Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
4. szám - Jaskó Sándor: A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli középhegységben
290 Hidrológiai Közlöny 1959. 4. sz. Jaskó S.: Karsztvíz a Dunántúli Középhegységben Félreértések elkerülése végett közlöm, hogy a bányaműveletek által megnyitott üregeknek csak igen kis részét lehet bejárni. Az üregrendszer zöme ehhez túlkeskeny és vízzel teljesen ki van töltve. Az az igen feltűnő jelenség, hogy a bányaműveletek során feltárt üregek köbtartalma lényegesen meghaladja a felszínen ismert barlangokét, két módon is magyarázható : 1. a bányavidékek mélybeli üreghálózatánál a kioldott barlangüregek mellett nagy szerepe van a keskeny tektonikus hasadékoknak is ; 2. a mélybeli (fosszilis) karsztosodás a mai felszíninél sokkal jelentékenyebb. A karsztüregek mélységbeli kiterjedése három tényezőtől függ : 1. a karbonátos kőzet vastagsága, 2. a karsztüregeket létrehozó tényezők hatásának alsó határa, 3. utólagos változások : a karsztosodott kőzet utólagos besüllyedése és fiatal üledékkel való elborítódása, vagy kiemelkedése és letarolódása a földtörténeti idők folyamán. Ennek a három tényezőnek összhatása változó módon nyilvánult meg a Dunántúli Középhegység egyes részein. Ilyenmódon —helyi adottságoktól függően — a karsztosodás kifejlődésének a mértéke eltérő. Az a körülmény, hogy a Dunántúli Középhegységben — a bodajki és csákvári leletektől eltekintve — csak negyedkori barlangkitöltések vannak, arra utal, hogy a Középhegység zöme csak egészen fiatal időkben nyerte el mai formáját és a régi fosszilis karsztfelületek a régebbi geológiai korokban legtöbb helyen lepusztultak. A régebbi fosszilis karsztok maradványai csak a besüllyedt medejncerészekben menekültek meg az utólagos lepusztulástól, ahol a reájuk települő fiatalabb rétege\k megvédték őket [4]. jeleni állíthatunk fel merev szabályt sem a jelenl/egi felszín, sem a jelenlegi karsztvízszínt és az üregjük elterjedésének alsó határa közötti távolságra J atkozóan. A karsztvízzel kitöltött üregek a mai síntől számított nagy mélységbe is lenyúlnak, íajdani fosszilis karsztok szintjében kioldott langüregek, a tektonikus törésvonalak mentén ig nyitott kőzethasadékok találhatók. A karsztosodott kőzeteket helyenkint vízzáró (tehát nem karsztosodé) kőzetek választják el egymástól. A Dunántúli Középhegység karsztosodó kőzeteit a rétegsorban alulról felfelé haladva három csoportba oszthatjuk : 1. a főkarsztkőzet alatti karsztvízemeletek, 2. a főkarsztkőzet, 3. a főkarsztkőzet feletti karsztvízemeletek. A főkarsztkőzet elnvezés alatt a Dunántúli Középhegységnek azon rétegösszleteit foglaljuk össze, melyek horizontális és vertikális irányban egyaránt nagykiterjedésű, összefüggő tömeget alkotnak, így tehát bennük nagytömegű karsztvíz tárolódik. A Bakonyban ide sorolom a fődolomit 500 m, a dachsteini mészkő 200 m és a dachsteini típusú liászmészkő 100 m vastag összletét. A Bakonyban a főkarsztkőzet összvastagsága meghaladja a 800 m-t. A Középhegység északi felében hiányzik a dachsteini típusú liászmészkő. Ezért itt a főkarsztkőzet legtöbb helyen lezárul a dachsteini mészkővel. Ezzel szemben a karni márgacsoport vízzáró rétege helyett dolomit és szaruköves dolomit fejlődött ki, a ladini emeletet pedig a diploporás dolomit képviseli. Ezeket szintén a főkarsztkőzethez kell sorolnunk. Ilyenmódon a Középhegység északi felében a főkarsztkőzet alsó és felső határa kissé mélyebb sztratigráfiai helyzetű, mint a Bakonyban. A főkarsztkőzet együttes vastagsága itt is meghaladja a 800 m-t. Két egymás fölött lévő karsztvízemelet között különböző mértékű összeköttetés lehet. Ez elsősorban a közöttük levő vízzáró rétegektől függ. Nemcsak a vízzáróréteg vastagsága, hanem kőzetminősége és a két vízemelet közötti nyomáskülönbség is lényeges. A vetődésekkel szétszabdalt területeken a vízzáró réteg folytonossága több helyen teljesen meg is szakadhat. A karsztvízemeletek közötti összeköttetés tehát a helyi viszonyok szerint változó. A bakonyi mezozoikumnak a főkarsztkőzet felett következő részeiben a titon mészkő 50 m, az albai rekvieniás mészkő 60 m és a felsőkréta hippuritás mészkő 80 m vastag rétegei 100-—100 m-t meghaladó vastagságú, nem karsztosodó rétegekkel vannak egymástól elválasztva. Horizontális irányú kiterjedésük aránylag csekély. A harmadkori rétegsorban megemlíthető a középső eocén főnummuliteszes mészkő, mely a Vértesben csak 35 m, de a Délibakonyban 100 m-nél is vastagabb. A felső eocén nummuliteszes lithothamniumos mészkő átlag 30 m vastag és főleg a Gerecsében, továbbá a Buda—Pilisi-hegységben van elterjedve. A lajtamészkő, szarmata mészkő, pliocén és negyedkori édesvízi mészkő általában (külön-külön) 20—30 m vastag rétegei rendszerint csak a hegység szegélyén fordulnak elő. A főkarsztkőzet alatti karsztvízemeletek kőzetei a megyehegyi dolomit és kagylós mészkő 100 m vastag, valamint az ezektől vízzáró rétegekkel elválasztott füredi mészkő és tridentinus mészkő 50 m vastag rétege. Föléjük települ a raibli márga 500 m-t meghaladó vastagságú rétegsora, melynek nem karsztosodó vízzáró rétegei közé helyenkint a kéki mészkő 10 m vastag padja telepszik. A Dunántúli Középhegység teljes rétegsora összesen kb. 4000 m vastag. Ebből a főkarsztkőzet kb. 800 m vastag, a többi mintegy tíz karsztvízemelet egyes tagjai pedig külön-külön átlag 40—50 m vastagok, vagyis valamennyi karsztkőzet együttes vastagsága kb. 1200 m. A főkarsztkőzet tehát egymagában kb. kétszer olyan vastag, mint a többi karsztosodó mészkő- és dolomitréteg együttvéve. A rétegsor nem karsztosodó kőzeteinek vastagsága kb. 2800 m. Félreértések elkerülése végett megemlíthető, hogy a felsorolt rétegsor természetesen sehol sincs teljes egészében kifejlődve, hanem földtörténeti fejlődésmenetnek és a különböző eróziós diszkerdanciáknak megfelelően, hol az egyik, hol a másik része hiányzik. Egyedül a főkarsztkőzet kivétel, ezt — a Balatonfelvidéket kivéve — a hegység egész területéről ismerjük, részben felszíni előfordulásból, részben pedig fúrások alapján. A felszínről a mélybe szivárgó csapadékvíz (mint leszálló karsztvíz) a karsztüregeken keresztül lejut a karsztnak abba a szintjébe, melyben a víz hidrosztatikus összefüggő víztömeget alkotva már
