Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Finály Lajos: Szennyvíz fertőtlenítése homokszűrön

152 Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. Fínály L.: Szennyvíz fertőtlenítése homokszűrőn 1947 I 1948 2. ábra. Tisztított szennyvíz baktériumszáma csepegtetőtest és utóülepítő (A), illetve ezt követő homokszűrő (B) után ®ae. 2. IUCAO öaKmepuii onuuieHHOü cmomioü eoöbi (A) nocjie npuMeHemw öuojioeuiecKOio (puAbmpa u emopunHoeo omcmoüHUKa, u 3a nocAedyioiiieeo necnaHoeo (fiuAbmpa (B) Fig. 2. Plate counts of bacteria (A) in effluent from percolating filter, and (B) in final effluent from sand filter nagyfelületű, nyitott szűrőről van szó, amelyre a tisztított szennyvíz a szűrő közepén végighúzódó betonvályú felső szintjének kétoldali peremén átbukva ömlik rá. A két alsó vályú a szűrt vizet vezeti el, amely a hézagosan rakott betonlapokon át jut beléjük. A homokréteg távolabbi részein átszűrődött víz a durva-kavics támasztó rétegen át jut a gyűjtő vályúhoz. Az egész berendezés komolyabb építménye tehát mindössze ez" a kétszintes vályú [1]. Ezeknek a Hamlin-szűrőknek üzemeltetésére és működési eredményére csak általánosságban mozgó közlésekről tudunk. Van azonban néhány angol homokszűrő-kísérletről adatunk. A 2. ábrán [2] nyomán a Lutonban (Anglia) végzett félüzemi kísérletek bakteriológiai eredményét mutatjuk be. A felhasznált, biológiailag tisztított és utóülepített szennyvíz egy kis, 1700 lakót kiszolgáló szennyvíztisztító telepről származott. A [3] nyomán közölt 3. ábrán azok a terhelési értékek láthatók, amelyeket az Amerikai Mérnökegylet (American Society of Civil Engineers) 13. sz. gyakorlati kézikönyve (Manual of Engineering Alka'majhotó terhelés rmm/nnnl 3. ábra. Időszakos üzemű homokszűrő terhelhetősége <Pui. 3. HaepyncaeMocmb nevtanozo (puAbmpa c nepuodunecKUM deacmeueM Fig. 3. Safe loads for intermittent sand filters Practice No. 13.) ajánl különböző szennyvízminőségek és homokszemnagyságok esetére. Hamlin a bennünket közelről érdeklő délafrikai szennyvíztisztítási gyakorlatot és tapasztalataikat az angliai Harrogate-ben 1949 nyarán rendezett szennyvíztisztítási konferencián ismertette, amelynek anyagát előre megküldték. írásbeli érdeklődésemre azt a keveset mondó választ kaptam, hogy a homokszűrőket azért részesítik előnyben, mert ez után a tisztított szennyvízzel túlnyomóan öntözni szoktak, egy nagyobb telepét pedig napi kb. 50 000 m

3 mennyiségben a johannesburgi hőerőműnek adják át. Mindez természetesen kevés ahhoz, hogy a tervezés alá biztos alapokat kapjunk. Az azonban nyilvánvaló, hogy szennyvíz fertőtlenítésére nem gyors, hanem lassú szűröket használnak. Ennek felületén, illetve felső rétegében alakul ki az az ún. biológiai hártya (nem tévesztendő össze a csepegtető test szemcséit bevonó biológiai lepedékkel !), amely olyan kisméretű egyedeket, mint a kórokozó baktériumok, vissza képes tartani. Minthogy ilyen hártya egészen tiszta vízzel táplált lassú szűrőkön is kialakul, amint az ivóvízelőkészítési technológiából ismeretes, nem volt kétséges, hogy erre a kísérleti szűrőn is számítani lehet. Ez be is igazolódott, sőt — mint láttuk — a kísérletet a baktériumoknál kisebb nagyságrendű fag-okra is ki lehetett terjeszteni. A tanulmány —- és részben a külföldi közlések — felhasználásával tervezők és üzemeltetök részére a következő irányelveket lehet megállapítani : A fertőtlenítő homokszűrő anyaga 0,4—0,5 mm hatásos szemnagyságú és 1,2—1,5 egyenletességi tényezőjű tiszta folyami vagy zúzott homok legyen, kb. 50 cm rétegvastagsággal. E homokréteget legalább 15 cm vastag, alul kb. 20 mm, felül kb. 3 mm, felfelé fokozatosan csökkenő szemnagyságú kavicsréteg támassza alá, felül pedig célszerű mintegy 5 cm vastag, 3—5 mm szemnagyságú réteggel lefedni, a víz ráömlésének helyein pedig ezenkívül kimosás ellen egy réteg' téglával vagy betonlappal is helyes védeni. A szűrőt 5 cm-nél vastagabb vízréteg ne borítsa. Mikor ez átszűrődött, pihenő időt kell közbeiktatni s azután a szűrő újra elárasztható. Előzetes tervezési számításoknál napi 10—15 elárasztást lehet előirányozni, vagyis az előirányozható teljesítőképesség napi 0,5—0,75 méter. A terhelés konkrét, adott esetben gyakorlatilag megvalósítható mértékét minden egyes esetben s minden egyes szennyvízféleségre egyedileg s tapasztalat alapján kell megállapítani. Ez nem csak a rábocsátott szennyvíz sajátosságaitól, hanem az előtisztítás változó hatásfokától is függ. Lehet több, de kevesebb is az előirányzottnál. A tervezésnél gondolni kell erre s bővítési lehetőségről okvetlenül kell gondoskodni. Ha a szűrő ellenállása nő (vagyis a napi elárasztások száma lényegesen 10 alá csökken), ez azt mutatja, hogy vagy a biológiai hártya túlfejlődött, vagy a szűrőfelület, illetve felső rétege eliszaposodott. Előbbi esetben gyors tüneti kezelés alkalmazható : a felső védőréteg eltávolítása után