Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Lukács Dezső: Rheobiológiai vizsgálatok a Bükk-hegység délnyugati részében

Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 307 BIOLÓGIA Rheobiológiai vizsgálatok a Biikk-hegység délnyugati részében* LUKÁCS DEZSŐ Tartalmi ismertetés: A Bányalápa-ér és Lambotházai-ér időszakos folyóvíz. Az év túlnyomó részében vizes és száraz szakaszok váltakoznak egymással medrükben. Nyáron pedig teljesen ki is száradnak. Mindkét érben egyes helyeken más és más a víz folyási sebessége. A két érből begyűjtött fajok heteken, hónapokon át éltek laboratóriumban, a kísérleti edények álló vizében. Ez a víz magasabb hőmérsékletű volt, mint az eredeti és oldott anyag tartalmában is különbözött attól. A helyszíni kutatások és laboratóriumi kísérletek szerint a megvizsgált fajok euriök szervezetek. A táplálék és oxigén a legjelentősebb külső környezeti tényező számukra. I. Bevezetés Ez a dolgozat egyik részlete azoknak a vizsgálatoknak, amelyeket évek óta végzek a BüM-hegység vizeiben. A Bükk-hegységi vizek kutatásának rövid történetét már ismertettem (1957. p. 425.). Vizsgálataimat állatökológiai, állatetológiai és állatföldrajzi szempontok szerint végeztem. A helyszíni vizsgálatokkal párhuzamosan laboratóriumi kísérleteket állítottam be egyes kérdések tisztázására. Mind a korábbi, mind a jelenlegi kutatások folyó, áramló vizekben történtek, mégpedig forrásokban, erekben, csermelyekben. Az ilyen természetű vizsgálatok megjelölésére a rheobiológia kifejezést kívánom használni. Indokolttá teszi nézetem szerint ennek a fogalomnak a használatát az is, hogy a rheológia fogalma használatos már az irodalomban. A rheobiológia a maga szűkebb fogalmi körével jobban kifejezi vizsgálataim körét, mint a hidrobiológia. Kétségtelen, hogy a szakirodalomban meghonosodott kifejezés a potamobiológia, a folyók és folyamok élővilágának kutatásával kapcsolatos tudományterület megjelölésére. A rheobiológia emellett a források, erek, csermelyek és patakok élővilágáról szóló ismereteinket jelöli meg, és foglalja magába. Mindezek alapján jogosultnak látom a szakirodalomban eddig nem használt rheobiológia fogalom megalkotását és használatát. Dolgozatomban a Bükk-hegység délnyugati része néhány forrásának, erének, csermelyének rheobiológiai viszonyaihoz kívánok adatokat szolgáltatni. Eredményeim, egybevetbe a szakirodalommal, lehetővé teszik bizonyos általánosabb érvényű megállapítások leszűrését is. Ezért végeztem eddigi vizsgálataimat, és ezért kívánok tovább * Részlet „Vizsgálatok a Bükk-hegység nyugati, délnyugati és déli részeinek forrás-, ér- és csermelylakó állatairól" c. tanulmányból. Előadásként elhangzott a „Tihanyi Hidrobiológus Napok" 1958. szeptember 6-i ülésén. foglalkozni a Bükk-hegység rheobiológiai viszonyainak kutatásával. Mostani vizsgálataimban is azokat a módszereket használtam, amelyeket korábbi dolgozataimban (1950., 1954., 1955., 1956., 1957., 1958. évben) közöltem. II. A Bányalápa-ér rheobiológia ja A Bányalápa-ér északról folyik a Vöröskövölgyi-csermelybe. Az ér forrását nem lehet pontosan megállapítani, a víz ugyanis több pontról szivárog elő. A csapadékviszonyoktól függően, hol magasabb, hol alacsonyabb tengerszint feletti magasságokban figyelhető meg a víz előbukkanása. Az ér forrása nem sorolható sem a limnokrén, sem a helokrén források közé, hanem átmenet ezek között. A forrást és környékét sűrű avar borítja, ami megnehezíti nagymértékben azt, hogy az eredés helyét pontosan megállapíthassuk. Schréter 7J. geológiai térképének adatai szerint kétségtelen, hogy a víz a középső triász alsó ladini emeletéhez tartozó agyagpala rétegek között jut a felszínig, és holocén üledékek közül szivárog elő. Az ér medre igen változatos. A benne lévő víz legtöbb helyen vagy agyagpala rétegek között, vagy ezekből származó apró köves, durva homokos részeken folyik. A meder esése sem egyenletes, ennek következtében igen szeszélyesen változnak benne a lenitikus szakaszok és gyorsabb folyású, lotikus részletek. A víz sebessége az ér néhány helyén — ahol úsztatással egyáltalán lehetséges volt a mérés — a következő : 14, 19, 20 cm/sec. Vannak méréseim szerint 70—80 cm/sec sebességű szakaszok is. Nagyobb esőzések alkalmával, vagy nagyobb hóolvadások után az ér vizének áramlása is lényegesen gyorsabb. A meder a legtöbb helyen 10—20 cm széles és alig néhány cm mély. Az ér most említett változatos viszonyait növeli az a tény is, hogy vize időszakos. Ez az időszakosság a csapadék mennyiségétől függ. Néha az ér teljes hosszában folyik a víz. Ez a ritkább eset. Lényegesen gyakoribb, hogy a forrás vize valamelyik szakaszon eltűnik, majd a száraz mederrészlet után ismét előbukkan. A száraz és vizes szakaszok tehát váltogatják egymást. A nyári csapadéknélküli időszakban az ér teljesen ki is száradhat. Ilyenkor a mederben a vastag avartakaró alatt, vagy az avar levelei között sem találunk egy csepp nedvességet sem. Egyébként a vastag avarréteg (50 cm-t is elérheti a vastagsága) hosszú időn át jól őrzi a vizet. A víz hőmérséklete 1957. március 12-én 3 C° levegőhőmérséklet mellett 2 C° volt. 1958. április 12-én 12 órakor a víz hőmérsékletét ugyancsak 2 C°-nak mértem, ugyanekkor a levegő 12 C° volt. Az eret borító vastag és nagy tömegű avar (cser, bükk és szil) miatt az érben élő állatok csak