Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Lukács Dezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegység délnyugati részében

308 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Lukács D.: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegységben vaktában gyűjthetők. Még akkor kapjuk a legjobb eredményt, ha egy-egy kiragadott avarcsomó leveleit az ér vizével megtöltött edénybe mossuk. Úgy is lehetséges a gyűjtés, hogy a kiemelt avarcsomó minden egyes leveléről, illetve egy-egy kiemelt agyagpala darabról ecsettel leemeljük az ott található állatokat. Csak kevés helyen nyílik alkalom a gyűjtés másfajta módjára. Az eddig begyűjtött és részben meghatározott fajokat a következőkben ismertetem. Fonticola albissima Vejei, planária faj 1957-ben került elő először hazánkban a iJwM-hegységben a Lambotházai-é rből (Lukács 1958. p. 493.). A Bányalápa-ér újabb előfordulási helye. A vízbe hullott levelek alján található leginkább. A gyűjtések szerint inkább ritkának mondható. Ökológiai viszonyai lényegében olyanok, mint a Lambotházaiérben (Lukács, 1958. p. 493—495.). Euritermiájának alsó határa valószínűleg alacsonyabb, mint ahogyan azt ma ismerjük. A Lambotházai-érben 4 C°-os, a Bányalápa-érben pedig 2 C°-os vízből került elő. Könnyen lehetséges, hogy 0 C°-os vagy ennél alacsonyabb hőmérsékletet is képes az állat elviselni. Turbellaria sp. /., rendkívül érdekes, hosszúra nyúlt alakú laposféreg (1. ábra). Kissé hasonlít a Prorhynchus fontinalis Vejd. fajhoz. Tekintettel arra, hogy ismételt keresések ellenére is csak egy példány került kézbe, közelebbi meghatározását nem lehetett elvégezni. Vak, hófehér színű állat. Rendkívül élénken mozog, 1 mp alatt 4—5 cm utat is megtesz. Turbellaria sp. II. Az előbb említett fajhoz hasonlít ez az állat, amely a vaktában gyűjtött anyag laboratóriumi átvizsgálásánál került elő. Valamivel szélesebb, mint az előbbi, és így viszonylag rövidebbnek látszik (2. ábra). Vak, hófehér színű. Csak egy példányt találtam belőle. Ez is igen élénken, 4—5 cm/sec-os sebességgel változtatja a helyét. Mindkét állatnál egyetlen pillanatot sem tudtam találni, amikor nyugalomban lettek volna. Lefényképezésük nem sikerült. A most ismertetett két állat alkati különbsége lehet faji jelleg, vagy ivari dimorfizmus. Lehetséges, hogy fiatalabb és idősebb egyedről van szó. Ujabb szerencsés gyűjtcs esetén remélhetőleg sikerül ezeknek a fajoknak a részletes feldolgozása. A Bányalápa-é rből két rendkívül érdekes Niphargus faj is előkerült (3—9., 10—19. ábra). Ezeket az eddigi vizsgálatok alapján nem lehet azonosítani sem Hankó B. sem Dudich E., sem más kutatók által leírt fajokkal, továbbá a Schellenberg-, valamint a Cáráu$u-Dobreanu— Manolach-íéle Amphipoda munkákban található fajokkal és alfajokkal. Az utóbbi időben több új Niphargus fajt írtak le. Ezek Dudich — szóbeli közlése — szerint nem biztos, hogy valóbanúj fajoknak fognak bizonyulni. Mindenesetre egyelőre a Niphargus-ok rendszere bizonytalanná vált. Ezért Dudich E. tanácsára nem tartom időszerűnek, hogy a gyűjtött Niphar<7«s-okat új fajok, vagy alfajokként vezessük be az irodalomba. Niphargus sp. I. jellegzetesen Gammarida alakú, hófehér, vak állat. A más fajokra jellemző szemtájéki sárga folt hiányzik. 5—6 mm nagyságú. A Bányalápa-é rből 1958. áprilisában gyűjtött egyedek tökéletesen megegyeznek a Lambotházaiérből az 1957. és 1958. év folyamán gyűjtött példányokkal. A Bányalápa-ér új hazai előfordulása ennek az állatnak. Niphargus sp. II. igen karcsú, hosszúra nyúlt állat, még leginkább a Niphargus aquilex aquilexre emlékeztet. Sok bélyegben eltér azonban tőle. Rendkívül hosszú a III. uropodiális láb, egészen antennaszerű, kiváltképpen a hímnél. Az állat hófehér, szeme nincs, a szemtájéki sárga folt is hiányzik. Hossza 7—8 mm. Üszás közben gyakran ~ alakot vesz fel a teste. Már az 1957. március 9-i gyűjtéskor előkerült ez a faj a Bányalápa-é rből. Ekkor a víz hőmérséklete (3 C° levegő-hőmérséklet mellett) 2 C° volt. 1958 áprilisában 7 egyedet sikerült ugyaninnét begyűjteni 4 C°-os vízből. Ezek a példányok hosszú időn át éltek laboratóriumi körülmények között. Az állat mindenesetre új tagja a hazai faunának és a Bányalápa-év eddig egyetlen hazai előfordulási helye. Az érből gyűjtött Rivulogammarus pulex fossarum C. L. Koch példányokat is hosszú időn át lehetett laboratóriumban kísérleti körülmények között életben tartani. 1958. április 26-án 15 óra 10 perckor a víz hőmérséklete 6 C° volt, ugyanekkor a levegőé 16 C°. Ekkor is gyűjtöttem az ér több pontjáról Fonticola aZftissima-kat, R. pulex fossarum-okat, Nemura sp. álcákat, Helodes sp. álcákat, Niphargus-okat, valamint álcákat a Psychode genuszból (ez utóbbiakat Zilahi—Sebes G. volt szíves determinálni). Mindezek a fajok már a korábbi gyűjtésekből is előkerültek. Elsősorban az avar levelei között találják meg létfeltételeiket. A R. pulex fossarum-ok és Nemura sp. álcák azonban agyagpala darabokon is gyűjthetők. A vastag avartakaró levelei közül sok Nematoda faj is előkerült. Több alkalommal lehetett az avar nedves levelei között egy hófehér Collembola sp-t is gyűjteni. Általában az eddigi gyűjtések szerint a Bányalápa-érben gazdag állatvilág találja meg létfeltételeit. A jövő feladata az ér ökológiai, állatföldrajzi viszonyainak részletesebb feldolgozása. Annál is inkább, mert a Bányalápa-ér időszakos jellegű kis víz, amely a nyári aszály idején minden esztendőben kiszárad. A következő nedves, csapadékos időszakban pedig úgy élnek benne az állatok, mint a kiszáradás előtt. A mederviszonyok alapján nem valószínű, hogy az érnek összeköttetése lenne a Bükk-hegység bármelyik földalatti víztároló barlangjával. Az ér kiszáradásakor tehát az állatok nem tudnak visszahúzódni ilyen területre. A hónapokig tartó száraz időszakot tehát csakis betokozódva vagy más formájú anabiotikus állapotban vészelhetik át. Lehetséges az is, hogy az itt élő fajok közül egyeseknek aktív élete rövid, csak arra a néhány hónapra terjed ki, ameddig a Bányalápa-érben víz van.