Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
6. szám - Dobos Alajos - Szolnoky Csaba : Átmeneti műtárgyak laboratóriumi vizsgálata
Dobos A.—Szolnoky Cs.: Átmeneti műtárgyak vizsgálata Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. 443 11. kép. A kifolyási oldal vizsgálata. Megfestett áramvonal a küszöb felett 0omo 11. HccAedofíanue ««XOÖHOÜ nacmu. OnpaiueHHaH JIUHUH nomona Had nopoioM Bild 11. Untersuchung der Ausflussseite. Ocfárbte Siromlinie über der Schwelle 12. és 13. kép. A küszöb éle alatti térben a festés vízszintes tengelyű hengermozgást mutat <Pomo 12 u 13. OnpacKOü noKa3bieaemcn eaAbneeoe deuMcemie nomoKa c eopu30HmaAbHOü ocbio e npocmpaHcmee nod peöpoM nopoea Bild 12. und 13. Im Raum unter der Schwellenkante weist die Farbung horizontalachsige Walzenbeu-egung nach (D) egyenlő, az optimális távolság (3~4 )D. Amennyiben a magasságkülönbség a cső sugarával egyenlő, akkor a legmegfelelőbb távolság 2-D-nek vehető fel. 3. Rézsüs utófenék vizsgálata A kísérlet feladata a különböző hajlású rézsűk esetén kialakuló áramképnek, a rézsű legmegfelelőbb hajlásának, továbbá a rézsű — a cső végétől számított — legmegfelelőbb távolságának meghatározása. A kísérleti csatorna, a cső átmérője, annak elhelyezése, valamint a vízhozam és vízállásértékek is az előzőekhez hasonlóak. A rézsű alsó élének a csőtől való távolsága 18,5, illetve 60,5 cm érték között változik. A rézsű hajlások a következők : 1 : 1, 1 : 2, 1 : 3, 1 : 4. Az utófenék magasságát a II./2. pontbar leírt meggondolások alapján 15,5 cm-re, néhány változat esetében pedig 9,6 cm-re választottuk. A fenti tényezők különböző kombinációi 226 mérési változatot eredményeztek. Ezeket a változatokat 51 csoportba foglaltuk és a 4. táblázatban közöljük, hogy a vizsgált utófenékmegoldásokról kellő áttekintést adhassunk. A tanulmányban ezek közül csak néhány jellemző esettel kívánunk foglalkozni (13—15. ábra és 14—16. kép). A rézsűs utófenék áramképének jellemzése a következő pontokban foglalható össze : A) A cső fejett, a csatorna szimmetriasíkja környezetében a felszíni vízréteg visszafelé áramlik (13—15. ábra és 14. kép), tehát hengermozgás (örvénytél) keletkezik. Ennek nagysága elsősorban a cső záradékvonala feletti víztakarástól (13. és 14. ábra), a fenékrézsű hajlásától (13a—d ábra) és a rézsű alsó (illetve felső) élének a cső végétől való távolságától (pl. 13ct, 14a és 15a. ábra) függ. Látható az ábrákon, hogy a vízalatti vízsugár — amely a csőből való kilépés után fokozatosan szétterül — ezen a szakaszon még nem tölti ki a teljes szelvényt. B) A cső fenéksiintje alatti térben vízszintes tengelyű hengermozgást találunk. A 13. ábrán látható, hogy az a) esetben, mivel a fenékrézsfí meredek, 1 : 1 hajlású a vízsugár még megtörik. A b—d esetben azonban az ütközés már elmarad és a vízsugár csak terelést kap. Ha a rézsű alsó élét a csőtől fokozatosan távolabbra helyezzük, a vízszintes hengermozgás már nem tölti ki az egész (vízsugár és fenék közti) teret. Ismét létre jön a függőleges tengelyű, lassú hengermozgás. Két o ldaton a vízfelszí n a iatr rVisszafelé mozog a je/zö anyag A rom/ós/ arnyek nincs Q' 2^.0 t/sec 1111 t rrr-r3L4 31 13. ábra. Magas csőelhelyezéskor kapott áramképek különböző hajlású utófenékrézsük esetén <T>UE. 13. JIUHUU nomoKa npu mcoKo pacnoAomeHHOü mpyőe e CAynae pucöepMbi c pa3HbiM 3aA03icenueM onucoca Abb. 13. Strömungsbilder für hoch angeordnete Rohre bei verschieden geneigten Abschlussboden-Böschungen
