Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Kovács György: A szikesedés és a talajvízháztartás kapcsolata

Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 131 A szikesedés és a talaj vízháztartás kapcsolata KOVÁCS GYÖRGY a műszaki tudományok kandidátusa Vízügyi Tervező Iroda, B'idapest Az irodalomban több utalást találunk arra, hogy igen szoros a kapcsolat a szikesek keletkezése és a talajvíz vízháztartási jellemzői között. Ezek a megállapítások azonban csak rámutatnak a fennálló kapcsolat létezésére, annak jellegére vonatkozóan még minőségi megállapítást sem tesznek. így Sigmond rámutat arra, hogy a szikesedés előfeltétele a magas talajvízállás [29], Rohringer pedig arra, hogy a mélyterületek talajvízének a peremek felől áramló talajvízből való pótlódása a szikesedést elősegítő körülmény [25, 26]. Ha az említett kapcsolat jellegét részletesebben fel akarjuk tárni — pl. választ kívánunk adni arra a kérdésre, hogy a tervezett lecsapoló rendszer, megváltoztatva a természetben kialakult talaj vízviszonyokat, milyen módon és milyen mértékben befolyásolja a termőtalajok vegyi összetételét és ezzel a szikesedést —, a szikesedés folyamatát párhuzamba kell állítanunk a talajvízháztartás törvényszerűségeivel. Ebből a célból elöljáróban röviden összefoglaljuk a korábban már részletesen ismertetett talaj vízháztartási vizsgálatainakat és az elmondottak jobb megértése érdekében közöljük az ahhoz tartozó legfontosabb magyarázó ábrákat is

1. Ezt követően összefoglaljuk a szikesedés kialakulására vonatkozó elméleteket és ezeket kapcsolatba hozzuk a vízháztartási adottságokkal. I. A talajvíz vízháztartása A Magyarországon régebben megkezdett, és azóta folyamatosan végzett talaj vízmegfigyelések, továbbá az ezek alapján végrehajtott vizsgálatok megállapították, hogy a normális talajvíz főtáplálója a közvetlen beszivárgó csapadék, megcsapolója pedig a párolgás. Normális talajvíz-előfordulásnak nevezzük azokat a talajvízeket, amelyek fölött mezőgazdasági művelést folytatnak, erdő, öntözött terület, vagy felszíni víz nincs hatással a réteg vízháztartására. Mind a párolgás, mind a beszivárgás értéke a talajvíz terep alatti mélységétől függően változik. Ez a változás azonban nem egyenlő a két folyamat esetében. így csak meghatározott szintben kerülhet a két érték egyensúlyba. Ha a talajvíz több évi átlagos felszíne efölött a szint fölött helyezkedik el, a párolgás nagyobb a beszivárgásnál, a vízháztartásban hiány mutatkozik. Mélyebb talajvízfelszín esetében víztöbblet adódik. Egy-egy talajvízgyűjtőn belül ezeket az eltéréseket a szomszédos területek között meginduló vízszintes áramlás kiegyenlíti. Ha ismerjük a talaj vízháztartást befolyásoló két külső hatásnak — a beszivárgásnak és a párolgásnak — a változását a talajvíz átlagos mélységének a függvényében, megszerkeszthetjük a 1 Kovács György : A talaj vízáramlás hozamának meghatározása vízháztartási vizsgálatok alapján. Vízügyi Közlemények 1959. 3. talajvízháztartási-jelleggörbét. Ez a görbe megadja a beszivárgás és a párolgás különbségének a mélységtől függő értékét, ez pedig az egyensúlyt jellemző B — P' + (T

h — T

e) = 0 (1) vízháztartási egyenlet értelmében egyenlő a vízszintes áramlás egyenlegével, clZclZ cl megcsapolás és hozzáfolyás különbségével. (Az (1) egyenletben szereplő jelölések a következők : B = a talajvíz beszivárgó csapadékból eredő táplálásának évi átlaga [mm/év] ; P' = a talajvízből elpárolgó vízmennyiség évi átlaga [mm/év] ; Th = a talaj vízáramlás által a vizsgált területre szállított évi átlagos vízmennyiség egységnyi területre vonatkoztatott értéke vízoszlopban kifejezve [mm/év] ; T

e = a hasonlóan kifejezett talajvízelfolyás évi átlaga [mm/év].) 1. ábra. A párolgás figyelembevételével számított összefüggés a téli csapadék és a talajvízszint emelkedése között <t>ue. 1. 3aeucuMocmb Meyicdy 3ÜMHUMU ocadicaMu u noebiuienueM ypoenn epynmoebix eod, onpedeneHHan c ynemoM ucnapenun Fig. 1. Relationship computed with due allowance for evaporation between winter precipitation and the rise of the groundwater table