Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

2. szám - Szesztay Károly: Országos párolgásmérő kádhálózat

Szesztay K.: Országos párolgás-mérő kád-hálózat Hidrológiai Közlöny 1960. 2. sz. 127 földi adatok szerint 5—15%-kal nagyobbnak kellene lennie. Az elkövetkező években az ország különböző részein kiválasztott, különböző méretű és mélységű állóvizekre kívánjuk kiterjeszteni a leírthoz hasonló vizsgálatokat. Ezért helyezzük az 1959. évben elkészülő mérőberendezések nagyrészét állóvizek (a szegedi Fehér-tó, hortobágyi halastó, a Fertő-tó és a Velencei-tó) partjára, ill. közelébe. A vízmérleg számbavétele céljából természetesen egyidejűleg gondoskodni kell a vízeresztő zsilipeken lebocsátott vízmennyiség méréséről, vízállás-észlelésekről és megfelelően részletes vízhőmérséklet mérésekről is. A párolgást általában csak akkor lehet a tó vízmérlegéből megbízhatóan kiszámítani, ha a hozzáfolyás, ill. túlfolyás a tó felületét borító vízréteg vastagságában kifejezve nem nagyobb a kérdéses időszak párolgásánál. Ellenkező esetben a hozzáfolyás és az elfolyás mérésének bizonytalanságai az eredményeket jelentékenyen meghamisíthatják. Feltétel természetesen az is, hogy ne legyen rejtett hozzáfolyás, ill. elszivárgás. Ebből a szempontból a kövér szikeseken települt tavak, vagy a vastag iszapréteggel borított medrek az előnyösek. A víz felszíni hőmérsékletének rendszeres mérése alapján — amint arra Ubell Károly rámutatott [13] — közvetlenül, a vízmérleg számbavétele nélkül is levezethető az átszámítási tényező közelítő értéke. 7. A párolgás csökkentése vegyi anyagokkal Meleg nyári időben a szabad vízfelület napi párolgása 6—10 mm is lehet. Ez az érték hektáronként 60—100 m

3/nap, vagyis 07,—1,2 liter/s vízhozamnak felel meg. Nyilvánvaló, hogy ha a víz pótlásáról mesterségesen kell gondoskodni, a nagyobb felületű halastavak, vagy tározómedencék üzemi költségei jelentékenyen változnak a párolgás mértéke szerint. 4. táblázat V siófoki meteorológiai obszervatórium kertjében elhelyezett párolgismérS kád észlelési allatainak összehasonlítása a lialatmi vízmérlegéből kiszámított párolgással TaöA. 4. CpaeHeHue pe3yAbmamoe naő/uodeuuü na eaHHe no u3MepeHuro iicnapeHUR, pacno/iootceHHOÜ fí cady MemeopojiosuuecKOÜ oöcepfiamopuu e LUUO0OK, c ucnapeHueM, pacnumaHHblM no eodHOMy fía/iaHcy Ba.iamoHa. (AaHHbie no BOítHOMy őajiaHcy aaioTCH B -ro/immie Bojtímoro CJIOÍI, noKpbiBaioiuero O3epo ; C ocaitoK, BbinaaeHHbiH Ha noBepxHocTb BanaTOHa (cpeAHee 3HaMeHHe namiux no NHTM craHUMím) ; H npiiTOK B o3epo ; L nponymeHHbiií pacxoA Mepe3 KaHaji LUHO ; H noBbimeHHe H yMeHbineHHe 3anaceHH0M BOAW B oaepe ; P C + H — (L 4- K) P, McnapenHe, n3MepeHHoe noHHweHHoíi B rpyHT Bannott, wweiomeil NOBEPXHOCTB 3 MM

2, rnyömiy 50 CM. Bamia pacnojiowena B caAy oöcepea-ropHM I11MO4)OK Table 4. Comparison of evaporation data observed on pan located in the garden of the meteorologieal observatory at Siófok, with evaporation estimated from the water balance of Laké Balaton (Data for the water balanee are givcn as thickness of water layer covering the laké). G Precipitation on Laké Balaton (Average of five stations), H Inflow into the Laké, L Water released through the Sio-canal, K Increase, or reduction in stored volume. P — C -f H — — (L + K), P

3 Evaporation observed by 50 cm deep sunken pan of 3 sq. m area, installed in the garden of the observatory at Siófok. 1958 Hidr. év XI XII I II III IV V VI VII VIII IX X Hidr. év c A tavat borító 39 26 29 22 34 34 15 145 69 30 56 47 546 11 vízréteg 7<i 80 65 70 85 63 59 36 28 17 22 25 626 L vastagságában, 17 98 7 7 30 16 65 5 9 20 14 59 347 K (mm) 81 —3 73 66 49 6 —145 43 —68 —114 —19 —27 —58 P 17 11 14 19 40 75 154 133 1 56 141 83 40 883 P» 124 112 68 31 — P:P, 1,26 1,25 1,22 1,28 — C — A Balaton felületére hullott csapadék. (Keszthely, B.-almádi, B.-arács, B.-keresztúr és B.-lelle adatainak átlaga) H — A tóba érkező hozzáfolyás. Folyamatos vízhozamnyilvántartás csak a Zala zalaapáti szelvényére vonatkozóan van. A vízgyűjtőterület más részéről lefolyt vízmennyiségek a szomszédos területek közötti arányszámok alapján becsült értékek. L — A Sió csatornán leeresztett vízmennyiség, amelyet a siófoki zsilip hitelesítési görbéje és a Sió csatorna 0 -t- 5:10 km szelvényének vízhozamgörbéje alapján számítottunk. K — A tó vízkészletének gyarapodása vagy csökkenése. A siófoki, keszthelyi és fonyódi vízmércén a hónap utolsó és első napjain észlelt vízállásokból számított átlagértékek különbsége. P = C + H — (L + K) P, — A siófoki obszervatórium kertjében elhelyezett 3 m

3 felületű, 50 cm mély, talajba süllyesztett káddal mért párolgás. 50 S0 3. ábra. A Szovjetunióban szabványosított 0,3 m

2 felületű kádak évi átlagos párolgásának összehasonlítása a 20 mfelületü hitelesítési tnedencében mért adatokkal. (Csebotarev A. J. nyomán) 0ue. 3. CpaeHenue cpedHeaodoeoao ucnapenun nonuJiceHHbtx E epyHm BÜHH, cmaHdapmu3upoeaHitbix e CoeemcKOM Coio3e c noeepxHocmbto 0,3 M

2, daHHbtMU u3MepeHuü e mapupoeotHOM öacceÜHe, UMewitfeM noeepxHocmb 20 M(no A. M. <Ie6btmapee) Fig. 3. Comparison of annual evaporation data obtained on the one hand by pans of 0,3 sq. m area, standardised in the Soviet Union and, by a calibration basin of 20 sq. m area on the other (after A. I. Tshebotarev) A párolgás csökkentésének legegyszerűbb és leggazdaságosabb eszközei a tervező kezében vannak. A sekély parti öblözetek kiiktatása, általában a minél kisebb felületre és minél nagyobb mélységre törekvés, a párolgás csökkentésének leghathatósabb eszköze. Sokat jelenthet ebben a tekin-