Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - T. Dvihally Zsuzsa: Optikai vizsgálatok a váci Duna-ág alsógödi szakaszán

362 Hidrológiai Közlöny 1959. 5. sz. Dvihally Zs.: Optikai vizsgálatok ia váci Duna-ágban kedvéért a 3. táblázaton és 4. ábrán feltüntettem a víz felszínét érő átlagos napfény (Hruska, 1956) valamint a nagy Duna legtisztább és legzavarosabb vizében 1, 2 és 3 méter mélységben uralkodó %-os színképi fényeloszlást. A Duna vizében tehát a mélyebb rétegek felé haladva a százalékos összetétel arányai mindinkább a sárgászöld-zöld (5000— 6000 A közötti hullámhosszú) sugarak felé tolódnak el. Bizonyos mélységen túl, gyakorlatilag már csaknem kizárólag a sárgászöld-zöld tartomány jelenti a ,,fény"-t. 3. táblázat 4 víz felszínét érő átlagos napfény és a nagy Duna legtisztább és legzavarosabb vízében 1. £ és 3 méteres mélységekben uralkodó %-os szfnképi fényeloszlás Tabelle 3. Die Oberflache des IVassers berührende durchschnittliche Sonnenlicht und die in den reinsten und trilbsten Wasser der grossen Donau in 1, 2 und 3 m Tiefe herrschende prozentuelle spektral Lichtverteilung Table 3. Percentuge spectral light distribution of the average sunshine. reaching the water surface and of that prevailing at 1, 2 and 3 m depth in the clearest and most turbid water of the Danube Kék-kékeszöld Zöld-sárgászöld Narancs, vörös Napfény átlagos öszszetétele % 12,3 % 77,0 % 10,6 % nagy Duna, II. 5. 1 m mélyben 37,3 % 39,2% 23,5% 2 m mélyben 18,5 % 74,0 % 7,5 % m mélvben 10,3 % 88,6 % 1,1 % nagy Duna III. 3. 1 m mélyben 5.4 % 53,8 % 40,8% 2 m mélyben 0,9 % 91,5% 7,6% 3 m mélyben 0,09 % 99.2 % 0,7 % A Duna produkciósbiológiája szempontjából nem közömbös ez a megállapítás. A folyóvizek fito- és zooplanktonállománya faj- és egyedSSS<lilllllllllllllllÉ3Í3 ss^mm^iiiiiiiiimiis llllíl^ElE Napfény NagyDunaH.5. m =mm//

m lm mélyben ím mélyben 3 m mélyben Nagy Duna III. 3. 1 m mélyben 2 m mélyben Keli JELMAGYAR.AZA P mm Zöld Zöldes-sárga Sárga (átmenet) 3 m melyben Piros 4. ábra. A víz felszínét érő átlagos napfény és a nagy Duna legtisztább és legzavarosabb vizében 1, 2 és 3 méter mélységben uralkodó %-os spektrális fényeloszlás Abb. 4. Die Wasseroberfláche berührende durchschnittliche Sonnenlicht und die in 1, 2 und 3 m Tiefe des reinsten und trübsten Donauwassers herrschende prozentuelle spektrale Lichtverteilung Fig. 4. Percentage spectral light distribution of the average sunlight reaching the water surface and of that prevailing at 1, 2 and 3 m depth in the clearest and most turbid water of the Danube számban aránylag szegény, azonban mégis mutatkozik összefüggés a vízállás magassága és a fitoplanktonállomány összetétele között (Uherkovich, 1959). Ebben a kérdésben kétségtelenül a víz fényáteresztőképességének változása is szerepet játszik. Jóst és Engelmann (Mauclia, 1924) vizsgálataiból ismeretes, hogy a fotoszintézis folyamatára leghatásosabbak a 6300—6700 A közötti vörös sugarak, valamint kisebb mértékben a 4600—5000 A közötti kék sugarak. A sárga, zöld tartomány hatása az asszimiláció folyamatára jelentéktelen. A Duna esetében tehát éppen a spektrumnak az a része hatol a legmélyebbre, mely a fotoszintézis szempontjából hatástalan. Tiszta, kevésbé zavaros víz esetében tehát nemcsak azért jobbak az asszimiláció lehetőségei a Duna, vizében, mert nagyobb mennyiségű fény jut le, hanem azért is, mert a lejutó fény spektrális összetétele kedvezőbb (vörös és kék sugarakban gazdagabb) a potamofitoplankton asszimilációja szempontjából. Valamivel kedvezőbbek a viszonyok a gödi szigetmelléki ágra vonatkozóan. A tó optikai viszonyai az asszimiláció szempontjából eddigi vizsgálataink alapján nem sokkal különbözik a tiszta vízétől. Összefoglalás A felszíni vizek produkciósbiológiai kutatásának első lépése — a vízfelszínre jutó sugárzó energia mennyiségének és minőségének, valamint a vízben élő autotróf szervezetek mennyiségének és aktivitásának meghatározása mellett — a víztömeg optikai tulajdonságainak megismerése. A folyóvizek optikai tulajdonságai elsősorban a víz által állandó mozgásban tartott, lebegtetett hordalék mennyiségétől függenek. A lebegtetett hordalék mennyisége és összetétele az évszakoktól, vízállástól függően változik. Ezeket az összefüggéseket munkánk további során részletesebben vizsgáljuk. Eddigi eredményeink alapján a Duna, vizét optikailag a következőkben jellemezhetjük : ]. A Duna vizének zavarossága igen változékony. A télvégi, tartósan alacsony vízállás idején végzett vizsgálatok alkalmával az aránylag kevés lebegőanyagot tartalmazó víz fényáteresztőképessége nagyságrendekkel nagyobb, mint a, tavaszi kis árhullám alkalmával. Az általunk vizsgált legzavarosabb víz már 1 méter mélységben gyakorlatilag teljesen elnyeli a vízfelszínre jutó fény egész mennyiségét. A nagy Duna vizével egyidejűleg vizsgált holt-ág jellegű gödi szigetmelléki ág vizében kedvezőbbek a fényáteresztési viszonyok. 2. A Duna-víz szelektív fényabszorbeiója az eddigi eredmények alapján csak kismértékben függ a zavarosság fokától. A nagy Duna vizében minden esetben a sárgászöld-zöld színű fény transzmissziója a legnagyobb ; bizonyos mélységen túl, gyakorlatilag már csak a spektrum sárgászöld-zöld tartománya jelenti a „fény"-t. A potamofitoplanktonnak amúgy is kedvezőtlen életkörülményei mellett a Dunában még az aszszimiláció lehetőségei is korlátozottak, minthogy a