Hidrológiai Közlöny 1960 (40. évfolyam)

1. szám - Szigyártó Zoltán: A mederváltozások hatása a kisvízfolyások vízhozamára

Szigyártó Z.: A mederváltozások hatása a kisvízfolyásokra Hidrológiai Közlöny 1960. 1. sz. 13 évre vonatkozó középvízhozamok a megfelelő havi értékek átlagolásából adódtak. Összehasonlítva ezeket a havi középeket táblázatunk többi sorával, azt tapasztaljuk, hogy a 9. sorban külön is feltüntetett eltérések igen közelállnak a 6. sorban lévő értékekhez. Előjel szempontjából pedig különösen megegyeznek, mint ahogy az a két említett sor bekeretezett értékeinek összevetéséből kitűnik. De a 10. és a 7. sorban látható százalékos eltérések is egymáshoz igen közelálló értékeket mutatnak. Mint látjuk, a tizenkét hónap százalékos eltérésének abszolút értékéből képzett átlag csak alig néhány százalékkal roszszabb annál az értéknél, melyet a napi középvízhozamot figyelembe véve számítottunk. Mindez pedig arra utal, hogy a 9. és a 10. sorban feltüntetett eltérések döntő oka nem a Szesztay által javasolt eljárás pontatlansága, hanem a havi mérési eredmények alapján szerkesztett vízhozamgörbék hibája. Ezt minden szempontból alátámasztják azok a számítások is, melyek végeredményét a táblázat 11. és 12. sorában foglaltuk össze. Ebben a két sorban a Szesztay módszerével számított középvízhozamokat azokkal a közepekkel vetettük egybe, amelyeket a napi középvízhozamok meghatározása útján, de szintén a hibás, a havonkénti mérések alapján megállapított vízhozamgörbék segítségével számítottunk ki. Láthatjuk, hogy a havonkénti százalékos eltérések abszolút értékéből képzett átlag csak 6%, szemben azzal a 12%-os átlagértékkel, amely esetünkben a havi mérések alapján, a szokásos módon meghatározott középvízhozamokat a görbék pontatlansága miatt terheli. így tehát vizsgálataink végül is arra az eredményre vezettek, hogy — havonkénti vízhozammérések esetén — a kiépítetlen szelvényű kisvízfolyások vízhozamnyilvántartását a medermozgás miatt már akkora hiba terheli, hogy amellett a Szesztay által javasolt közelítő eljárás pontatlansága eltörpül. Ezzel kapcsolatban felvetődhet azonban az a gondolat, hogy ebben az esetben hátha teljesen megfelelő eredményre vezetne már az is. ha a havi középvízhozamot egyszerűen azonosnak vennénk a vízhozamgörbe havi középvízállásnak megfelelő vízhozam értékével, s azt nem is javítanánk, a Szesztay által kidolgozott módszert használva. Éppen ezért, befejezésként, ezzel az eljárással is kiszámítottuk a középvízhozamokat, s azokat, a már ismertetett módon összehasonlítottuk a hibátlannak vett, és a havonkénti mérések alapján, a szokásos módon meghatározott közepekkel. Ezek azok az értékek, amelyek a táblázat utolsó öt sorában találhatók. A vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy ezzel a módszerre] általában már nagyobb, s inkább negatív eltérésre jutunk. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy állomásunk a korábbi rendszeres havonkénti ellenőrző mérések alapján országos szempontból is az egyik legjobb kiépítetlen szelvényű, kisvízfolyáson felállítható nyilvántartási helynek tekinthető ; úgy a kisvízfolyásokon létesített kiépítetlen szelvényű állomások átlagos viszonyait szem előtt tartva, még ezek az eltérések sem nagyok. A medermozgás hatásához képest, a legtöbb kiépítetlen szelvényű kisvízfolyásnál még ez a hiba is elhanyagolható. Havonkénti mérések esetében a kisvízfolyások legtöbb kiépítetlen nyilvántartási szelvényénél a havi középvízhozamokat, közelítésként, a medermozgás hatásához képest kis hibával, azonosnak vehetjük a vízhozamgörbe havi középvízállásnak megfelelő vízhozamértékével. * A közép vízhozamok közelítő számításával kapcsolatban az eddigiek során tisztáztuk a vizsgált állomás adottságait, s bizonyos minőségi következtetéseket vontunk le. Ugyanakkor azonban szeretnénk ezeket az eredményeket tovább általánosítani, s általánosításunkat célszerű lenne mennyiségi alapokra helyezni. Ebből a szempontból önként kínálkozik a mérési eredmények vízhozamgörbe körüli szóródásának a vizsgálata, hiszen a medermozgás hatása közvetlenül ebben jelentkezik. A medermozgás azonban a vízhozammérések szórásának csak az egyik oka. Szerepet játszik ebben esetleg még a növényzet, a befogadó vízfolyás, vagy valamilyen műtárgy változó jellegű duzzasztó hatása, s a szórást feltétlenül befolyásolja a vízhozammérések hibája is. E két utóbbi hatást azonban a következőkben figyelmen kívül hagyhatjuk. A változó duzzasztás hatásától eltekinthetünk azért, mert a vízhozamnyilvántartási szelvények kiválasztásakor az ilyen mederszakaszokat — legalábbis a kisvízfolyásokon — feltétlenül el kell kerülni. Ha pedig véletlenül mégis jelentkezik időszakos duzzasztás, ezt könnyű tisztázni. A vízhozammérések párszázalékos véletlen-jel legű hibáját viszont azért nem kell figyelembe vennünk, mert az a medermozgás hatásához képest egész biztosan elhanyagolható. Egyszóval, a jól megválasztott helyre telepített kiépítetlen nyilvántartási szelvény vízhozamméréseinél, a vízhozamgörbe körüli szóródás döntő mértékben a medermozgás hatását tükörzi vissza, s így annak nagysága valóban alkalmas az általánosítás alapjául. Láttuk tehát, hogy a kiépítetlen szelvényünk vízhozamgörbéje körüli átlagos relatív szórás általában nem csökken 5% alá. Ugyanakkor a jelenlegi gondos és megfelelő gyakoriságú mérés mellett annak átlagos értéke csak valamivel volt több, mint 0%, s egyetlen vízhozamgörbénél sem érte el a 10%-ot (2. ábra). Tapasztaltuk azt is, hogy havonkénti mérésekkel számolva, a görbék körüli átlagos relatív szórás 10- 20% között változott (4. ábra), s ebben az esetben a napi közép vízhozamok figyelmen kívül hagyásával már érdemes volt a Szesztay által javasolt közelítő eljárással, közvetlenül a havi közé])vízhozamokat meghatározni. Láttuk végül azt, hogy a havi mérések alapján szerkesztett vízhozamgörbe havi középvízállásnak megfelelő értéke, mint havi középvízhozam pontatlanabb ugyan a Szesztay módszerével meghatározott értéknél, de még mindig megbízhatóbb,