Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Dr. Vigh Gyula

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 39. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1959. októbor Dr. YIGH GYULA Az elmúlt ősz egyik borongós délutánján friss sírt állt körül Társaságunk. Dr. Vigh Gyulát, alapító és mindig hű, vezetőségi tagunkat helyezték örök nyugalomra. Mindszenten, Csongrád megyéljen született. Édesapja mérnök volt, aki uradalmi erdészetekben és ármentesítő társulatoknál dolgozott. Iskoláit Mindszenten, majd Szegeden végezte. A szegedi főgimnáziumban érettségizett 1907-ben. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, annak természetrajz-vegytan szakán s 1913-ban a föld- és őslénytan, ásvány és állattan szaktárgyakból „summa cum laude" eredménnyel doktori oklevelet nyert. Már megelőzően, 1912-ben tanársegéd lett Schafarzik Ferenc professzor mellett a Műegyetem ásvány- és földtani tanszékén. Doktorrá avatása után rövid ideig a Tudományegyetem föld- éá őslénytani tanszékén is működött tanársegédként. Majd 1914-ben a Földtani Intézethez nevezték ki. ahol 38 éven át dolgozott, előbb, mint beosztott geológus, majd főgeológus és h. igazgató, ill. igazgató. 1952-ben áthelyezéssel a Földmérő és Talajvizsgáló Iroda főgeológusi székébe került, ahol különösen a mérnökgeológiai munkáknál nyilott nagy tere szaktudásának és gyakorlati tapasztalatainak. Megrendült egészségi állapota 1957-ben nyugdíjba kényszeríti. De akkor sem pihen, amennyire betegsége engedi, bejár a Földtani Intézetbe, hogy az évtizedek alatt összegyűjtött, kiadatlan anyagait a közzétételre előkészítse. Szakirodalmi munkásságát már egyetemi évei alatt megkezdte, 1913-tól kezdve közel 50 nagyobb cikke és tanulmánya jelent meg a belföldi és külföldi tudományos folyóiratokban. Munkásságának az első része leginkább a mezozoikum tárgykörére vonatkozik. Főképpen a Magyar Középhegységben folytatott kutatási eredményeit kell kiemelni, azok közt is a Gerecse hegység legrészletesebb tanulmányozását. Uj fauna-változatokat ír le, addigi kormegállapításokat helyesbít, nyertes vitákat folytat külföldi útjain és német—osztrák szaklapokban a Gerecse karszt jelenségeivel, barlangrendszerével, növény- és állatvilágával kapcsolatban. Ugyancsak ebből az időszakból származik a másik jelentősnek indult munkája, amely a KisFátra északi részén megkezdett kutatás volt. Ennek befejezését viszont a terület elcsatolása akadályozta ínég, de a csehszlovák kutatások az ő nyomán indultak meg s lépten-nyomon idézik alapvető munkáit. Igen jelentősek ebben az időszakban és kősőbb is a nyersanyag-kutatás, csúszás, süllyedések és a. kőzetszilárdságtan terén elért eredményei is. Munkásságának második részében azután fokozatosan dominálóvá vált a vízkutatói tevékenysége. A Hidrológiai Közlönyben az 1932. évtől kezdve sorozatosan jelennek meg a budai, margitszigeti, Rákos-toroki termálvizekkel, a karsztvíz és terraszvíz kutatással kapcsolatos cikkei. Részletesen foglalkozik a városok vízellátásánál a földtan szerepével. Különösen megnyilvánul ilyen irányú munkássága a sok százra tehető szakvéleményében. Munkássága elismeréseként 1936-ban egyetemi magántanári képesítést nyert. Bírálói, Telegdi Tóth Károly és Bankó Béla professzorok akkor állapítják meg róla, hogy a magyarországi mezozoikum ismeretében első szakemberünk. Hazánkban és külföldön a különböző tudományos egyesületek vezetőségi és tiszteletbeli taggá választják. Építőipari kiváló dolgozó címmel, Hermann Ottó díjjal, német barlangkutató emlékéremmel tüntetik ki. Népköztársaságunk elismerését az Akadémia döntése jelentette 1953-ban, amikor a kandidátusi oklevelet nyerte el. Ennyit Vigh Gyuláról, a tudós geológusról. De hiányos volna jellemzése, ha nem emlékeznénk meg Vigh Gyuláról, az emberről. Elsősorban példás házaséletét, az Ot kutatásaiban hűen kísérő hitvese és gyermekei iránti szeretetét és embertársainak megbecsülését emeljük ki. Izzó magj*arsága, alapossága, puritánsága és az a készség, amivel megosztotta tudását, tapasztalatait szaktársai, tanítványai és minden hozzáforduló közt, hozzátartoznak jellemzéséhez. Kéziratait fia, dr. Vigh Gusztáv geológus rendezi és egészíti ki. Igen kívánatos volna, ha nemcsak a kétségtelenül hézagpótló és a földtan körébe eső kutatási eredményei körülnének kiadásra. Feltétlenül tudományos és gyakorlati értéket jelentene, ha a hidrológia és hidrogeológia sok területét érintő és különböző helyeken lappangó tanulmányai, szakvéleményei is összegyűjtésére, illetőleg kiadásra kerülnének. A Magyar Hidrológiai Társaság kegyelettől őrzi dr. Vigh Gyida emlékét.