Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

4. szám - Jaskó Sándor: A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli középhegységben

Jaskó S.: Karsztvíz a Dunántúli Középhegységben minden hézagot kitölt. Ez a karsztvíz a Dunántúli Középhegység mélykarsztjában az idők folyamán hatalmas tömeggé gyűlt össze. Nagyrésze nem vesz részt a források táplálásában, hanem tárolt tartalékot alkot. A főkarsztkőzet karsztvize a Dunántúli Középhegység területén egységes, összefüggő tömeg. A főkarsztkőzetben tárolt főkarsztvíz mennyisége hozzávetőlegesen megbecsülhető, ha kiszámítjuk a karsztvízzel kitöltött kőzettömeg nagyságát, melyet felül a karsztvízszint, oldalirányban és lefelé vízzáró kőzetek határolnak. Átlag 10 térfogatszázalék víztartalmat feltételezve, egy négyzetkilométer alapterületű és 100 m vastag karsztkőzetrétegben 0,01, vagyis egyszázad köbkilométer víztartalom van. 100 m tengerszint feletti magasság, vagyis kb. a jelenlegi erózióbázis szintje felett, a Dunántúli Középhegységben 500 km

2 alapterületet 0,1 km átlagvastagsággal számítva, 50 köbkilométer kőzetben 5 köbkilométer víz van. A plusz 100 és mínusz 200 m tengerszintre vonatkoztatott szintek között 1500 km

2 alapterületen, 0,3 km vastagságot számítva, 450 köbkilométer kőzetben 45 köbkilométer víz található. Ez a vízmennyiség, vagyis az előzővel együtt 50 köbkilométer, több mint huszonötszöröse a Balatonnak. A Középhegység területén a mínusz 200 m szint alatt lévő karsztvíz mennyiségét nem becsülhetjük meg, mert nem tudjuk, hogy a főkarsztkőzet alsó határa hol, milyen mélységben van. Ugyancsak nem tudjuk a Bicskei-öböl, illetve a Pápa, Kisbér és Komárom környékén a harmadés negyedkori rétegek alatt a mélyben rejtőző karsztvíz mennyiségét sem. Feltételezhetően ezek mennyisége eléri vagy meg is haladja a Középhegységben a mínusz 200 m szint felett lévő víz tömegét. A Középhegység területén a főkarsztkőzet alatt, ill. a főkarsztvíz feletti karsztvízemeletek mennyisége, tekintve ezeknek a kőzetrétegeknek csekély vastagságát és korlátolt nagyságú elterjedését, mindössze 0,5 köbkilométerre, vagyis a főkarsztvíz tömegének csak egy százalékára becsülhető. Hangsúlyozom, hogy a közölt számok — a számítás során felmerülő több bizonytalansági tényező miatt — legfeljebb csak nagyságrendi, megközelítő tájékoztatásra használhatók és semmi esetre sem tekinthetők végleges értékeknek. A karsztvíz mennyiségét a beszivárgó csapadékvíz és fluviatilis víz állandóan gyarapítja, a források és a karszttal érintkező vízvezető rétegekbe való oldalelszivárgás pedig csökkenti. Ez az állandó folyamat a felszínnek a föld alatt történő víztelenítésével bekapcsolódik a víznek a szárazföld felszínén történő körforgásába. A Dunántúli Középhegységben a karsztvíz természetes vízháztartásának forgalma évente kb. 170 000 m

3, vagyis mindössze 3%-a a plusz 100 m felett tárolt karsztvízmennyiségnek [13, 16]. A karsztaknákból és bányákból kitermelt víz mennyisége mint évről évre növekvő hiány jelentkezik. Nemcsak azért, mert utánpótlódás hiányában összegeződik az előző évi veszteségekkel, hanem mert az évente kitermelt vízmennyiség is nő annak arányában, ahogyan a bányaműveleteknek mind több része lehatol a karsztvízszint alá. Ebben az értekezésben nem térek ki sem a fajlagos karsztvízemelés költséHidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. 291 gének a bányatermelés gazdaságosságára gyakorolt káros hatására, sem a karsztforrások kiapadásának a vízgazdálkodásban és a mezőgazdaságban jelentkező következményeire. Csupán mint vízföldtani problémát emelem ki, hogy az emberi mesterséges beavatkozás megbontja a természet egyensúlyát. A mesterséges vízkiemelésből származó hiány a Délibakonyban egyelőre nem jelentős, mert itt a mesterségesen kitermelt víz menynyisége 37 m

3/perc, vagyis alig hetedrésze a természetes forráshozamoknak. A Középhegység északi részében, a Bakony északi szélén, valamint a Vértesben, Gerecsében és Pilisben azonban — ahol a jelenleg kitermelt bányavíz mennyisége 93 m

3/perc, vagyis majdnem kétszerakkora, mint az ottani források hozama — a helyzet komolyabb [27]. A bányák közvetlen közelében már több helyen el is apadtak a források. (Iszkaszentgyörgy, Sárisáp.) A karsztvíz természetes utánpótlódása, a forrásokban való lecsapolódás és a bányák és vízműaknák fogyasztásának aránya a következő vázlatos grafikonon van feltüntetve (1. ábra). <=> N < 0 1. ábra. Sematikus grafikon a beszivárgás, a természetes és mesterséges lecsapódás közötti összefüggésekről 0uz. 1. CxeMamuHHbiü epatfiuK 3aeucuMocmu Meotcdy npocatueaHueM, ecmecmeeHHbiM u ucnyccmeeHHbiM eodoomAueoM Fig. 1. Diagram showing the relationships betu-een infiltration and natural as well as artificial with-drawal A függőleges tengelyen a vízhozam mennyiségét, a vízszintes tengelyen az időt ábrázoltuk. A vízszintes eredményvonal a beszivárgó csapadékból származó utánpótlódást mutatja. Ennek mennyiségét — ha eltekintünk az időjárási ingadozásoktól — nagyjából állandónak vehetjük. A keresztekkel rajzolt vonal a karsztvíz természetes megcsapolódását (források és oldalelszivárgások útján) ábrázolja. Ez állandóan csökken, kezdetben kevésbé, majd a bányavíz mennyiségének növekedésével arányosan, mind erősebben. A kis körökkel váltakozó vonal a mesterségesen kiemelt karsztvíz mennyiségét ábrázolja. Ez a vonal mind meredekebben emelkedik, aszerint, ahogy a bányaműveletek egyre mélyebbre jutnak és ezzel fajlagos vízemelésük növekszik. A pontokból összetett vonal a források és a bányavíz együttes mennyiségét mutatja. Ez összeolvad a mesterségesen kiemelt vízJ ELMAGYARÁZAT Utánpótlódása beszivárgó csapadékból +++++ Természetes megcsapoládós, források és oldalelszivárgás / —o—o— Mesterséges vízfogyasztás: // vízmű-oknak és bányáit ^ / ^ I // : Í | S l X ( ^ ! i