Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)
2. szám - Kovács György: A szikesedés és a talajvízháztartás kapcsolata
132 Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. Kovács Gy.: A szikesedés és a talajvízháztartás kapcsolata A talajvizet tápláló beszivárgásnak csökkenését a rétegek vízkapacitásával hozhatjuk kapcsolatba. A táplálás mértékének és a talajvízfelszín mélységének a kapcsolatát jellemző vonalat (1. ábra) a következő lépésekben határozhatjuk meg : a) Először a téli időszak — amelynek határnapjait magyarországi vizsgálataink szerint IX. 1.től VI. 30-ra tehetjük — többévi átlagos csapadékmennyiségéből levonjuk a p t = U,3(E-e) (2) egyenlettel ugyanerre az időszakra számított párolgás többévi átlagát és a 2. ábrán bemutatott módszerrel meghatározott helyi lefolyás értékét. (A (2) egyenletben szereplő jelölések a következők : p t = a téli félév egyes hónapjaira meghatározott havi párolgás [mm/hó] ; E = a vizsgált hónap havi közepes hőmérsékletétől függő telítési páranyomás [hgmm] ; e = a mért páranyomás havi középértéke [hgmm].) így megkapjuk a felszínen beszivárgó vízmennyiséget, clZclZ cl keresett kapcsolati vonal felszíni pontját. b) A felső rétegek összetételétől függően, meghatározzuk az 1. táblázat 4. és 5. oszlopában közölt adatok alapján az első és második méteren visszatartott víz mennyiségét. Ezt levonva a felszín síkját jellemző beszívárgási értékből, megkapjuk a 2 m mélyen lévő talaj vízfelszínhez lejutó csapadék évi átlagos mennyiségét. 0 100 B[mm/év ] 200 300 0uz. 2. H3MeHemie UH(f>UAbmpai;IIII e 3aeucuMocmu om cpedneü ZAyöunbi ypoeHH zpyHmoebix eod ttod noeepxHOCmbW 3CMAU Fig. 2. Variation of infiltration as a function of the average depth of the groundwater table below the terrain 1. táblázat A különliftzB talajfajták vízháztartás! jellemzői, és a felső két méter vastag réteg állásos vizvisszatartó képessége TaÖJi. 1. XapaKTepHCTHKH BOAHOTO GajiaHca pa3Hbix rpyHTOB H cpeflHHH BonoyflepwiiBaromaH cnoeoŐHOCTb BepxHero cJion.Hiucioiuero TOJIlUMHy 2 M. Table 1. Groundwater household properties of various soil types and the average water retaining capacity of the 2 m deep upper layer VK HV 11V zU?! Homok 21,0—27,2 5,3—10,2 15,7—17,0 11,0 4,5 Homokos vályog .... 30,4—31,5 11,2—12,0 19,2—19,5 12,2 4,3 Vályog 33,6—35,0 12,6—13,0 21,0—22,0 13,3 4,2 Agyagos vályog .... 40,6—43,4 16,8—21,0 23,8—22,4 14,5 4,0 Agyag 49,5—52,5 27,0—31,5 22,5—21,0 13,8 4,0 Nehéz agyag 57,6—60,8 38,4—44,8 19,2—16,0 — — c) Az előző bekezdésben mondottak alapján ismerjük az m 0 = 2,0 m-es szinthez tartozó B 0 beszívárgási értékét. Ezt az értékpárt felhasználva a megfigyelési adatok alapján a keresett kapcsolat jellemzésére a B/Bo = e 0' 4 <"•— mo> (3) összefüggést javasoljuk, amelyben : B == a vizsgált, m [mj mélységben elhelyezkedő talajvízszinthez leszivárgó csapadékmennyiség évi átlagos értéke [mm/év] ; B ( ) = a meghatározott, m 0 [m] mélységben lévő tükörrel jellemezhető talajvíz csapadékból eredő táplálásának ismert — az előző bekezdésben mondottak szerint meghatározott — évi átlaga [mm/év]. Ellenőrző vizsgálataink szerint ezt az összefüggést az 1 m-nél mélyebb szintekben a rétegtani adottságoktól függetlenül elfogadhatjuk. d) A felszínen és az 1 m-es mélységben meghatározott két pont között a tározóképesség változását lineárisnak tételezhetjük fel. így ezen a felső szakaszon a keresett kapcsolati vonalat másodfokú parabolával helyettesíthetjük. A beszívárgási görbének az elmondottak szerint történő meghatározása során figyelembe veszszük tehát a helyi meteorológiai és lefolyási viszonyokat. Az utóbbi kifejezésre juttatja nemcsak a topográfiai adottságokat, hanem a felszínt borító réteg kötöttségét is, amely a beszivárgás sebességét befolyásolja. Az m 0 = 2 m-es szinthez tartozó Bo érték meghatározása során a rétegek víztároló képességére megadott értékekkel a szemeloszlás és az ásványos összetétel hatásának átlagos jellemzésére törekedtünk. A talajból és a talajvízből a párolgás által elvont víz mennyiségét befolyásoló hatásokat irodalmi adatok alapján — négy csoportra bonthatjuk : 1. a levegő állapota, 2. a talajvíz feletti réteg összetétele és felszíne ; 3. a növénytakaró ; 4. az átlagos talajvízszint terep alatti mélysége. Az átlagos értékek vizsgálata során azonban egy vízgyűjtőn belül a párolgásnak a meteorológiai tényezők kismértékű változásából eredő módosulását elhanyagolhatjuk. A talajvíz feletti réteg jellemzői közül a mértékadó szemátmérő, a szemeloszlás, az ásványos összetétel, a felület sima, érdes, ívelt volta és
