Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Rónai András: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez

8 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez tövén néhányszor 10 méter. A törmelékkúpok kiterjedése is igen nagy lehet. A Duna—Rába—Vág jelenkori kavicstörmelékkúpja a Kisalföldön több mint 4000 km

2 területet fed be. A Sajó és Hernád ősének, a pleisztocén nagy folyójának, kavicstörmelékkúpja kb. 1400 km

2 kiterjedésű terület alatt található meg, elnyúlik Mezőcsától NY-ra és D-re, Tiszacsegén túl a Hortobágy alá Polgár—Tiszagyulaháza környékéig. A régi eltemetett kavicsos medrek alakja a nagy munkaképességű folyókának megfelelően nem nagyon kanyargós, inkább merev vonalú és szétágazó, szigeteket alkotó. A közbezárt szigeteket azonban szintén kavics borítja. A nem kavicsos környezetben futó kavicsos medrek területe elenyésző a nagy törmelékkúpok kavicsmezőinek területe mellett. A folyami homokrétegek elterjedése és alakja attól függ, hogy mederhomokról, parti dünedombok homokjáról, vagy a nagy árterek homoküledékeiről van-e szó. Középszakaszjelleggel kisesésű medrekben, nagy kanyarokkal haladó folyók csak medrükben hordanak homokot és közvetlen partjaikra raknak árvizek alkalmával. Ilyenkor a homoküledékek alakja és elterjedése a medrekhez kötött. Tudjuk viszont, hogy a középszakaszjellegű folyó legtöbbet változtatja folyásirányát és medrét, legnagyobb területet kalandoz be. A Tiszántúl óriási lapos térségeit mindenütt behálózzák a folyómeanderek maradványai; a részletes térképeken a felszín mindenütt medrek és partok labirintusa. A teljesen elsimított jelenlegi árterek, vagy időszakos vízállásos helyek, szikes puszták alatt is pár deciméterre partokat és medreket találunk. A fúrássorozatokban nagy vastagságú finomszemű üledék rétegek között található kis kiterjedésű éles homoklencsék rendszerint ilyen medermetszetek. Ezek tehát erősen kanyarognak, 0 2 6 6 lOkm 1 Dunónluli loszloblo ' ' • • 1 • í» Dcrh homokdombvonutofók 2 Duna-Tazo IÍGZI .XISÓQ 3 A Duno belsó orlere 5 A Duno kulsó ariere 8. ábra. Parti homokdombok a Duna mentén 0ue. 8. Eepeeoebie necnanbie XOÁMH edoAb p. flynaü Abb. 8. Uferdünen lángs der Donau 9. ábra. A meder és parti dombok nagyságaránya 0u2. 9. CoomHOuieHue eejiunuH pycAa u öepeeoebix XOAMOS Abb. 9. Orössenverhaltnis des Bettes und der Uferdünen de méretük eléggé állandó és szabályos mederalak, mint a középszakaszjellegű folyómedrek általában (8. ábra). A parti dünedombok nagyjából a partokkal párhuzamosan futnak, de hosszabb, rövidebb szakaszokra bomlanak és ezeknek a szakaszoknak csapásiránya a mederrel nem mindig párhuzamos, hanem arra erős szögben hajolhat. Csak a kisesésű alföldi patakok és a nagyobb folyók kanyargó fattyúágai építenek párhuzamos és eléggé egyöntetű partot (lásd a 4. ábrát). A nagyobb folyók parti dombjai erősen rétegesek és szemcséjük alulról felfelé szakaszosan, de gyorsan finomodik. Tetejük rendszerint futóhomokba megy át. A szél mozgatására eredeti helyükről elvándorolnak s akkor a szélszabta irányokat és formákat veszik fel. A származási helyétől messze idegen területekre került futóhomok jól felismerhető egyenletes szemcsenagyságáról, legömbölyített formájáról, matt felületéről, rendesen kérgezett voltárol, csillámtalanságáról. Ahol a homokban durva szemcséket, murvát, aprókavicsot találunk, vagy finomabb szemcsézettség esetén is érdes szögletes alakot, fénylő törésfelületet és csillámot, ott olyan folyami homokról van szó, amely lerakodási helyétől még nem került nagyobb távolságra. A futóhomokdombok tetején gyakran található finom (lösszerű) poranyag, részben málás és talaj osodás folytán előálló aprózódás (7. és 8. kép). A dünedombok szélességi és magassági kiterjedésre a kavicsot és durva homokot hordó nagy folyóknál a medrek méreteit többszörösen meghaladják. A parti homokdombok keresztmetszetében az alapvonal az eredeti térszín szerint alakul, a tetővonal a parthoz közelebb erősen, attól távolabb mind enyhébben domború. Meder és part egymás mellett keresztmetszetben olyasféle alakot ad, mint amilyent a 9. ábra mutat be. Míg a medrek és belső árterek homokja iszapés agyagréteggel tarkított, a parti dünedombok homokjában ilyeneket nem találunk, mert azokra csak a nagy árvizek hordaléka fut fel s abból a durvaszemű marad meg, a finomszemű és lebegtetve hordott üledék a külső árterekre kerül. Az árvizek után a dombos felszínen megmaradt finom anyagot a szél rögtön kiszitálja és tovább szállítja. A finom üledék csak a laposok hosszú időn keresztül vízzel borított területén tud nagyobb vastagságban leülepedni és megmaradni. A legegyszerűbbnek látszik a nagy külső árterek anyagának lerakódása. Ide lebegtetve hordott finom anyag jut. A szemcsenagyságban finom