Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Könyvismertetés

Magyarország hidrogeológiai atlasza Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 323 tos vegyi jellegeinek mint pl. a vastartalom, keménység, az alkalinitás, a kloridtartalom, a szulfáttartalom és az agresszív szénsavtartalom változásáról is. Az artézivizet szolgáló rétegösszletek vizszogáltatóképességét is több térképvázlat mutatja be. Az ország vízföldtani tájegységeit tárgyaló fejezetben az egyes tájegységek jellemző artézivíz adatain kívül, táblázatos összefoglalásban képet nyerünk az elvi ellátottság százalékáról, valamint tájegységenként a négyzetkilométerenként feltárt artézivíz mennyiségéről is. Magyarország hévízfeltárási lehetőségeiről egy külön térkép és a hozzátartozó magyarázó szöveg nyújt áttekintő képet. Magyarország hegyvidékeinek átnézetes hidrogeológiai viszonyai 1 : 100 000-es léptékű térképeken nyertek ábrázolást. Minden hegyvidékről 3 térkép készült el, mégpedig egy vízrajzi, egy vízföldtani és egy vízkémiai térkép. A vízrajzi térképeken egységes jelkulcs szerint többek között főbb jellemzőikkel együtt az alábbiak lettek feltüntetve : a források, a felszíni vizek, a fúrt kutak, jelentősebb ásott kutak, a vízművek, a felszíni vízválasztók, a különböző megfigyelő állomások, víznyelők, földalatti vízfolyások, a vízemeléssel renddelkező bányák, a duzzasztóművek, bújtatók, gyógyvízfeltárások és fürdők. A természetes és mesterséges vízfeltárások különleges vegyi jellegeit is mutatják ezek a térképek. A vízföldtani térképek az alábbi adatokat tartalmazzák : a hidrogeológiai egységek határait, a földtani képződmények vízföldtani talajdonságait, nevezetesenvíztárolóképességükfokát színekkel ábrázolva, a víztárolás módját meghatározó kőzetféleségeket pedig grafikusan. Továbbá a jelentős hidrogeológiai képződményhatárokat, a hegységszerkezeti elemeket vízföldtani szerepük feltüntetésével, valamint a különböző víztípusok áramlási irányát. A vízkémiai térképek az egyes víztípusok jellemző adatait tartalmazzák, továbbá lineáris ábrázolásban az összes oldott anyagot milligramm/literben és az összes keménységet német keménységi fokokban. Az egyes hegyvidékek térképeinek magyarázó szövegét kémiai táblázatok és forráskataszterek egészítik ki. A bemutatott munka hegyvidékeink átnézetes vízföldtani viszonyait az alábbi vízföldtani szempontok szerinti csoportosításban tárgyalja : A Mecsek és Villányi-hegység, a Sopron—Kőszegi hegység, a Bakonyhegység, a Vértes és a Velencei-hegység, a Gerecse és a Budai-hegység, a Dunazug-hegység és Börzsöny, a Cserhát, a Mátra, a Bükk- és az Upponyi szigethegység, Salgótarján és Ózd vidéke, a Sajó—Bódvaköz, a Cserehát és a Tokaji-hegység. Nagy-Budapestnek, mint az ország legnagyobb vízfogyasztójának vízföldtani viszonyait külön fejezet tárgyalja részletesen, mégpedig 3 db 1 : 33 000-es léptékű térkép kapcsán. Az első térkép a pleisztocénkori rétegekből táplálkozó fő víznyerőhelyeket és azok vízkémiai viszonyait ábrázolja, a második térkép a pleisztocénnél mélyebb képződmények vízföldtani, hegységszerkezeti és vízkémiai viszonyait érzékelteti, míg a harmadik térkép Nagy-Budapest területén lefúrt fontosabb kutak helyét mutatja be. Utóbbiak szel vény leírásai, vízföldtani adatai, valamint a vízkémiai adatok jól áttekinthető, logikus csoportosításában táblázatokban találhatók meg, míg az azokból levonható törvényszerűségeket a szövegrész tárgyalja. A bemutatott és itt vázlatosan ismertetett monográfia anyaga a maga sokféleségében és újszerűségében világviszonylatban is első ízben ad egy egész ország hidrogeológiai viszonyairól világos és jól áttekinthető képet. Ezt a külföldi szakértők megállapításával megegyezően a bemutatón résztvett magyar szakértők összessége is kihangsúlyozta, sürgetve a monográfia nyomtatásban való megjelentetését, annál is inkább, mivel ez a tudonányos értékén túlmenően elsősorban a távlati tervezéseknél, de a konkrét részfeladatok megoldásánál is nagy segítséget nyújthat a tervezőknek és így közreadásának népgazdsági jelentősége vitathatatlan. Der hydrogeologischc Atlas Ungarns Dr. Schmidt E. Ii. legte im Mai dieses Jahres in der Ungarischen Staatlichen Geologischen Anstalt deh interessierten Behörden, Anstalten und Fachleuten das Manuskript der Monographie „Skizzen und Beitrage zum hydrogeologischen Atlas Ungarns" (Vázlatok és tanulmányok Magyarország hidrológiai atlaszához) das aus etwa 1500 maschingeschriebenen Textseiten, Tabellen und ungefáhr 70 Kartenbeilagen besteht. Das umfangreiche Werk ist in drei Hauptteile geteilt u. zw. : Beschreibung der ungarischen Becken, der Gebirge, sowie der hydrogeologischen Verháltnissen von Grossbudapest. Es behandelt eingehend die Schichten- und Máchtigkeitsverháltnisse der Grundwassertráger nach geologischen Zeítaltern eingeteilt, sodann die Druck- und Strömungsverháltnisse der Tiefewásser. Die Temperaturverháltnisse, die Chemie der Wásser werden nach geologischen Zeitaltern und genetischen sowie praktischen Hinsichten behandelt, desweiteren die hydrogeologischen Gebietseinheiten und die Erschliessungmöglichkeiten von Thermalwássern beschrieben. Von den Gebirgsgegenden liegen hydrographische, hydrogeologische und wasserchemische Karten im Masstab 1 : 100 000 vor, wáhrend die Becken im Masstab 1 : 500 000 erfasst wurden. Die Kartenbeilagen über die hydrogeologischen Verháltnisse in Grossbudapest sincl im Masstab 1 : 33 000. Nach der Einreichung áusserten die Teilnehmenden Fachleute ihre Ansicht, die Monographie möge baldigst auch in Druck erscheinen. (Folytatás a 314. oldalról) szabad, minden más országtól független, kijáró útjává lett a világtengerek felé. Mindezeken kívül közismert Budapestnek, mint dunai kikötővárosnak, közlekedésföldrajzi szempontból páratlanul előnyös fekvése. És még sincs Európában még egy ország, ahol annyira elhanyagolnák a hajózás kérdését, mint nálunk. A közelmúltban mutatta ki kitűnő mérnök-közgazdászunk, Hock Károly (lásd Vízügyi Közlemények, 1958/4. szám), hogy ha Magyarország olyan mértékben hasznosítaná víziutait, mint a Szovjetunió vagy Kelet-Németország, a víziszállítások évi teljesítménye a piainak 4,1—4,2szeresére rúgna. S ha az Egyesült Államokbeli vagy nyugat-németországi víziforgalomhoz hasonló szinten mozognánk, 13,9—14,7-szerte nagyobb lenne víziforgalmunk. Elmaradottságunk tehát egyenesen döbbenetes. Pedig volt idő, amikor az élen jártunk a dunai hajózás feljesztésében. Említsem az 1818—1840 közt végrehajtott „dunai mappáció"-t, azt a kereken 1000 km-es szakaszra terjedő teljes geodéziai és vízrajzi felvételt í Az aldunai zuhatagok és a Vaskapu vagy a magyar Felső-Duna szabályozását ? Azt, hogy Budapesten volt valamikor a legnagyobb forgalmú dunai kikötő ? És ha a mai holtpontról való továbbjutás kérdését vizsgáljuk, szomorúan kell megállapítanunk, hogy nincs egyetlen, a hajózás ügyével foglalkozó felsőfokú tanintézetünk vagy tanszékünk. Számos kutatóintézetünk között egy sem adad, amely a hajózás kérdését gondozná, nincs a víziközlekedésnek szakegyesületé, sem önálló folyóirata és Papp Bemig 1943-ban megjelent szerény „Belvízi hajózás"-a óta nem írtak nálunk hasonló átfogó természetű művet. Velkoborskij könyvének hazai vonatkozásban tehát missziója van : fel kell ráznia az illetékesek szunnyadó lelkiismeretét. Dr. Lászlóffy Woldemár