Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Lukács Dezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegység délnyugati részében

Lukács D.: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegységben Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 309 III. A Lambotházai-völgy vizeinek rheobiológiai viszonyai 1. A Lambotházai-forrás és ér A névtelen forrásnak, amelyet a továbbiakban Lambotházai-forrásnak nevezek, mesterségesen készített kátyúja van. A kátyú feneke részben köves, részben iszapos.A forrás jellegét ma már nehéz megállapítani, de leginkább helokrén típusú. Schréter térképének adatai szerint a forrás vize a középső triász alsó ladini emeletéből való sötétszürke agyagpala rétegek közül fakad. Állandó és hidegvizű forrás. 1957 telén 0 és 3 C° között volt a hőmérséklete, nyáron pedig 8—9 C°. 1957. február 13-án 10 órakor a forráskifolyóban 0,66 cm/ sec volt a víz sebessége, tehát rendkívül lassan folyt. Ugyanekkor a víz hőmérsékletét 1 C°-nak mértem. A forráskifolyót és az ér medrét a forrás környékén ekkor sűrűn borította az avar. A lombtalan fák nem adtak árnyékot, a forrás és környéke tehát napsütött volt. A forráskifolyóban ekkor a következő fajok fordultak elő : Crenobia alpina Dana, Rivulogammarus pulex fossarum Koch, Heptagenia sulphurea Mull. álcák, Helodes sp. álcák, Nemura sp. álcák, Bythinella austriaca FRFLD. Ezek az állatok megtalálhatók voltak mind a csupasz köveken, mind a vízbe hullott leveleken (bükk, tölgy avar). 1957. február 17-i gyűjtéskor a levegő hőmérséklete 3,6 C° volt, a vízé pedig 1 C°. Prékopuláló Rivulogammarus-ok. úszkáltak ekkor a vízben. Március 9-én 15 órakor a vízhőmérséklet 2 C° volt, ugyanekkor a levegőé 3 C°. Az április 4-i gyűjtéskor hasonló környezettani viszonyok voltak a forrásban. Július 29-én a víz hőmérséklete 9 C° volt, ekkor is találtam prékopuláló Rivulogammarusokat. Az utóbbi négy gyűjtéskor ugyanazok a fajok kerültek elő, mint február 13-án. A forrásból kiinduló névtelen, — a továbbiakban Lambotházai-érnek nevezett — ér medre igen változatos. Egyes helyeken középső triász alsó ladini emeletéből származó agyagpala és homokkő rétegek között szivárog a víz. Más helyeken különböző kőzetekből keletkezett durva homok, iszap alkotja a meder fenekét. A helyszíni vizsgálatokkor az eret vastagon borította az avar. A víz az érben nem állandó, hanem időszakos. Hóolvadások és nagyobb esőzések után az ér teljes hosszában folyik a víz. Máskor váltakoznak egymással a száraz és vízfolyásos mederrészek. Nyáron teljes hosszában is kiszárad. így az 1957. és 1958. évek júliusában és augusztusában teljesen száraz volt. Az érben ismételten végeztem gyűjtéseket. 1957. június 24-én Stimecházától mintegy 500 m-re az egyik agyagpala darab alatt 6, egy másik alatt 8 Euplanaria gonocephala Dug. volt. A víz az érben mintegy 300 m-rel Stimecháza előtt eltűnt ekkor, ós az alsóbb szakasz már száraz volt. Az érben a legkülönbözőbb időkben és legkülönbözőbb helyeken végzett gyűjtések során még a következő fajok kerültek elő : Gordius aquaticus L., R. pulex fossarum Koch, Heptagenia sulphurea Mull. álcák és Nemura sp. álcák. Az eddigi gyűjtések szerint a Crenobia alpina az érnek -— a forrástól számított —• igen rövid szakaszában fordul elő. Igen érdekes az ér alsó szakasza. Itt az ér három lépcsőt alkot. Ezzel a mintegy 60—70 m hosszú Stimecháza melletti szakasszal már részletesen foglalkoztunk, tekintettel arra, hogy innen került elő először a hazai fauna új örvényféregfaja, a Fonticola albissima (Lukács, 1958, p. 493—494). Az újabb vizsgálatok alapján a következőkkel kell kiegészíteni az elmondottakat. 1957. július folyamán az ér teljes egészében kiszáradt. A szeptember, október és november havi esőzések után is megmaradt ebben a kiszáradt állapotban. Az 1958. áprilisi gyűjtéskor bővizűen folyt a Lambotházai-ér vize a meder teljes hosszában. Az alsó szakasz három lépcsőjét nem különítették el kiszáradt mederrészek. A levegő hőmérséklete ezen a napon 16 órakor 6 C° volt, a vízé pedig 4 C°. A víz sebessége egy helyen 50 cm/sec, egy másik helyen 100 cm/sec volt. Ekkor ismét sikerült gyűjteni 6 Fonticola albissima-1 és 2 Niphargus sp. I. példányt. Ugyancsak előkerültek Nemura sp. álcák is. Találtam a vízben egy Daudebardia rufa Drap.-t és egy Deroceras laeve Mull.-1 is (e fajokat Horváth A. volt szíves determinálni). Ez újabb adatot jelent mindkét faj Bükk-hegységi illetve hazai előfordulásához. Valószínűleg vízveszteségük pótlása végett keresték fel ezek a csigák az ér vizét. Hosszú hónapok száraz időszaka után úgy éltek az állatok a Lambotházai-érben, mintha közben nem is lett volna kiszáradt periódus. 1958 júliusában ismét teljesen kiszáradt az ér egész hosszában. 2. Névtelen forrás és kifolyó a Lambotházai-forrás mellett a délkeleti hegyoldalon A Lambotházai-forrás forráskifolyójához délkeletről, mintegy 15 m távolságról egy kis névtelen forrás csatlakozik. Vize a középső triász alsó ladini emeletéhez tartozó agyagpala rétegek közül szivárog elő. Az agyagpala törmelékkel borított hegyoldalon a névtelen forrás vize dagonyásan terül szét. A víz sebességét rendkívül nehéz megmérni, mert a palatörmelék között szivárgó vízben úgyszólván lehetetlen a legkisebb tárgy úsztatása is. 1958. július 29-én mégis sikerült a vízsebesség mérése : 16,3 cm/sec. Ugyanekkor a víz hőmérséklete 11 C° volt. 1957. március 9-én a környező lombtalan fák nem adtak árnyékot, és így a dagonya területe napsütött volt. A víz hőmérsékletét ekkor 2 C°nak mértem. Az agyagpala darabok alól Crenobia alpina és Rivulogammarus pulex fossarum egyedek kerültek elő. Az 1957. július 29-i gyűjtéskor a Cr. alpina előfordulását tömegesnek tapasztaltam, pl. egy 8 cm

2 felületű levél alatt 13 példányt számláltam meg. Sok volt a R. pulex fossarum is. Sok pár prékopulált, ugyanekkor voltak azonban 1—2 mm nagyságú, teljesen fiatal egyedek is. Megfigyeltem még több Helodes sp. álcát itt, valamint Bythinella austriaca egyedeket is. m