Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Karádi Gábor - Orlóczy István : Öntözőcsatornák szivárgási veszteségének meghatározása

Karádi G.—Orlóczi I.: öntözőcsatornák szivárgása Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. 385 Vegyük szemügyre a 8. ábrát. Egy tetszőleges t időpontban a depressziós görbe végpontja a csatorna víztükrének és a rézsűjének metszéspontján keresztül felvett ordinátatengelytől l távolságra van. A t -(- At időpontban pedig az l -f- AL helyzetbe kerül, vagyis az eltelt At idő alatt az ábrán vonalkázva feltüntetett talajtérfogat hézagai vízzel telnek meg. Tételezzük fel, hogy a t és a t + At időpontokhoz tartozó depressziós görbéket egyenessel helyettesíthetjük, pontosabban a tényleges görbék változása az egyeneseknek tekintett depressziós görbék változásával egyenlő. 1

j így tehát az eltelt idő alatt d

V^n'(H H) M A elemi víztérfogat töltötte fel a talajt. (rí a talaj vízfelvevő képességi tényezőjét jelenti, amelynek értéke általában kisebb a hézagtérfogatnál.) A talajvíz felszínéről elpárolgó vízmennyiséget is figyelembe véve ez a térfogat nyilvánvalóan az y ordinátatengelyen keresztül felvett II magasságú szelvényen átfolyó q

0 fajlagos (a csatorna 1 fm hosszára eső) vízhozamnak és az l hosszúságú szakaszon elpárolgó vízmennyiségnek a különbsége, vagyis : {

H° —

H]

1. dl = U - l) dt (10) dV = 2 = (</»' 2 1 (A párolgás eloszlását lineárisnak tételeztük fel.) Az l = f(<) kapcsolat a (10) összefüggés alapján könnyen meghatározható, ha ismerjük a q

0 vízhozamot. A q

0 vízhozam meghatározása érdekében abból az elgondolásból indulunk ki, hogy egy adott t időpontra vonatkozóan a jelenséget permanensnek tekinthetjük (9. ábra). A kiindulási feltevéseink értelmében a párolgás eloszlása lineáris, ezért az x helyen P1 — P2 P

x = Pi 1 * az elpárolgó vízmennyiség értéke. A párolgás értékének meghatározására szabatos módszer nem áll rendelkezésünkre. Averjanov javaslata szerint [28] a párolgás intenzitása közelítően a P = Po 1 Vk ) (ii) képletből számítható ki, amelyben y a talajvíz terep alatti mélysége, y

k a „kritikus" talajvízszint terep alatti mélysége, ahol már számottevő párolgás nem tapasztalható, p

v az y = 0 melletti párolgási intenzitás, amely gyakorlatilag a szabad vízfelület párolgási intenzitásával egyezik meg, míg az n hatványkitevő a helyi viszonyoktól függően 1 és 3 értékek között változik. A „kritikus" talajvízszint értéke függ a talaj nemétől. Kovda V. A. vizsgálatai szerint [29] homokos agyagtalajok esetében : Vk 170 + S-t C° [em], 1 Ennek a feltételezésnek hidraulikai jelentése van. Anélkül, hogy a részletekbe bocsátkoznánk, megemlítjük, hogy ez a függőleges értelmében zérus áteresztőképességű talaj feltételezését jelenti. r TTTTTTTTTTTTTTTTTttttttt-T-^ l 1 it i 8. ábra. A depressziós görbe időbeni változása ' 0ue. 8. M3MeneHue denpeccu0HH0ű Kpueoü eo epeMCHU Abb. 8. Zeitliche V eranderlichkeit der Absenkungskurve 9. ábra. A duzzasztott beszivárgás q

0 vízhozamának számítására szolgáló vázlat 0ue. 9. CxeMa ÖAH pacnema pacxoda q

0 nodnopnoü UH(püAbmpaiiuii Abb. 9. Berechnungsskizze für die Wassermenge q

0 bei gestauter Einsickerung ahol t C° a sokévi átlagos léghőmérséklet Celsius fokokban. A kapilláris szegély vízszolgáltatását Averjanov javaslata [9] alapján véve figyelembe,

2 a koordinátarendszer kezdőpontjától x távolságban felvett y magasságú és 1 fm szélességű szelvényen keresztül = -k{y + phk)\! = .?« P1 + Px X — = <7

0 — x + -' 9 jx

2 2 Averjanov szóbanforgó javaslata szerint a kapilláris szegélyben kialakuló háromfázisú vízmozgást kétfázisúnak lehet tekinteni, ha a tényleges h

t magassága helyett a hkr= P hk redukált magassággal számolunk (/S a redukciós tényező).