Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - Rónai András: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez

Rónai A.: Adatok a folyók üledékképző munkájának ismeretéhez Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. 9 7. kép. Parti dünedomb Taksonynál 0omo 7. Eepeeoeoű XOAM dioHbi y TaKuiOHb Bild 7. Uferdüne bei Taksony különbségeket okoznak az árvizek víztömegében és hordalékában mutatkozó különbségek, de a 8. kép. Szél által áthalmozott folyóvízi homok. A homok­dombok teteje löszös homok. Nagyházi halom, Tiszasüly 0omo 8. AAAweuaAbHbiü necon, nepeomAonceHHuü eempoM. BepxHue CAOU necnaHbtx XOAMOB AEAHWMCH Aeccoeud­HUMU necKaMU. XOAM y Hadbxa3a, Tuccauttoü Bild 8. Durch IVind umgehaufter Flusssand. Die Dünen­kuppe besteht aus Lösssand. Nagyházi halom, Tiszasüly leülepedő anyag egészében az iszapszemnagyság a túlnyomó (0,002—0,02 mm). A külső árterek finomanyagú rétegeinek ki­terjedése a mederbeli és parti üledékekhez hason­lítva a legnagyobb. A Duna Budapesttől Mohácsig terjedő szakaszán a meder 400 m körüli szélességű, a belső ártér 1—2 km széles, a parti homokvonu­latok hossza 5—10 km, szélességük 1—2 km, magasságuk 5—15 m között változik. A külső finom üledékekkel befedett ártér szélessége viszont 15—20 km. A tiszántúli mélyföldet bebarangoló kanyargó erek és kis vízfolyások mederszélessége néhány méter, parti dombjaik szélessége ennek néhány­szorosa, magasságuk szintén 2—3 m ; ártereik viszont több kilométeres kiterjedésiiek. A közép- és alsószakaszjellegű folyók által feltöltött területeken tehát az árterek iszap- és agyagrétegei kiterjedésre és tömegre a homok­réteget sokszorosan meghaladják. Ez következik abból is, hogy a folyók lebegtettve szállított és oldott finom hordalék tömege a görgetett — dur­vább — hordalékot sokszorosan meghaladja. A nagy lapos ártereken képződő iszaprétegek fenékvonala az eredeti térszín felszínéhez igazodik s az rendszerint nem teljesen elegyengetett. Az iszaprétegek felszíni vonalának azonban vízszin­tesnek kellene lennie, hiszen az üledékképződés időszakos állóvízben történt. A fúrási rétegsorok­ban mégis csak kivételesen kapnak vízszintes fel­színű iszap- és agyagrétegeket, bár e rétegek fel­színének reliefje sohasem olyan éles, mint a homok­rétegeké lehet. Az egyenetlen felszín okai a réteg­tömörülés okozta besüllyedések lehetnek, lehet 9. kép. A Duna széles belső ártere Majosházától északra. A kép hátterében a nagyvarsányi pleisztocén terasz húzódik végig 0omo 9. LUupoicaH enympeHHH noűMa p. /JyHaü Ha ceeep om Maüouixa3a. Ha 0OHe ípomoKapmonKU npocmupaemcH nAeücmoqeHoeaM meppaca y Hadbeapuianb Bild 9. Das breite Überschwemmungsgebiet der Donau nördlich von Lajosháza. Im Hintergrund erstreckt sich die pleistozáne Terrasse von Nagyvarsány 10. kép. A Tisza szűk belső ártere a nyírségi homok­dombokkal határolva. Mezőladány 0omo 10. y3K.au enyrapeimn noüMa Tuccu, oepanmeH­HÜH necianbiMu XOAMÜMU Hupuieia. Me3eAadanb Bild 10. Enges inneres Überschwemmungsgebiet der Tisza in der Nyírség, von Dünen begrenzt, bei Mezőladány

Next

/
Thumbnails
Contents