Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A mederváltozások hatása a kisvízfolyások vízhozamára

12 Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. Szigyártó Z.: A mederváltozások hatása a kisvízfolyásokra Látjuk tehát, hogy az egymásután következő eltérések nem függetlenek egymástól. Ilyen körülmények között viszont meglehetősen nehéz becsülni azt, hogy havi mérésekre támaszkodva a hónapos, féléves és éves középvízhozamok meghatározását átlagosan mekkora hiba terhelheti. Természetesen nehezíti a helyzetet az is, hogy az itt részletesen megvizsgált eset a sok lehetőség közül csak egy kiragadott példát jelent, s a rendelkezésre álló adathalmazból a jellemzőnek kiemelt havi méréseket igen sokféle módon választhatjuk ki. Mégis, az ezzel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a jellemzőnek felvett havi mérések változtatásával a 4. ábra két vízhozamgörbéje nem mozdul el lényegesen. így végül is úgy gondoljuk, nem tévedünk sokat, ha állomásunknál a havonkénti mérések alapján meghatározott havi középvízhozamok medermozgás hatására visszavezethető szélső hibáját 40%-ban, átlagos hibáját mintegy 15%-ban jelöljük meg. A féléves és éves középvízhozamok eltérésének becslésénél természetesen még nagyobb a szubjektív hiba lehetősége. Mégis, az átlagolásban szereplő havi középvízhozamok számát, ezek várható eltérését, s a medermozgás fizikai folyamatát figyelembe véve, talán elfogadható eredményre jutunk, ha a féléves középvízhozamok szélső eltérését mintegy 15%-ra, közepes eltérését 6%-ra, az éves közepek szélső eltérését mintegy 10%-ra, közepes eltérését pedig 4%-ra becsüljük. A fenti vizsgálat során észlelt, illetve az annak alapján becsülhető hibahatárok azonban elég magasak. Különösen akkor, ha figyelembe veszszük, hogy a vizsgált állomás azok közül való volt, amelyeket — a vizsgálat megindításakor — országos szempontból is legjobb, kiépítetlen szelvényű kisvízfolyáson létesíthető nyilvántartási helyeknek tekintettük. így a kisvízfolyások kiépítetlen szelvényei, döntő többségükben ennél lényegesen rosszabb eredményeket szoltáltatnak. De nagyok ezek a hibák önmagukban is. Gondoljuk meg ugyanis, hogy a hidrológiában a vízhozamnyilvántartás adatai, viszonylag legnagyobb megbízhatóságuk következtében, még így is kiindulási alapként szerepelnek. Az abban levő hibák tehát már eleve terhelik az összes számításokat. Ugyanakkor azonban — mintegy vizsgálataink kiegészítéseként — meg kell, hogy jegyezzük, hogy a vízhozamnyilvántartás vezetése során szerzett tapasztalatok szerint a kisvízfolyások kiépítetlen szelvényeinél a medermozgás általában annál inkább befolyásolja a vízhozamnyilvántartás megbízhatóságát, minél kisebb a szelvény vízgyűjtőterülete ; s hogy éppen valahol a jelenleg vizsgált állomáshoz tartozó, azaz a kb. 200 km

2-es nagyságú vízgyűjtőterületnél van az a határ, amely alatt a szelvény kiépítése nélkül a nyilvántartás vezetése havonkénti mérések alapján már általában lehetetlen. Mindezt figyelembe véve, megállapítható, hogy a mintegy 200 km

2 vízgyűjtőterülettel rendelkező állomásnál kisebb vízgyűjtőterületű nyilvántartási szelvényeknél a kiépítés általában elkerülhetetlen. Csak így remélhető, hogy kisvízfolyásainkról a gyakorlatilag megvalósítható havonkénti ellenőrző mérések alapján megbízható adatokat kapjunk. Foglaljuk össze a vízhozamidősor vizsgálata útján kapott eredményeket : Láttuk, hogy a mérési és számítási eredményeken alapuló becslés szerint, állomásunkon, havonkénti ellenőrző vízhozammérésre támaszkodva, a meder mozgás következtéven a KQ megállapításakor igen nagy, 50°/

o feletti hibát is elkövethetünk, a NQ meghatározásánál viszont csak kis hibával kell számolnunk. A vizsgált állomásnál a havi középvízhozamok medermozgás hatására visszavezethető szélső hibáját 40%-ra, átlagos hibáját 15%-ra a féléves középvízhozamok szélső eltérését mintegy 15%-ra, közepes eltérését 6%-ra, az éves közepes szélső eltérését mintegy 10%-ra, közepes eltérését pedig 4%-ra becsülhetjük. Ugyanakkor nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy ezek az eredmények egy olyan kivételes állomásra vonatkoznak, amelynél a medermozgás — a rendszeres havonkénti mérési eredmények tanusága szerint — a többi hasonló jellegű szelvényhez viszonyítva kismértékű. A kisvízfolyások kiépítetlen szelvényei döntő többségükben tehát ennél lényegesen rosszabb eredményeket szolgáltatnának, így azok nyilvántartási adatai a szelvények kiépítése nélkül sem tudományos, sem gyakorlati célra nem fogadhatók el megbízható alapként. A havi középvízhozamok közelítő számítása Az előzőekben láttuk, hogy a vízhozamnyilvántartás fejlesztése érdekében, feltétlenül szükséges a kisvízfolyások nyilvántartási szelvényeinek a kiépítése. Mindaddig azonban, míg erre sor nem kerül, s a megfelelő hosszú idősorok rendelkezésre nem állnak, továbbra is felmerül majd időnként annak a szükségessége, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján, egy-egy ilyen kiépítetlen szelvényre az elmúlt évek folyamán levonuló vízmennyiségek közelítő értékét meghatározzuk. Láttuk viszont, hogy az ennek során megállapított napi középvízhozamok megbízhatósága igen csekély, s így adott körülmények között ezek rendszeres kiszámítása csak a havi középvízhozamok meghatározása érdekében szükséges. Felmerül tehát az a gondolat, hogy ilyen esetben célszerűbb a Szesztay Károly által javasolt eljárással a havi középvízhozamokat közvetlenül meghatározni a havi középvízállások alapján [9], Már csak annál is inkább érdemes ezt a kérdést megvizsgálni, mert ez a munka összehasonlíthatatlanul gyorsabb, mint a középvízhozamok számításának szokásos módja. A havonkénti vízhozammérések alapján szerkesztett két vízhozamgörbe felhasználásával meghatároztuk tehát a Szesztay által javasolt közelítő módon is a hazai középvízhozamokat. Ezek azok az értékek, amelyek a 2. táblázat 8. sorában láthatók. A téli és nyári félévre, továbbá az egész