Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Wein György: A Mecsek hegységbeli kisújbányai medence karszthidrológiája

Wein Gy.: Kisújbányai medence karszthidrológiája Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 301 VIII. Mária forráscsoport A kisújbányai medencének a márévári völgyben feltörő Mária-forrás a legjelentősebb karsztforrása. Vízhozama hozzávetőlegesen 150 l/p lehet. Itt és a Nagy-forrásban sikerült megfigyelni az esőzések utáni magasabb vízhozamot és a víz egyidejű szennyeződését is. A 15. sz. Mária-forrás berriási mészkőből fakad, 355 m magasságban. Nem messze a márévári völgy jobboldali mellékvölgyében tör felszínre a Lobogó-forrás (16. sz.) 357 m magasságban a berriási mészkőből. Habár elég bővizű, a Mária-forrásnak nyomába sem léphet. Itt is, akárcsak a Pius-forrásnál, az erózió nyitotta meg a karsztosodott mészkőből összegyűlt vizet. Ennek a forráscsoportnak vízbősége nemcsak mély helyzetével, hanem legjobban kialakult dolinarendszerével is magyarázható. A Somos tetőtől D-re húzódó völgyben fejlődtek ki a terület legszebb és sűrűn egymás mellett elhelyezkedő dolinái. A kisújbányai medencében ismert állandó jellegű és nagyobb vízhozamú források kivétel nélkül karsztforrások. Karsztforrások elsősorban azért, mert a karsztosodott mészkőnek járataiból törnek fel, a karsztosodott felső jura—berriási mészkőösszletben összegyűlő vizekből táplálkoznak, a csapadék víznyelőkön-dolinákon át kerül a mészkőösszletbe és abban gyorsan jut tovább. Több esetben megfigyelhettük, hogy nagyobb esőzések után a források vízhozama lényegesen megnőtt és a vizük lebegő agyagrészecskéktől szenynyezetté vált, ,,megszőkült". Ha figyelemmel kísérjük a források helyzete és vízhozama közti összefüggést, úgy rögtön szembetűnik az, hogy a magas helyzetű források kis vízhozamúak, míg a legmélyebb helyzetben fakadók aránylag a legbővebb vizűek. A karsztosodott mészkőösszlet feküjét képező vízzáró rétegsor térbeli elhelyezkedése szabja meg a felszínről leszivárgó víz útját és fakadási helyét is. Kisebb-nagyobb mértékben befolyásolhatja ezt a szerkezeti vonalak duzzasztó hatása és elsősorban a fekütérszínt kialakító gyűrt formák elhelyezkedése. A medence középső részét vízzáró krétakori rétegsor fedi be. A gyér, de igen szép dolinák a mészkőösszletben fejlődtek ki, természetesen ott, ahol az nincsen vízzáró kréta rétegekkel elfedve. Ilyen formában a karsztosodásra hajlamos mészkőöv csak azon a területen kaphat közvetlen vízutánpótlást, ahol az a felszínre bukkan. A medence közepén csak kisebb ablakokon bújik a kréta fedőréteg alól a felszínre a mélyebb felsőjura rétegsor. Ilyen helyeken aztán, amennyiben annak térszíni helyzete mélyebb, vagy szerkezeti vonalak duzzasztó hatása érvényesül, fakadnak a források. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a kisújbányai felsőjura terület részben fedett, részben nyílt medence formájában kialakult „magaskarszt". A karsztos járatok és víznyelők miniatűr méretei — elsősorban a mészkőösszlet vastagságának következtében — csak a kismértékben ható oldó folyamatoknak tulajdonítható. A beszivárgó víz mennyisége kicsi és a mészkőben megtett útja rövid. A korrozió mértéke is ennek megfelelően csak kicsi lehet. Tekintettel arra, hogy a kisújbányai medence egyszer már a valangini emeletben, véglegesen pedig az alsókréta után emelkedett ki a tengerből, a lepusztító erők megismétlődve hosszú időn át érték azt. Ezek szerint kézenfekvő lenne az, hogy a karsztosodás nagyobb mérvű legyen a tapasztaltnál. A valangini emeletben megállapított első szárazföldi periódus hatását csak kismértékben észlelhetjük a mészkő egyenetlen felületében és az egykori szárazföldi periódusra utaló limonitos elszíneződésben, mely sok esetben figyelhető meg a berriási vagy titon mészkövek és trachidolerit láva vagy tufa érintkezési felületén. A lefelé szivárgó csapadékvizek oldó hatása tehát először a valanginiben érte a felső jura mészkőösszletet, de hogy üregek, járatok keletkeztek-e már akkor, azt nem állapíthatjuk meg. További karsztosodás a mészkőösszletet csak akkor érhette, amikor az alsókréta rétegsor lerakódása után újra meginduló erózió olyan mértékben pusztította le a fedő alsókréta rétegsort, hogy a mészkőösszlet is felszínre került. Hogy ez a felsőkrétától napjainkig tartó idő alatt mikor következett be, nem tudjuk. Talán a karsztosodás alacsony foka és a fedettség elég nagy mértéke alapján következtethetünk arra, hogy ez a folyamat nem nagyon régen, a harmadkor vége felé indulhatott meg. A kisújbányai medence területére leeső csapadéknak elsősorban az a része kerülhet a mészkőösszlet járataiba, mely azzal közvetlenül kerül érintkezésbe. A medence centrális részén, a kréta rétegsorral fedett területen jóval kisebb mennyiségű víz szivároghat be a vizet záró rétegeken át, mint a víznyelőkön és repedésrendszereken. Hogy a fedetlen területen, illetve csak pleisztocén lösszel és a lösznek agyagosabb változataival, vagy agyagokkal részben fedett területen a beszivárgás mértéke milyen, nem tudjuk. Annyit feltételezhetünk, hogy azokon a részeken, ahol a dolinák kialakultak, a beszivárgás mértéke a legnagyobb. Ott viszont, ahol a fedő kréta rétegsor a beszivárgást meglassítja, az jóval kisebb méretű kell, hogy legyen. A források a terület teknőszerű kialakulásánál fogva az összes leszivárgó vizet felszínre kell, hogy hozzák, amit a többi rétegforráshoz viszonyított nagyobb vízhozamuk is igazolni látszik. A karsztosodott mészkőösszletbe jutott víz a mélység felé a jó vízzáró rétegek következtében csak kismértékben szivároghat. A felgyülemlő víz az ablakokon, duzzasztott zónákban és főleg a teknő legmélyebb, megnyitott részein lép újra a felszínre és válik ismét felszíni vízzé. A kisújbányai medence alacsony vízkapacitása következtében a Mecsek vízellátásánál nem jöhet komolyan számításba, viszont mint turisztikai és karszthidrológiai jellegzetesen érdekes és egységes előfordulást figyelembe kell vennünk. KAPCTOBAfl THJlPOJlOrHH BACCEÍÍHA KMIUYflEAHfl nPH TOPÉ MEMEK /Jb. BeüH no/; Ha3BaHHeM GacceiíHa Knujyíi6aHH noapa3yMeBaeTCH K0Tji0BHHa, c<J)opMHpyiomaflCfl B BOCTOMHUX ropax MeMeK H cjiaraiomaflcfl 113 IOPCKHX H MejioBbix OTJiowe-