Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

6. szám - Szabó Gyula: Pest belterületének hidrogeológiai viszonyairól

Szabó Gy.: Pest belterületének hidrogeológiája Hidrológiai Közlöny 1959. 6. sz. 423 1954. évi dunai árhullám a parttól 100 m-nél alig nagyobb távolságban levő ideiglenes megfigyelő kutak vízszintjét az V. kerületben 101,0 m-ig sem, tudta megemelni. A IX. kerületben a dunai vízszintnek talaj vízszabályozó hatása dél felé haladva egyre kisebb területsávra terjed ki és a déli összekötő vasúti híd után gyakorlatilag megszűnik. A pleisztocén part itt már nagyon megközelíti a Soroksári Duna-ágat, melynek vízszintváltozása már jelentéktelen. Az 1958. évi februári dunai árhullám a Bakáts tér 10. sz. alatti kútban 0,4 m-es, a Soroksári út 26. sz. alatt 1,0 m-es vízszintemelkedést okozott a januári alacsony vízálláshoz viszonyítva. Az 1954. évi árvíz idején csatornaépítéssel kapcsolatban a talajvíz alakulását több ideiglenes kútban figyelték [3]. A PX. jelű 20 éve rendszeresen figyelt kút átlagos vízszintjét az 1954. évi dunai árvíz 60 cm-rel, 99,6 mA. f.-i szintre emelte fel. A maximális talajvíz szintjét ábrázoló térképen (2. ábra) a holocén ártér talajvízrétegvonalai, északnyugati irányban haladva, a holocén árteret a Duna menti résztől elhatároló vonalhoz simulnak. Ezek a rétegvonalak a Duna menti részben délnyugati irányba fordulnak vissza és dél felé haladva közelítik meg a Duna partvonalát. Keletről a Duna felé eső talajvízszint az árvizek idején meginduló ellenáramlás következtében a Duna menti rész határvonalától emelkedni kezd. A fentiek alapján az elhatároló vonal mentén egy viszonylag mélytalaj vizű terület képződik. Az árvizek idején előálló talajvízteknő legmélyebb részein a talajvíz szintje az V. és IX. kerületben kb. 99,8—100,0 mA. f. körüli érték fölé nem emelkedik. Ez a mély vonulat az 1954. évi árvíz idején a XIII. kerület déli részén 100,0— 101,0 m, észak felé haladva a 102,0 m, illetve 102,5 mA. f.-i szinten alakult ki. Beíejezés és a jövő feladatai Ezen tanulmány fővárosunk egy részének hidrogeológiai adatait foglalja össze. A tanulmány alapját Horusitzky 1935-ben megjelent műve [1], és a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál készített feldolgozás [5] képezte. Ezen utóbbiban a napjainkig összegyűjtött legfrissebb feltárások, talajvízmegfigyelések adatai is megtalálhatók. A talaj vízhelyzet vizsgálatánál a rendszeresen figyelt kutak vízadatai voltak az értékelés alapjai. Itt kell megemlíteni, hogy rendszeres talajvízmegfigyelés fővárosunkban csak 20 éve folyik. Az akkor telepített kutak egy része ma már talaj vízmegfigyelésre nem alkalmas. A megfigyelés alatt levő kutakat ritkán mérik és a kúthálózat elosztása nem kielégítő. Külterületen egyáltalán nincs megfigyelő kút. Pedig a talajvízszint megfigyelés pontos és rendszeres végzése nagy értéket képvisel. Helytelenül kiértékelt talajvíz-maximumok építkezéseknél nem várt kiadástöbbletet okozhatnak, esetleg utólagos szigetelési munkákat tesznek szükségessé. Óvatosságból túlmagasra becsült talajvíz-maximum pedig felesleges beruházási összeget emészt fel. A Magyar Hidrológiai Társaság keretén belül működő egyik munkabizottság 1954-ben egy NagyBudapest területére kiterjedő kiitmegfigyelőhálózat kiépítését javasolta. Köztudomású, hogy a külterületek beépítése a felszabadulás után nagymértékben halad előre. Ugyanakkor a talajvízhelyzet értékelésére megfigyelési adatok egyáltalán nincsenek. Rendkívül fontos lenne, hogy a jelenlegi hálózat mielőbb kielégítő módon kiegészítésre kerüljön. Fővárosunk, különösen a külterületei, elég nagyszámú ásott kúttal rendelkezik, melyek e célra minden átépítés nélkül, esetleg egy kisebb javítási munka elvégzése után felhasználhatók. A vízszintmegfigyelés kibővítésére fordított összeg kamatosai! visszatérülne a külterületek beépítése idején. A nagyobb biztonsággal, pontosabban meghatározható maximális és építéskori várható talajvízszint a gazdaságos alapozásnak és a helyes szigetelési mód kiválasztásának egyik elengedhetetlen feltétele. Fővárosunk területén végzett talajfeltárások meglévő adatai jelenleg a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat tervtárában vannak összegyűjtve. Ezen nagyértékű tudományos adatok közkézreadásához szocialista államunkban nemzetgazdasági érdekek fűződnek, ezért kívánatos lenne, hogy a jelenleg összegyűjtött adatok a múltból átmentett adatokkal kiegészítve, a könnyű áttekinthetőség érdekében, rendszeres feldolgozásban, nyomtatásban is megjelennének. így elemi kár (pl. tűzvész) esetén sem semmisülhetnek meg e pótolhatatlan értékű adatok. A múltban Horusitzky Henriknek jelent meg fúrási adatokat tartalmazó és magyarázó g3'űjteménye [2|, melyben az addig végzett jelentősebb feltárásokat tette az érdekeltek számára könnyen hozzáférhetővé. A jövő feladatai 3 pontban foglalhatók össze : 1. A talajvízmegfigyelés Nagy-Budapestre való kiterjesztése sürgős feladat. Külterületeink beépítésével kapcsolatban az előtervezők részére részletes hidrogeológiai térképet kellene készíteni. 2. A kellemetlenkedő káros talajvíz megfékezése céljából a talajvíz felhasználásának lehetőségeit meg kellene vizsgálni. 3. Az összegyűjtött talaj- és talaj vízadatok közkézreadását nyomdai úton kellene biztosítani. IRODALOM 1. Horusitzky Henrik : Budapest Duna-balparti részének talajvize és altalajának geológiai vázlata. M. Kir. József Műegyetem, Budapest, 1935. 2. Horusitzky Henrik : Budapest Székesfőváros geológiai viszonyairól. Mérnökök Nyomdája, Budapest, 1933. 3. Hercegfalvi József : Fővárosi gyűjtőcsatorna átépítése. Mélyépítéstud. Szemle, 1957. 11—12. 4. Várday György: A főváros területén az 1954. évi árvíz hatására jelentkező pincevizek és legmagasabb talajvízállások. Földmérő és Talajvizsg. V., Budapest, 1955.