Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Ivicsics Lajos : A hordalékmozgás kezdetének jellemzése invariáns mennyiségcsoporttal, görgetett hordalék esetén

428 Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. Ivicsics L.: A hordalékmozgás kezdetének jellemzése jellemzők csoportjába lépnek át, és fordítva. Erre a körülményre a mérések, megfigyelések tervezésénél, valamint a meghatározott összefüggések érvényességi határainak megállapításánál kell figyelemmel lenni.) A felsorolt nyolc mennyiség a görgetett hor­dalék mozgásának kezdetekor egymással össze­függ. Bármelyiket is változtatjuk, a változtatot­ton kívül egy vagy több egyéb mennyiség is vál­tozik. A mennyiségek kapcsolata valamilyen, előttünk egyelőre ismeretlen alakú függvénnyel is kifejezhető : f ( vkr> v> d> 9> 8) = 0 A nyolc mennyiség között három egymástól független dimenziójú mennyiséget találhatunk. Ennek megfelelően a mennyiségekből öt invariáns csoportot képezhetünk [6], [7]. Nyilvánvaló, hogy ezeket az invariáns csoportokat is valamilyen függvény kapcsolja össze. (Ennek az /, függvény­nek matematikai alakja természetesen más lesz, mint az / függvényé). Vagyis h (n u n 2, jt 3, jt 4, JT 5) = o n i = JTo = JT 3 = 2 Vkr gd Vkr d Hí = <p (2) (3) Q í — Q Arról, hogy az öt csoport valóban invariáns, a mértékegységek behelyettesítésével könnyen meggyőződhetünk. Tudjuk, hogy nemcsak az öt csoport, hanem azok szorzata is invariáns. Feltételeztük, hogy ez az invariáns-szorzat az, amellyel — mint az előzőkben már említettük — a görgetett hordalék mozgásának kezdetét jellemezhetjük. Feltételez­tük továbbá azt is, hogy ennek az invariáns-szor­zatnak az értéke mindazokra a jelenségekre vonat­kozóan állandó, amelyeket az (1) egyenletben szereplő nyolc mennyiség jellemez, vagyis jt, ir 2 n 3 jt 4 jt 5 = Vkr t"P gvd ((?! — q) S = const. (4) Feltételezésünk bizonyítására — vagy cáfo­latára — méréseket végeztünk. Ha a feltételezés helytálló, és ha a mérési eredmények teljesen hibát­lanok, valamint, ha az invariánsban szereplő mennyiségeken kívül a jelenség alakulását más mennyiségek a legkisebb mértékben sem befolyá­solják, a görgetett hordalékmozgás kezdetének különböző eseteiben végzett mérések eredményei­ből alkotott (4) jelű invariáns csoportnak cons­tansnak kell lennie. Minthogy azonban mérési eredményeinket kisebb-nagyobb hiba minden eset­ben terheli és esetleg, ha kis mértékben is, másod­lagos jellemzők is befolyásolják a jelenséget, csu­pán azt várhatjuk, hogy az említett invariáns értékei egy állandó számérték körül sűrűsödnek, a mérési hibák nagyságától és a másodlagos jel­lemzők hatásától függő mértékben. Ilyen állandó számérték körüli sűrűsödés hiánya az alapfelté­telezés helytelenségének bizonyítéka. A mérések folyamán, amelyeket részben vízzel, részben pedig levegővel végeztünk, a nyolc mennyiség közül hetet (g értékét nem) változtat­tunk. A kritikus sebességet — minthogy a labo­ratóriumi mérések folyamán a fenék közvetlen közelében érvényesülő sebesség nem tért el túl­zottan nagy mértékben a középsebességtől — középsebességként értelmeztük. Értékét az átfo­lyási szelvény és a görgetett hordalékmozgás kez­detének megfelelő víz-, illetőleg levegőhozam mérésével határoztuk meg. Víz esetén 23 cm/s— 60 cm/s, levegő esetén 500 cm/s—1500 cm/s sebes­séghatárok között végeztük méréseinket. Abban az esetben, ha a középsebesség számot­tevő mértékben eltér a fenék közelében érvénye­sülő sebességtől, kritikus sebességként a fenék közelében érvényes sebességet kell figyelembe venni. Ezt az értéket a sebességeloszlási görbe segítségével meghatározhatjuk. A sebességeloszlási görbe birtokában természetesen a megfelelő közép­sebesség is könnyen meghatározható. A folyadék sűrűségét (o), a hőmérsékletet (t), valamint a légnyomást (p) megmérve számítással állapítottuk meg. Ennek értéke víz esetén 1,01 • 10 3 gs 2 cm­4 volt (a víz hőmérséklete számottevő mér­tékben nem változott), levegő esetén pedig 1,22 • 10~ 6 — 1,24 • 10~ 6 gs 2 cm~ 4 értékek között ingadozott. Hordalékul részben a Felső-Duna mederanya­gából kiszitált kavicsot és homokot, részben pedig fenol-formaldehid sajtológyanta-őrleményt alkal­maztunk. Alaki tényezőjüket ((p) a <P V t (5) viszonyszámmal értelmeztük [5]. Vi a hordalék­szem tényleges térfogatát, V e pedig a vízszintes síkra helyezett, stabil helyzetben levő szemcse vízszintes síkra vett vetületének legnagyobb, egyenes mentén mért méretével (2D) és az ennek irányára merőlegesen, ugyancsak a vízszintes síkra vett vetületen mért második legnagyobb méretével (d) képzett forgási ellipszoid térfogata, feltételezve, hogy a forgási ellipszoid forgásten­gelye 2D irányával egybeesik, tehát '-t^ÍT)" (6) Az alaki tényező a homok, valamint a kavics esetén 0,30—0,99, a fenol-formaldehid sajtoló­gyanta esetén pedig 0,28—0,40 értékek között ingadozott, tehát ez utóbbi aránylag lapos-szemű volt. Bár nem tartozik szorosan a feladatunkhoz, érdemes megemlíteni, hogy a dunai mederanyag szemei, alakjukat tekintve, bizonyos szabályos elren­deződést mutatnak. Ugyanis a nagy (25-H-38 mm-es) szemek alaki tényezője viszonylag kicsiny (0,30-^0,55 közötti), a 12—25 mm közötti intervallumban a <p értéke csupán kismértékben változik, a 12 mm alattiaké pedig a szemcseméret csökkenésével számottevő mér­tékben növekedik (1. ábra). Ez a körülmény a felső­dunai hordalékmozgás, bordalékkopás mechanizmusára enged következtetni. (Az 1. ábra ordinátatengelyére

Next

/
Thumbnails
Contents