Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Bélteky Lajos : A mélységi vizek feltárásával kapcsolatos munkák a Szovjetunióban

\ 39S Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. A kutatófúrásoknál a befejező cső szokásos átmérője 6". A mezőgazdaság részére történő', gyakorlati célt szolgáló vízfeltáró fúrásoknál a befejező cső átmérője 150—200 mm, a városi és ipari vízellátás céljára készülő kutaknál pedig a szűrőrakat átmérője még 200 mm-nél is nagyobb szokott lenni. Kezdőrakatként 350—400 mm-es csöveket használnak, természetesen a mélységtől és a vízkiemelés módjától függően. A kutatófúrások kezdő csőátmérője 150—250—275 mm. A túlfolyó és mélytükrű ártézi kutak béléscsövezésénél az iránycsőnek a furatban való benthagyását feltétlenül megkövetelik, az egyes vízadószintek egymástól és a beszűrőzött vízadórétegtől való elválasztásának nem tulajdonítanak olyan fontosságot, mint mi. A repedékes kőzetből való víznyerés gyakorisága jóval nagyobb, mint nálunk. Üledékes rétegsor esetén a szűrő körülkavicsolására törekszenek és ennek elvégzése közben a köppenycsőrakatokat visszahúzzák. Ha a kutatófúrások területén a rétegsor teljesen ismeretlen, akkor végig magot fúrnak. Ujabban csoportos kúttelepítésnél a magvételt geofizikai vizsgálattal, lyukszelvényezéssel helyettesítik oly módon, hogy egy etanolfúrást végeznek végig magvétellel s ehhez .viszonyítják a többi fúrás elektromos szelvényét. A dokumentáció A geológiai dokumentáció megbízhatóságának és hiánytalanságának biztosítása céljából minden fúróberendezéshez egy kollektor van beosztva. A kollektor kötelessége a mintavétel ellenőrzése, a kőzetminta részletes körülírása, a vízszint és vízmennyiség mérése és a tisztítószivattyúzás és vízöblítéses fvirás esetén a fúróiszap ellenőrzése. A kollektoroktól előbb csak egy szakmai tanfolyam elvégzését kívánták meg. újabban azonban geológus technikumot kell végezniök. A kollektorok munkáját a geológus ellenőrzi, akihez 2—3 fúróberendezés tartozik. A fúróberendezések általában 3 műszakban dolgoznak, van azonban 1—2 műszakos berendezés is. Vasárnap és ünnepnap munkaszünet van. A dokumentáció alapja a fúrási napló, melynek több típusa is van aszerint, hogv a fúróberendezés milyen rendszerű. A földtani és műszaki dokumentáció nagyjából azonos a nálunk használatos dokumentációval. A próbaszivattyúzást három fokozatban végzik 1—1 méterrel növelve a depressziót. Felveszik a visszatöltődés diagrammját is. A dokumentációban szerepel a víz részletes vegyvizsgálati eredménye is. Ivóvíznél a bakteriológiai vizsgálatot sem mulasztják el. Ez a vizsgálat azonban már az egészségügyi szervek hatáskörébe tartozik. Körzetenkint van állami népegészségügyi igazgatóság s ez ellenőrzi közegészségügyi szempontból az ivóvizet. A városi vízvezetékek vizének minőségét összszövetségi szabvány állapítja meg. Az elsődleges dokumentáció alapján állítják össze az ún. zárójelentést. Ez 5—6 oldal terjedelmű Bélteky L.: Mélységbeli vizek feltárása a Szovjetunióban s tartalmazza a vízszerzés célját, továbbá, hogy milyen földtani szelvényt fúrtak, milyen víztartószinteket tártak fel. Jellemeznek minden egyes víztartó szintet és végül összefoglalják a kiértékelés eredményét. A vízszintek jellemzése során meg kell adni a kitermelhető víz mennyiségét, minőségét, a leszívás mértékét, illetve a fajlagos vízhozamot és javaslatot kell tenni a vízkitermelés műszaki megoldására. Ha a kiképzett kutat valamely közület mindjárt használatba is veszi, ez átadási jegyzőkönyvvel történik, melynek mellékletét képezi a zárójelentés és az elsődleges dokumentáció. Engedélyeztetni csak a kutatófúrásokat szükséges, mert az állami bank csak ennek birtokában folyósítja a hitelt. A mi vízjogi törvényünkhöz hasonló engedélyezési eljárás nincs a Szovjetunióban, mert még nincs olyan sok ártézi kút, hogy ennek szükségessége felmerült volna. A Hidrogeológiai Tröszttel azonos módon dokumentálja a fúrásait a többi minisztérium vízellátó trösztje is. A szűrőzés Az ártézi kutak építésével kapcsolatban az utóbbi 10 év alatt a Szovjetunióban a legnagyobb figyelmet a szűrőzésre fordították. A szűrőzés elméletével és a különböző szűrőszerkezetek vizsgálatával az 1930-as évek végéig nem igen foglalkoztak. A szűrőzéssel kapcsolatos elméleti és gyakorlati vizsgálatokat központilag irányítva közvetlenül a második világháború előtt kezdték el, komolyabb eredményeket azonban csak a háború befejezése után értek el. A szűrőzés kérdésének behatóbb tanulmányozását az a tapasztalat és megállapítás tette szükségessé, hogy az addig használatos perforált csőre alkalmazott réz szitaszövetes szűrőnek sok a hibája és ennek gazdasági és higéniai szempontból káros következményei vannak. A különböző fémek érintkezési helyén keletkező galvánáram a szűrőszerkezet korrodálódását sietteti. Sok*helyen észlelték. hogy a magas kalciumkarbonat tartalmú és igen vasas vizek esetén a szűrő nagyon rövid idő alatt (már 1—2 év) tönkre megy. A külföldi szakirodalomból értesültek róla. hogy a nyugati országokban is a szitaszövetes szűrő helyett — hasonló kedvezőtlen tapasztalatok miatt — más megoldást keresnek. A Szovjetunióban a szűrőzéssel kapcsolatban megindult tudományos munka mértékére és fejlődésére jellemző, hogy a nyugati országokban 1937—1947. közötti 10 év alatt 80—90 művet adtak ki. a Szovjetunióban pedig 20 dolgozatot s ez az arány a következő 10 évben megfordult s a Szovjetunióbeli kiadványok száma több, mint százra növekedett .s ennek kb. felét Gavrilfco Vladimír Matvejevics, a „Vodgeo" főiskola tanára írta. A szűrőzés helyzetéről az ő ismertetése alapján volt módomban tájékozódni. A sárgaréz szitaszövetes szűrőn kívül a következő szűrőtípusok vannak még használatban: 1. Perforált cső rozsdamentes vas szitaszövettel bevonva.