Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Magyarország hidrogeológiai atlasza

322 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Cziráky J.: Az OBKI jelentése 60,9 C° (lev.: 15 C°). A termális ásványvizet termelőszövetkezeti üvegházak fűtésére használják fel. Tata (Komárom m.) 1. A Népparkban levő források közül a Kis forrás újra működik. Vízhozamának csökkenése a közeli bányák karsztvízkitermelésével függ össze. Vízhozam Vízhőfok Levegő hőfoka [l/perc] [C°] [C°] 1956. ápr. 20. 1957. nov. 7. 1 1350 19,4 20,6 18 2. A Nagy forrás vízhozamát a fürdőépületromoknál sebességméréssel (c = 0,75) mértük. Levegő hőfoka [C°l Vízhozam [l/perc] 1956. ápr. 20 18 800 1957. márc. 5 22 400 1957. nov. 7 21 400 Vízhőfok [C°] 20.3 20.4 20,1 3 15 3. A tatai határban fakadó Fényes forráscsoport összhozamát a Feneketlen tó melletti betonhídnál úszóval (c = 0,75) mértük. Vízhozam Vízhőfok Levegő hőfoka [l/perc] [C°J [C°] 1956. ápr. 20 21 500 21,1 1957. márc. 5 16 500 20,8 3 1957. nov. 7 50 600 21,0 14 Tiszaörs (Szolnok m.) fürdőjét 1882 m mély termális ásványvizű kút táplálja. Vízhozamát köbözéssel mértük. Vízhozam [l/perc] 1956. szept. 12 168 1957. febr. 27 257 Vízhőfok Levegő hőfoka [C°] [C°] 51,0 50,3 17 Tótkomlós (Békés m.) „Rózsa fürdő"-jének vízellátására 545 m mély artézi kút készült. Vízhozamot a nagy medence befolyónyílásánál köbözéssel mértünk. Vízhozam Vízhőfok Levegő hőfoka [l/perel [C°] [C°] 1956. ápr. 14 426 42,4 —6 1957. márc. 22 485 42,1 20 1957. aug. 4 375 42,8 22 1957. nov. 24 413 42,6 11 Túrkeve (Szolnok m.) határában, a Berettyó közelében 1953/54-ben készült az 1790 m mély Te. 2. sz. kút. Vízhozamot 5 m-rel a felszín felett köbözéssel mértünk. A víz gázosán tör fel, a vízhozam a víz-gáz keverék arányától függ. Vízhozam Vízhőfok Levegő hőfoka [í/perc] [C°J [C°] 1956. ápr. 5 606 75,3 —12 1956. máj. 30 420 75,2 20 * A jelentésből kitűnik, hogy az OBKI Hidrogeológiai Osztálya 1956—57. években 71 helyen vizsgálta hazánk ásvány- és gyógyvizeit. A forrás-vizsgálatok alkalmával nemcsak a közölt vízhozam- és hőmérsékletméréseket végeztük el, hanem megvizsgáltuk azt is, hogy milyen a forrásfoglalás, illletve kútfej állapota, a vízfelhasználás módja stb. Ezeket a részletes adatokat a beküldött jelentések tartalmazzák. * Az OBKI Hidrogeológiai Osztály eddigi jelentései : 1950. évi budapesti és vidéki mérések. Hidr. Közi. 1952. pp. 388, 472. 1951. évi vidéki mérések. Hidr. Közi. 1953. p. 370. 1951—52. évi budapesti mérések. Hidr. Közi. 1954. pp. 308, 382. 1952—53. évi vidéki mérések. Hidr. Közi. 1955. pp. 367, 441. 1954—55. évi vidéki mérések. Hidr. Közi. 1958. p. 145. Elkészült Magyarország hidrogeológiai atlasza F. évi május hó 19-én a Magyar Állami Földtani Intézetben az érdekelt hatóságok, intézmények és szakemberek képviselői előtt bemutatásra került ,, Vázlatok és tanulmányok Magyarország hidrogeológiai atlaszához" című kéziratos monográfia anyaga. A kb. 1500 gépírt szövegoldalból, táblázatból és mintegy 70 térképből álló anyagot dr. Schmidt Eligius Róbert mutatta be, mint a vezetése alatt álló Vízföldtani Osztály összefoglaló munkáját Magyarország hidrogeológiai viszonyairól. A munka három nagy részre tagolódik, éspedig a magyar medencék, a hegyvidékek, valamint Nagy-Budapest vízföldtani viszonyainak ismertetésére. A medencék vízföldtani viszonyainak ábrázolása 1 : 500 000-es léptékű térképeken történt. Mindenekelőtt a vízszolgáltató rétegösszletek térbeli helyzetét ismerhettük meg, mégpedig földtani koronként a feküt és a vastagsági viszonyokat az Adria szintjéhez viszonyított rétegvonalas ábrázolásban. Ilyen módon nyert ábrázolást az Alföldbe torkolló régi folyammedrek törmelékanyaga, a pleisztocén, a levantei, a pannon, a miocén, az oligocén, az eocén rétegösszlet. Külön térkép mutatja be az alaphegységviszonyokat, vagyis a mezozóos és paleozóos képződmények térbeli elhelyezkedését. Az artézivizek nyomás- és áramlási viszonyait ábrázoló térképekről, szelvényekből mindenekelőtt kitűnt, hogy az artézivíz utánpótlási területeinek elsősorban az északi peremhegység repedékes, vulkáni és karbonátos kőzeteit kell tekinteni, továbbá a Duna—Tisza közi magashátat, valamint a Nyírség területét. Ezt a körülményt a felszültségi görbékből adódó áramlási viszonyok jól érzékeltetik. Magyarország altalajának hőmérsékleti viszonyairól és liőgazdálkodásáról külön fejezet számol be, mégpedig 55 furatban történt 130 talphőmérsékletmérés adatai alapján. Ezek különböző szempontok szerinti statisztikus feldolgozásának végeredményeként leszögezhető volt, hogy a geotermikus grádiensek nemcsak a mélységgel, hanem a nagy tájegységenként is változnak. Az átlagos geometrikus grádiensek legkisebbek az Alföldön (és ott is a Duna—Tisza közén), ahol 2000 m mélységig 18 m/l C° körüliek. Ezt követik a Dunántúl nagyjából 20—24, majd az északi peremvidék 23—26 között mozgó átlag-grádiensei. A nagy tájegységenkénti grádienskülönbözetek a kőzetek hővezetőképességével függnek össze. A mélyvizek kémiájáról szóló terjedelmes és bőven dokumentált fejezetből mindenekelőtt kitűnik, hogy az egyes földtani korok vízvezető rétegösszletei kémiai szempontból is eltérő vizeket tárolnak. így például a felsőpannonkori rétegösszlet a beszivárgási helyek és az északi peremhegység közelében kalciumhidrogénkarbonátos vizeket Vezetnek, amely vizek akár a mélység felé, akár az Alföld belseje felé történő nagyobb út megtétele után ion-kicserélődés révén nátrium-hidrogénkarbonátos vizekké alakulnak át. Az alsópannonkori rétegösszlet emellett már erős nátriumkloridos beütést mutat, amely a miocén- és az oligocénkori rétegsorban már uralkodóvá válik. Ez a fejezet képet nyújt a rétegösszletek összes sótartalom változásáról is, továbbá a mélységi vizek gyakorlati szempontból fon-