belső nádasrészek saját környezettani viszonyai kialakulhatnak. Hogy a Fontinalis-os zóna a nádason belül, a szabadvíztől milyen távolságban alakul ki, az a nádas termőhelyének függvénye : széljárta helyeken 50—70 m-re húzódik a szabadvíz felöli nádasszéltől, csendesebb védettebb termőhelyen 25—30 m-re. Az eróziós partszakaszokon az erős hullámzás miatt kis kiterjedésű, ritka nádas-állományok élnek (déli part, az északi part egyes ÉNY -i köves szakaszai). Az ilyen ritka, csenevész és hullámjárta nádasokban hiába keressük. Találunk Fontinalis tömegvegetációt azonálisan, a parttal párhuzamos sávok közé ékelődve is. Ezeken a helyeken vizalatti forrás, beömlő patak vagy forráscsermely nyújtja a Fontinalis