Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Kozák István - Érdi Sándor: Bányaüzemek szennyvíztisztítása különös tekintettel az ércmeddőzagy kezelésére

47Ö Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Kozák 1.—Érdi S.: Bányaüzemek szennyvíztisztítása HOH (JWJIBTPAUHH (E/3. 6.) N BOAOPOAOUIIKJIOHII3AQIM, TaKwe c HeHTpaJiH3auiieH xitMHiecKHx 3arpH3HeHH0CTeíí, HX pasjiojKCHiieM, KoaryjiHUHeft, aAcop6iineií H C HX pacTB0PNM0CTBK) B BOFLE, T. e. c oSecneieHiieM HX önojiornMecKoro pa3JioweHHíi. Mining Waste Water Treatment with Special Regard to That oí Orc Refuse Slurry By I. Kozák and S. Érdi The paper summarizes the statewide conditions of sewage treatinent originating from mining works. A seliematical review is given of the Various kinds of treatment given to domestic (bath, W. C., kitchen, laundry etc. Chapter A), operational (boiler, ear washing, cooling etc. Chapter B), mining (Oliapter C) and coal washing (Chapter D) waste waters. It diseusses further the treatment of ore dressing waste waters (Chapter E). In reviewing the treatment of ore processing waste wators a brief survey is given about the various processing methods grouped according to waste water treatment aspects (E/l), and the meehanical proeedure, flotation and chemical processing methods. The composition of the waste waters issuing from ore dressing processes is discussed subsequently (E/2), dealing separately with the contaminations produced by the mechanical process, flotation (foaming agents, collecting materials, modifying reagents, reagents governing hydrogen ion concentration, further toxie agents and antidotes) and the chemical enrichment (amalgamation and cyaniding alkali treatment). Methods of ore-dressing waste water treatment. and the removal of eontamination by means of settling meehanical polluting ingredients (E/3íi), vacuum filtering (E/3—I) and cyclone washing (E/36—II), as well as by neutralizing, decomposing, preeipitating, adsorbing and dissolving in water and/or biologically decomposing chemical contaminations are dealt with in conclusion. Beszámoló a „mélységi vizek" ankétról A Magyar Hidrológiai Társaság az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel közösen tartotta mélységi vizekről szóló ankétját. Az ankéton a nagyszámú érdeklődő mellett megjelentek az Országos Vízügyi Főigazgatóság, az Országos Földtani Főigazgatóság, valamint a Nehézipari Minisztérium hivatalos képviselői is. Az egynapos ankét anyaga két részre oszlott. A délelőtti előadások a főhatóságok gazdasági és jogi együttműködésével, és egyes elvi kérdésekkel foglalkoztak, a délutáni előadások a korszerű műszaki feladatok megoldására tértek ki. Lévárdi Ferenc, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alelnöke megnyitójában a bányászok és hidrogeoló gusok, valamint a vízgazdálkodás kérdéseivel foglalkozó szakemberek együttműködésének fontosságáról és lehetőségeiről beszélt. Vajda József, a vízügyi főigazgató helyettese előadásában elmondta, bogy külföldön a vízben szegény területeken nagy küzdelmet folytatnak az elegendő és és a jó ivóvízért. Ezt látva értékelhetjük igazán hazánk kedvező hidrogeológiai adottságait. Felszínalatti vizeink készletét ma még nem ismerjük pontosan, mennyiségét legfeljebb csak becsülni tudjuk. Pontos adatokhoz a további évtizedek céltudatos vízföldtani kutató munkájának eredménye fog elvezetni. Jelenleg 150 helyen forrás vagy fúrás útján felszínre jutott gyógy- és ásványvizeink napi 440 000 m

3 mennyisége a gazdasági hasznosítás széles lehetőségeit nyitotta meg. 15—20 éves távlatban a lakosságnak vízvezetékek útján való ellátását 32%-ról az európai átlagot megközelítő 50%-ra kívánjuk emelni. Ennek érdekében 15 városban és 52 községben új vízvezetékek építésére van szükség. A nem közműves ellátás fokozására 6000 kút — köztük 4000 fúrt kút •— létesítése szükséges. Az előadó a továbbiakban megállapította, bogy az országos hatáskörű szervek közül a Vízügyi Főigazgatóság feladata a vízzel való gazdálkodás irányítása, a vízkészletek számbavétele és a víz szétosztása. A Földtani Főigazgatóság hatáskörébe tartozik a vízföldtani kutatások irányítása és a mélyfúró ipar felügyelete. Rámutatott, hogy a vízügyi igazgatóságokat is meg kell erősíteni, hogy a bányászati, egészségügyi és tanácsi szervekkel együttműködve a mélységi vizek terén hozott rendelkezéseknek is maradéktalanul érvényt szerezzenek. Mazalán Pál a mélységi vizek helyzetének jelenleg fennálló egyes hátrányos vonatkozásait hangsúlyozta. Megállapította, hogy a kibocsátott rendelkezések betartására alkalmas szerv eddig még nincs. Emiatt fel sem mérhető az az anyagi károsodás, amely pl. gyógyforrásaink megfelelő ellenőrzése hiányában, egyes gyógytényezőink csökkenése, vagy teljes megsemmisülése következtében érheti népgazdaságunkat. Szólt a védőterület fogalmának módosításáról is. Befejezésül javaslatot tett a mélységi vizekkel való gazdálkodás megjavítására vonatkozóan. A délelőtti előadások vitájában Ajtay Zoltán a hévvizeknek mint energiahordozóknak szerepét emelte ki. Dr. Ember Kálmán az aktív és a passzív vízgazdálkodás összehangoltságának hiányáról beszélt, kiemelve a bányák víztermelő szerepének az aktív vízgazdálkodásra való hatását. Dr. Schmidt E. Róbert a Földtani Intézet és a vízföldtani szakvéleményezés szerepét és fontosságát húzta alá. Megemlékezett Zsigmond y Vilmosról, Halaváts Gyuláról és társaikról, akik a mélységi vizek inegismeréséb li és feltárásában kiemelkedő szerepet játszottak. Petyke Mihály az ország termál és gyógyvizeiről szólt, kiemelve a többszáz tonna szenet helyettesítő, most még jórészt kárbavesző melegmennyiséget. Kovács Gyula hiányolta, hogy a kútkataszter még nincs összeállítva, és feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy a Mérnöktovábbképző Intézet keretében a mélyfúrások kérdésével foglalkozzanak. Dr. Gziráki József a mélységi vizek feltárásával és hasznosításával kapcsolatban a külföldi államokkal való szorosabb együttműködést tartotta szükségesnek. Szóvá tette a vízjogi törvény korszerűsítésének problémáját a gyógyvizek tekintetében. Dr. Frommer József véleménye szerint a mélységi vizekkel kapcsolatos jogszabályok nem rosszak, hanem végrehajtásuk hagy kívánalmat maga után. Horváth István a mélységbeli vizek utánpótlódásával kapcsolatban felhívta a figyelmet az erdők pusztításának veszélyére. Szabó László a mélységi vizekkel való gazdálkodás fontosságát emelte ki. Dr. Gedeon Tihamér és dr. PávayVajna Ferenc a kutatási munkák fontosságáról beszéltek, különösen a korrózióvédelem, illetőleg a vizek származásának felderítése terén. A délutáni ülésszakon Bélteky Lajos a hazai fúrá si gyakorlat és kútvizsgálati eredmények ismertetése mellett kitért a külföldi tapasztalatokra is. A korszerű kútépítés elveinek felvázolása után fölhívta a figyelmet a kútszabvány korszerűsítésének fontosságára, nehogy az a jövőben gátolja a kútépítési módszerek fejlődését. Javaslatot íett kutatócsoport felállítására, amely a Szovjetunióhoz hasonlóan a szűrőt, a kút egyik legigényesebb és legkevésbbé ismert elemét vizsgálná és korszerűsítené a hazai földtani adottságoknak megfelelően. Dr. Alliguander Ödön az olaj és szénfúrásoknál alkalmazott fúrási és vizsgálati módszerekkel foglalkozott. Külön is tárgyalta a meddő olaj és szénfúrásoknak víznyerő kúttá való kiképzésének lehetőségeit. Népgazdasági szempontból lényeges volt az a javaslata, hogy az olajfúrásokra felhasznált évi 300—400 millió forint mellett ennek az összegnek 5—40%-át biztosítsák tartalékként. A tartalékkeretből a meddővé vált, de termál- vagy gyógyvíztermelésre alkalmas kutat azon(Folytatás a 475. oldalon)