Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

5. szám - Hartyányi László : Vízháztartási vizsgálatok a kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő területen

Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 326 HIDROLÓGIA Vízháztartási vizsgálatok a köndorosvölgyi minta belvízgyűjtő területén HARTYÁNYI LÁSZLÓ 1. Hevezetés A mezőgazdaság fejlesztésében egyre nagyobb szerepet játszik az okszerű vízgazdálkodás. Érthető tehát, hogy a mezőgazdasági kutatás világszerte mind erőteljesebben foglalkozik a vízháztartási vizsgálatokkal a vízgazdálkodási beavatkozások mennyiségi és minőségi feltételeinek megismerése érdekében. Ezek a vizsgálatok nem minden esetben szolgálják ugyan közvetlenül a mezőgazdasági termelés gyakorlati céljait, mégsem lehet kétséges, hogy hozzájárulnak a ma még sok bizonytalansággal terhelt vízgazdálkodási beavatkozások hatékonyabbá tételéhez. Az elért részeredmények alapján is egyre fejlődnek azok a módszerek, amelyek a mezőgazdaság számára hasznos vízkészletek részletesebb számbavételének, továbbá megőrzésük és a termelés érdekében való felhasználásuk fokozásának, de nem utolsó sorban a felesleges, esetleg káros vízmennyiségek különválasztásának és szükséges mértékű eltávolításának lehetőségeit javítják. Kétségtelen, hogy egy vízgj'űjtő egységben a hatótényezők rendkívül bonyolult összefüggése miatt még annyira gondos és kiterjedt észlelés segítségével sem biztosítható a terület vízháztartási mérlegének teljesen megnyugtató ellenőrzése, amint erre Szesztay is rámutat [12]. Az is kétségtelen azonban, hogy egy célszerűen kiválasztott, megfelelően felszerelt minta vízgyűjtő területen a hosszú időtartamú, rendszeres észlelések nemcsak alapvetően fontos módszertani vizsgálatok folytatását teszik lehetővé [8], hanem módot adnak olyan kiterjedt vízháztartási vizsgálatok elvégzésére is. amelyek segítségével a természettudományos módon megalapozott elméletek alkalmazhatósága is ellenőrizhető. A mezőgazdaságnak a vízgazdálkodáshoz fűződő érdekeit tartva szem előtt, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézet Szarvas mellett 1955-ben az ún. kondorosvölgyi minta belvízgyűjtő területet létesítette. Az itt megindult kutatásnak elsődleges célja a tiszántúli, síkvidéki jellegű vízgyűjtő lefolyási viszonyainak a tanulmányozása. a fajlagos lefolyás és a lefolyási tényező változásának a meghatározása volt [3]. Ezen túlmenően azonban ez az igen jó adottságokkal rendelkező természetes vízgyűjtő lehetővé tette, hogy megvalósuljon a vízháztartási kutatásnak egy, a mezőgazdaság egészébe beleillesztett, a lehetőség szerint korszerű és nagy mértékben tovább fejleszthető bázisa. 2. A minta vízgyűjtő általános ismertetése A hazai vízgazdálkodási kutatás minta vízgyűjtő területek kiválasztása és berendezése terén tényleges tapasztalatokkal nem rendelkezett. Ezen a téren a külföldi szakirodalom segítsége sem volt kielégítő. A kezdeti nehézségek miatt a minta vízgyűjtő kijelölése sok megfontolást igényelt. Az eredeti elgondolások szerint minta vízgyűjtő egységünk öntözött területen került volna kiválasztásra. Be kellett azonban látni, hogy az elsősorban érintett tiszántúli területek öntözővízzel telt belvízcsatorna hálózatán a vízhozammérések folyamatos és zavartalan végrehajtása megnyugtató módon nem biztosítható. Egyébként is célszerűbbnek látszott a vizsgálatokat először az öntözés különleges vízháztartási problémái (öntözőcsatornák szivárgása, magas talajvíz stb.) nélkül megindítani. Ezért az első minta vízgyűjtőt öntözetlen területen választottuk ki. Minta vízgyűjtő kijelölése azonban öntözetlen területen sem volt egyszerű. A tiszántúli belvízöblözetek legtöbbje ugyanis a szomszéd öblözetekkel összekötő csatornák útján kapcsolatban van. így az öblözetre nehezen megállapítható mennyiségű külvíz is bejuthat és az öblözet belvizei —nehezen ellenőrizhető módon — több úton is távozhatnak. A megfelelő öblözet kiválasztása végül is — figyelembe véve az adottságokat és a szerzett tapasztalatokat - a következő szempontok szerint történt : ]. A terület ne legyei! túl nagy és ne legyen rajta öntözés. 2. Határozott vízválasztó akadályozza meg a szomszédos területekről külvizek hozzáfolyását. 3. A terület belvizeinek összegyűjtését megfelelő csatornahálózat, elvezetését egyetlen belvízcsatorna gravitációs úton biztosítsa. 4. A belvízcsatornában minden esetben szabad átfolyási keresztszelvénnyel legyen megoldható a mérőbukóval történő vízhozammérés, vagyis a befogadó magas vízállása ne zavarja a szabad átbukást. Ezeknek a szempontoknak a figyelembevételével a választás a kondorosvölgyi belvízcsatorna és mellék ágainak 22 km

2 területű vízgyűjtőjére esett, amely mint az 1. ábrán látható, Szarvastól keletre, a Szarvas—Mezőberény-i kövesút két oldalán terül el. A kiválasztott minta vízgyűjtő területnek a felszíne tiszántúli, síkvidéki jellegű, alig 1—2 m-es magasságkülönbségekkel, a vízválasztó azonban mégis határozottan kirajzolódik. A D-i irányban húzódó érben, az ún. Kondoros-völgyben a keresztező dűlőút töltése megakadályozza az elfolyást, illetve a külvizek bejutását. A Szegedi Vízügyi Igazgatóság kezelésében levő belvízcsatorna hálózat összes hossza 14,5 km. A belvízcsatornákhoz csatlakozó útmenti és egyéb árkok hossza 14,9 km. Minthogy ezek a felszíni víz összegyülekeztetésében teljes mértékben részt