Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Berencsi György - Vecsey Zoltán : Adatok a fürdés járványtanához

472 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Berencsi Gy.—Vecsey Z.: Adatok a fürdés járványtanához megtárgyalás kedvéért kiragadunk egy példát. Ez a Hortobágy folyócska. Ennek nyári víztere Püspökladány körzetében néhány méter széles, mélysége általában 1—2 méter. Igen lassú folyású, pártja növényzettel dúsan átszőtt, vize piszkos, szennyvízre emlékeztet annál is inkább, mert néhány év óta nagy terjedelmű rizsföldek vizét adja, illetve vezeti le. A leírtak ellenére szép számmal vannak, akik felkeresik részben fürdőzés, részben pedig horgászás céljából. Az ilyen fürdőzésnek csaknem minden évben van akut áldozata is, amennyiben valaki, aki úszni nem tud, rendszerint belefullad. Különösen kedvelt terepe a horgászoknak a Püspökladánytól, mintegy 12- 13 km távolságra eső, úgynevezett ágotai híd. Itt a folyócska fölött híd áll. Ezt úgy építették, hogy alatta a víz medre a műtárgy révén jelentősen összeszűkül, s ezen kívül a víznek még bizonyos esése is keletkezik. Eimek folytán a meder egyéb helyein csaknem állani látszó víz a híd alatt zuhogószerűen gyors folyású. Igaz, hogy a gyorsabb mozgás révén felkavart víz és tajték még a be nem avatott szemlélőnek is már puszta látásra elárulja, hogy szennyvízzel áll szemben, mégis a leírt hely kedvenc fürdőhelye is a nyári és vasárnapi horgászoknak. Van olyan, aki kerékpárral vagy motorkerékpárral keresi fel rendszeresen ezt a helyet, s még egészségügyileg képzett egyének is érthetetlen indolenciával veszik igénybe az „üdítő" fürdőt. A szikes tavaknak és kacsaúsztatóknak azonban, amint már említettem, nemcsak nyári, hanem téli járványügyi szerepe is lehet. Télen ugyanis ezek a falu körzetében fekvő vizek befagynak, s jobb-rosszabb korcsolyapályát biztosítanak az ifjúságnak. Ezen a gyermekek a szabványos korcsolyától kezdve a házi készítésű fapatkóig, s a szánkótól a cipőtalpig csúszkálnak. Az ilyen szórakozásnak természetesen velejárója, hogy ki-ki gyakrabban vagy ritkábban elesik, s ruhájával felszedi a jég felszántott porát. A ruhára tapadó jég azután hamarosan elolvad, szétkenődik az egész ruhán, s a korcsolyázást követően aránylag rövid idő alatt olyan állapot alakul ki, mintha a gyermek a vízben megfürdött volna. Tudnunk kell, hogy az enterális fertőzést létrehozó baktériumok között a tífusz és paratífusz kórokozói a hideget, a fagyot, nagyszerűen kiállják, s a befagyott és fertőzött pocsolyában nemritkán az egész téli idényre fertőzőképes állapotban megmaradnak. Falusi viszonylatban nemegyszer lehet tapasztalni, hogy télen, amikor a járványgörbe rendszerint alacsony, főleg gyermekek betegszenek meg tífuszban vagy paratífuszban. Nagyon indokolt, ha ilyenkor a befagyott pocsolyán történt korcsolyázásra gondolunk. Az elmondottak alapján világos, hogy fürdőzésre vagy egyéb sportszerű szórakozáshoz való felhasználásra válogatás nélkül bármely felszíni víz igénybevétele nem tanácsos (Kehr és Ende). Tudatában kell lenni továbbá annak is, hogy a jövőben a nagyobb tavak és folyók vizének fokozódó elszennyeződésével kell számolnunk. Ennek oka a hatalmasan fejlődő technikai civilizáció, az emberek létszámának nagy megszaporodása és az iparosodás óriási mértéke. Ez a tény nem maradhat következmény nélkül vizeink egészségügyi értékére nézve sem. Nagy ipari államokban már ma is előtérben álló probléma a természetes fürdőhelyek elszennyeződése, s van olyan vélemény is, hogy egyes iparilag nagymértékben fejlett államokban a természetes fürdővizek egészségügyi szempontból ma már kivétel nélkül aggályosak (Büsing). Az elmondottakból következik, hogy a technikai civilizáció bizonyos fokán a természet adta fürdőzési lehetőségek mind jobban és jobban szűkülnek, s csak igen jól védett és igen nagy vízmennyiség nyújtja a higiénikus számára elfogadható fürdővizet. A hidrológusnak és higiénikusnak az elmondottak alapján fontos kötelessége támad. Nyomatékosan arra kell törekedni, hogy a ma még meglévő és használható, egészségügyileg is korszerű természetes fürdőhelyeink maximális védelemben részesüljenek, s megóvassanak a jövő, illetve az utánunk következő generációk számára. Mesterséges felszíni vizek Elvileg a víznek erre a formájára mindaz érvényes, amit már elmondottunk. Külön kell azonban az uszodák és mesterséges strandfürdők egészségügyével foglalkozni. Ma még azok az egészségügyi elvek egyáltalában nem mentek át a gyakorlatba, amelyek az ilyen fürdőket korszerűvé tennék. Pedig az ilyen mesterségesen létrehozott közös fürdők létesítése a közel jövő fontos feladatai közé tartozik. A már elmondottakból is világos ugyanis, hogy az emberiség a jövőben mindjobban rászorul és mindjobban igényelni fogja a mesterséges, közös fürdőket. Ez a követelmény egyrészt a természetes fürdőzőhelyek egészségügyi viszonyainak romlásából, másrészt az emberiség fürdőkultúrájának további fejlődéséből adódik. E kérdés kapcsán, számos részlet mellett, egy igen fontos probléma merül fel. Milyen egészségügyi követelményeket támasszunk azzal a vízzel szemben, amely a fürdő vízszükségletét biztosítja ? A magunk részéről csatlakozva Büsing véleményéhez és a tudomásunk szerint nálunk is folytatott gyakorlathoz, csak olyan vizet tartunk közös fürdők táplálására alkalmasnak, amelyek mikrobiológiai szempontból ivásra is alkalmasak. Abban az esetben, ha ilyen víz nem áll rendelkezésre, gondoskodni kell a víz megfelelő és folyamatos fertőtlenítéséről. A mesterséges fürdőlétesítmények egyik alapvető higiéniai követelménye a megfelelő vízmennyiség, s ennek az igénybevevők számához való viszonya. Más szóval, minden fürdőnek van egészségügyi szempontból is bizonyos kapacitása. Tudjuk, hogy nyílt ajtókat döngetünk, s hasonló problémával a szakemberek már régen foglalkoznak, mégis szükségesnek látjuk a kérdés részletesebb taglalását. Tudatában vagyunk annak, hogy a probléma igen nagy és szerteágazó. A fürdők szabatos elbírálásához szükséges volna elsősorban bizonyos elfogadható normák ismeretére. Az elbírálásnak továbbá tekintetbe kell venni azt a körülményt is, hogy bizonyos hiányos kapacitás esetén egyik napról a másikra a közönség nem fosztható meg fürdőitől. A kérdés mégis rendkívül aktu-