Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Berencsi György - Vecsey Zoltán : Adatok a fürdés járványtanához

471 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. BALNEOLÓGIA Adatok a fürdés járványtanához* BÜEBSCSI GYÖRGY és V E C S K Y 7, O I, T Á N Az ember és az emberi civilizáció számára a víz alapvető tényező. Jelentősége igen sokrétű. Az egyén és az emberi közösség szempontjából egyaránt fontosak azok a közegészségügyi, járványügyi kérdések, amelyek a vízzel kapcsolatban felmerülnek. Általános elvi jelentőségű egészségügyi irányelvek, pl. az ivóvizek időszakos vegyi és mikrobiológiai vizsgálata stb. nemcsak a szakemberek, hanem a laikus közönség előtt is többnyire jól ismertek. Munkánk célja saját tapasztalataink felhasználásával a fürdés járványtanával foglalkozni, illetve ebben a tárgykörben néhány szempontra rámutatni. Ma e kérdésnek kétségtelenül aktualitása van. Habár a fürdés története nagy múltra tekint vissza, elterjedése az egész emberiség körében soha olyan széleskörű nem volt, mint manapság. Ennek ellenére, amint Bolberitz mondja: „A fürdők egészségügyi ellenőrző vizsgálata külföldön is meglehetősen feltáratlan terület. A tudományos irodalomban igen kevés adat áll rendelkezésre erre vonatkozóan." Közös fürdőzés céljaira kétféle vízforma vehető igénybe. 1. Természetes felszíni vizek (tenger, tó, folyó stb.) ; 2. mesterséges felszíni vizek (csatornák, halastavak, strandok, uszodák stb.). A víz fenti formáiban a mikroorganizmusok csaknem minden válfaja előfordulhat, s így a víz révén közvetlen kapcsolatba kerülhet az emberrel. Fürdőegészségügy szempontjából különösen az alábbi mikroorganizmusok jöhetnek számításba: a fertőző sárgaság (hepatitis epidemica) és a járványos gyermekbénulás (poliomyelitis anterior acuta, Heine-Medin-kor) vírusai, a dysenteria, typhus és paratyphus kórokozói, a leptospirák (leptospirózis, aratási láz, rizsfüldi láz, iszapláz stb.), a dermatophytonok (bőrgombak), bizonyos protozoonok (pl. trichomonas vaginalis), s egyes bélférgek. A íürdőegeszségüggyel kapcsolatban még egy szempont áll előtérben, éspedig az, hogy nagyon sok esetben az ún. vírus- vagy bacilusgazdáknak sokkal nagyobb jelentősége van, mint magának a betegnek (Büsing, Reploh, Schütz, Wüstenberg és Steuer). Vizsgáljuk meg a szóbajöhető vízformákat a kóroki tényezők szempontjából. Természetes felszíni vizek Hazai viszonylatban a folyók, tavak, továbbá nagyobb szikes tócsák jöhetnek elsősorban tekintetbe. A fürdőzésre használt helyek kiválasztása általában sok szempont szerint történik, s van benne valami véletlenszerű fatalitás is. Kétségtelen azonban az is, hogy sajnos nem egy esetben teljesen háttérbe szoruló szempont a higiénia. Különösen alkalomszerűek a fürdőhelyek a halászok, horgászok körében. Ezeket a helyeket a halászatra alkalmas feltételek határozzák meg, s legkevésbé a közegészségügy. Egészségügyileg még súlyosabb a helyzet a nagyobb szikes területek vizeivel, amelyeket a falu lakossága rendszerint *A debreceni Orvostudományi Egyetem TBOKlinikájának (Igazgató : Pongor Ferenc dr.) közleménye. kacsa és liba úsztatónak, esetleg disznó fürdőnek használ, a falu gyermekei pedig fürdőnek. Ezekkel a kacsaúsztatókkal azonban a falusi gyermek nemcsak nyáron, hanem télen is találkozik. Általában divatos ugyanis, hogy a téli fagy beálltával a befagyott szikes tavak jegét a falu ifjúsága korcsolyapályának használja. A nem kellő körültekintéssel megválasztott természetes felszíni vizekben az embert megbetegítő mikroorganizmusok bőséges változata fordulhat elő. Igaz, hogy nagyobb tavak és folyók nagy vízbősége (Büsing szerint a tavak, illetve álló vizek mindig aggályosabbak), továbbá a közismert biológiai tisztulás (Popp) a fertőzési veszélyt minimumra csökkentheti. Kétségtelen azonban az is, hogy az ilyen fürdővizek teljesen veszélymentesnek sohasem tekinthetők. (Harmsen, Reploh, Trebeck, Primavesi, Brüss, Messerschmidt, Kehr és Emde). Járvány idején ez a veszély sokszorosára fokozódhatik, ezért ilyenkor csaknem minden természetes felszíni víz aggályosnak tekinthető. Minden időben jelentős veszélyt jelentenek azonban az álló vizű, vízszegény szikes tavacskák, kacsaúszatók stb. Pedig sajnos nemritka látvány az utazó előtt, hogy ilyen faluszéli vizekben a gyermekek a kacsák, libák, sertések mellett vígan lubickolnak. A kacsát, libát vagy más legelésző állatot őrző gyermek természetes találékonyságánál fogva hamar rájön arra, hogy a rekkenő nyári melegben a vízben való lubickolás kellemes időtöltés és szórakozás. A szóban forgó kérdés kapcsán tudnunk kell még azt is, hogy kacsák vagy egyéb madár belének a Salmonelfa paratyphi saprofita lakója lehet (Steininger), s így az ilyen fürdő kiinduló pontja lehet az enterális fertőzéseknek is. Falusi orvosi gyakorlatban nemegyszer lehet tapasztalni, hogy a nyári és a járvány görbéhez viszonyítva korai tífuszmegbetegedések előszeretettel gyermekeknél jelentkeznek. Ez a jelenség természetesen magyarázható azzal is, hogy a felnőtt korosztályok a már évek óta szervezetten folyó tífuszellenes védőoltások révén már többé-kevésbé védettek e betegséggel szemben, míg a fiatal gyermekek, akik védőoltásban esetleg még nem részesültek, esékenyebbek a kórokozóval szemben. Meggyőződésünk. hogy a vázolt jelenségnek másik oka is van, éspedig a szikes pocsolyákban, kacsaúsztatókban való fürdőzés. Az elmondottak alapján nem tekinthető túlzásnak az a követelmény, hogy a közigazgatás az ilyen „illegális" fürdők ellen minden tiltó rendszabályt érvényesítsen. A megelőzés terén fontos feladata volna az iskolának. A nyár kezdetén nyomatékosan fel kellene hívni a tanulók figyelmét és érthetően meg kellene magyarázni, hogy a „vad" vizekben történő fürdőzés súlyos, nemegyszer az egész életre kiható veszélyeket rejt magában. Nem különb a helyzet a patakok, vízszegény kis folyócskák terén sem. Részletesebb