Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Dobos Alajos - Szolnoky Csaba : Átmeneti műtárgyak laboratóriumi vizsgálata

444 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Dobos A.—Szolnoky Cs.: Átmeneti műtárgyak vizsgálata 4. táblázat Változat csoport D [cm] Cső fenék feletti m magassága [cm] Cső elvezető csat.fenék-szintje alatti mélysége [cm] Rézsű hajtása A rézsüláb távolsága a csőtől [cm] ce C? Vízmélység [cm] 1— 8 20 2 13,5 1:1, 1:2 1:3, 1:4 18,5 46,5 24,18 30 9—16 2 x 10 8 7,5 1:1, 1:2 1:3. 1:4 18,5 46,5 18,12 30 17—24 2X10 2 13,5 1:1, 1:2 1:3, 1:4 18,5 46,5 18,12 30 25—36 15 8 7,5 1:1, 1:2 1:3 18,5 32,5 46,5 60,5 24,18 12,6 30 37—48 15 2 13,5 1:1, i:2 1:3, 1:4 18,5 32,5 46,5 24,12 30 49—51 15 2 7,6 1:3 18,5 32,5 46,5 24,12 30 b, 53 MUlliiifi^ Q-Ml/sec tlveglairr, ellett c, ~ Q • 2<r,0 l/sec | —1 / x 'WÁ 32,5 C) A rézsű élének közelében az 1 : 1 és 1 : 2 rézsűhajlás esetén — a vízsugár üzközése (1:1) és nagyobbmértékű terelése (1 : 2) miatt — leválás, örvénytér keletkezik (13, 14 és 15a—b ábra). D) A csőből kilépő vízsugár és a csatorna oldalfalai között függőleges tengelyű hengerek 14. ábra.Alacsony csőelhelyezés és különböző rézsűhajlás hatása az áramlásra 0uzJ 14.\BjiMtme HU3K0pacn0A03iceHH0ü mpyöbi u pa3mix orriKOCoe na pewcuM nomoKa Abb. 14. 'Einfluss der tiefen Rohranordung und verschiedener Böschungsneigungen auf die Strömung 15. ábra. Az utófenék-rézsű liajlásának hatása az áramképre <t>ue. 15. BAUHHue omKocob pucöepMbix na pemuM nomoKa Abb. lő. Einfluss der Neigung der AbschlussbodenBöschung auf das Strömungsbild alakulnak ki, a küszöbös utófenék esetéhez hasonlóan, amelyeket a 11. ábrán (felülnézet) láthatunk. Az előző pontokkal kapcsolatban, kísérleteink alapján megállapíthatjuk, hogy a jelsnség részben azonos a küszöbös utófenék esetében tapasztaltakkal. így a II./2 A), B) és D) pont alatti megállapítások értelemszerűen itt is érvényesek. ad C) A rézsűk felső élének közelében tapasztalható leválás főként a rézsű hajlásától, valamint az utófenék és a cső fenékszintjének magasságkülönbségétől függ. A rézsűnek a eső végétől való távolságától gyakorlatilag függetlennek tapasztaltuk (pl. 13, 14. és 15a ábra). A leválás az 1 : 2 és annál meredekebb hajlású rézsűk esetében mindenkor bekövetkezett, az 1 : 3 és ennél kisebb hajlású rézsűk esetében azonban már elmaradt. Megfigyeltük, hogy a cső és az utófenék közti magasságkülönbségnek 7,5 cm-ről 13,5 cm-re történő növelése esetén a leválás — azonos rézsűhajlásnál is — nagyobb mértékivé vált. Megállapíthatjuk, hogy a rézsű felső élénél az 1 : 3 rézsűhajlású utófenék mindegyik esetében leválásmentes áramlást biztosított. (Az 1 4 hajlású rézsüket elsősorban a cső feletti örvényfcér alakulása miatt vizsgáltuk). A cső fenékszintje alatti tér (13. ábra), mivel azt nyomásveszteséget okozó hengermozgás tölti ki, felesleges. A 14. ábrán látható, hogy a csőnek az akna fenékszintjére való helyezésével (a 2 cm-t a cső falvastagsága miatt vettük fel) gyakorlatilag meg is szüntethető, amennyiben legalább 1 : 2 hajlású rézsűs utófeneket alkalmazunk. Végeredményben az 1 3 hajlású rézsűs utófenékkel és a cső mélyebbre helyezésével (14c Csa

t közvetlenül az üvegfal mellett