Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

1. szám - V. Nagy Imre: A tározók parteróziójának újabb vizsgálati eredményei

38 Hidrológiai Közlöny 1959. 1. sz. Nagy I.: A tározók parteróziójának újabb vizsgálati eredményei tesznek meg és gyorsabban mozognak, mint a szabályos alakú sima felületű hordalékszemcsék. A lebegtetett hordalék a szemnagyság csökkenésével a hullám elhaladásakor kb. egyenlő utat tesz meg. Ilyenkor a szemcse formája és mérete egyre kevesebb szerepet játszik. A megfigyelések kimutatták, hogy a partot alkotó rétegek szemszerkezeti összetételétől és a hullámhatás jellegétől függően a nagyobb frakciókhoz tartozó szemcsék a vízszín és a part érintkezési vonalától elkezdve a partvonal közelében rakódnak le. Az apróbb szemcsék elszállítódnak a tározó belseje felé. A partmenti rézsün a 0,1—0,5 mm nagyságrendnél nagyobb méretű szemcsék rakódnak le. Néhány esetben ennél kisebb szemnagyság is előfordul, főleg az egyes partmenti bemélyülések helyén. A partmenti rézsű nagysága általában erősen függ a partot alkotó rétegek szemszerkezeti összetételétől. Amennyiben a tározókban érvényes hordalékállapot szorosan kapcsolatos az oda belépő és a szél által szállított hordalék mennyiségével, úgy a kérdés általános vizsgálatánál a hordalék összmennyiségét figyelembe véve, a tározók partjainak és fenékvonalának alakulásakor feltétlenül a teljes hordalékállapot komplex tanulmányozásából kell kiindulni. Figyelembe kell venni a tározót tápláló völgy, illetve folyó hordalékállapotát, amely a fentebb tárgyalt hidrodinamikai folyamatot kiegészíti, megnöveli a parti rézsűk méreteit, valamint az összhordalék mennyiségét. Természetesen az említett tényezőknek a szerepe minden tározó esetében különböző, sokszor még hasonló jellegű területeken is. A tározó partvonal és fenékvonal alakulásánál felvetődő kérdések között igen nagy jelentőségű a tározók feltöltődésének problémája. A feltöltődés a partvonal vízalatti és vízfölötti szakaszának elmosódása következtében, valamint a folyó és a szél által szállított szilárd eróziós termékek együttes hatásaként megy végbe. Az elmondottakkal kapcsolatban meg kell jegyeznünk egy igen fontos körülményt. Amint ismeretes, a hordalékmozgás jellegét erősen meghatározza a vízgyűjtő terület fedettségének foka és jellege. A szakirodalomban számtalan olyan példát ismerünk, ahol a vízgyűjtő területen megvalósított erdőtelepítés következtében a hordalék mennyisége lényegesen csökkent (Mc. Millian tározó). Ismeretesek azonban ellentétes hatások is, amikor az erős erdőirtás következtében rövid idő alatt a hordalékmennyiség jelentősen megnövekedett, ami a tározók feltöltődését eredményezte (Gibraltár). A tározó felső szakaszának fokozatos feltöltődése következtében a belépő hordalék mennyisége és szemcsemérete időben erősen csökken. Ez a csökkenés annál intenzívebb, minél nagyobbak a hordalékszemcsék és minél magasabb a tározási szint. Ez a folyamat természetesen a tározók feltöltődési sebességének csökkenését eredményezi. Árvíz idején a hordalék nagyrészét a víz magával viszi (folyami tározónál), azonban ennek ellenére az évenkénti százalékos feliszapolódás nagysága folyami tározóknál (viszonylag keskeny és hosszú) mindig nagyobb mint a tavi típusú (viszonylag széles és rövid) tározóknál, ami valószínűleg ez utóbbiak kisebb hasznos térfogatával kapcsolatos. A tározók feliszapolódásának jellege erősen függ a hordalékszemcsék nagyságától is. A nagyméretű görgetett hordalékszemcsék a vízmozgás sebességének csökkenésével gyorsan leülepszenek, míg a lebegtetett hordalék viszonylag hosszabb utat tesz meg és a tározó tér középső részén rakódik le. A tározók feliszapolódásával kapcsolatos megfigyelések kimutatták, hogy a lerakódott rétegeknél jól meghatározott, évek szerint alakuló rétegezettség tapasztalható. Az alsóbb rétegek, amelyek a tározók létrehozása utáni 2—3 évnek felelnek meg, különösen jelentős vastagságúak, s mintegy 60—80%-át teszik ki az összréteg vastagságának. Az utána következő 8—9 évnek megfelelő felső rétegek vastagsága csak mintegy 40— 20%-ra tehető. A felsőbb rétegek szemnagysága lényegesen kisebb, mint az alsóké. Átlagos körülmények között a tavi típusú tározók feliszapolódási sebessége — a hullámverés eróziós hatásának fokozatos csökkenésével, azaz a viszonylagos egyensúlyi állapotban levő partvonal kialakulásával — egy meghatározott és majdnem állandó értékig csökken le. Hegyvidékeken a jelentős mennyiséget szállító hordalékos folyók esetében a tározók feliszapolódása igen rövid idő alatt megy végbe. Példaként megemlíthetjük, a Dagesztáni Ak-szu folyón épült tározót, amely két év alatt tökéletesen feliszapolódott. Az amerikai példák szerint a nagyméretű tározók évi térfogatcsökkenése 1—4% között változik s a kisebb térfogatú tározóknál esetenként eléri a 8%-ot is. III. A vízszíningadozás szerepe a parterózió folyamatában A vízszíningadozás hatása a parterózió folyamatában szereplő tényezők összességében az adott tározó konkrét viszonyaitól függően különbözőképpen jelentkezhet. Átlagos körülmények között a tározó vízjátéka meghatározza a parterózió méretét és intenzitását. Minél nagyobb a vízszíningadozás mértéke, annál szélesebb partvonalszakasz kerül eróziós hatás alá. A partmenti rétegek váltakozó, vízzel való telítődése és ezt követő kiszáradása azok ellenállóképességét erősen csökkenti. Ismeretes, hogy az agyagos és homokos anyagú talajokban a kolloidális részecskék vízfelvétele következtében az egyes szemcsék közötti kapcsolat jelentősen gyengül. A part magasságától és a partmenti rézsű meredekségétől függően inhomogén összetétel esetében a különböző vízállásoknál keletkező hullámok, különböző rétegellenállóképességgel fognak találkozni, ami hol feltöltődő, hol pedig elmosódó jellegű parti rézsű kialakulásához vezet. Tekintettel arra, hogy a vízszíningadozás következtében a hullámok mérete és azok energiája a vízmélységek általános alakulásának megfelelően változik, ennek megfelelően módosul a parti rézsű alakja is. Ebben az esetben a hullámverés lépcsőzetes alakú parti rézsüt alakít ki. Igen sok esetben a vízszíningadozással kapcsolatban jelentős csúszási jelen-