Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Pató Tibor–Sz. Muhits Katalin: Hazánk első felületi levegőztetéssel működő élesztett iszapos berendezésének tanulmányi vizsgálata

142 Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. Pathó T.—Sz. Muhits K.: Élesztett iszapos szennyvíztisztító emelését szolgáló 2 m átmérőjű iszapemelőkereket is. A visszatérő iszap, Dortmund rendszerű, utóülepítőmedencéből 200 mm átmérőjű acél iszapcsövön át víznyomás segítségével jut a levegőztető és utóülepítő közé helyezett aknába. A visszatérő és fölösiszap együttesen kerül átemelésre. A fölösiszap esetenként tiltó felhúzása után vízszintes koronájú mérőbukón keresztül vezethető el a gépház szívóterébe. Kísérleti berendezésünk kicsiny volta miatt nem lehetett a fölös iszap folyamatos elvezetéséről gondoskodni. Az iszap visszavezetésére alkalmas iszapemelőkerék azonban kisebb tervezési és kivitelezési hibák miatt nem felelt meg a kívánalmaknak. Az iszapcső tolózárát folytani kellett, ami az iszap hozzááramlásában üzemzavarokhoz vezetett. Ha jövőben ilyen kis berendezéseknél iszapemelőkerék tervezésére soY kerül, nagyobb gondot kell fordítani kialakítására és megfelelő elhelyezésére, hogy a visszaszállított iszap mennyiségét magával a kerékkel lehessen szabályozni. A két levegőztető medence után létesített utóülepítő közepén négyszögletes alakú csillapítóköpeny van, az elfolyásnál pedig állítható, „V" alakú kivágásokkal ellátott, acéllemez bukóéi. Az elfolyó víz a csepegtetőtestes ág vizével vegyülve távozik a telep területéről. A két féle biológiai tisztítás lehetőséget ad a csepegtetőtestes és az élesztett iszapos eljárás közvetlen összehasonlítására, mert mindkét ág ugyanazt és ugyanolyan mértékben előülepített szennyvizet tisztítja tovább. Az utóülepítő iszapszintjét szeléncellás tapogató műszerrel lehet mérni. A műszer felerősítő rudazatáról leolvasható a medence fenéktől mért leülepedett iszap felszíne. A műszer a gyakorlatban igen jól bevált. Az alábbiakban összefoglaljuk a pestlőrinci kísérleti üzemi élesztett iszapos biológiai szennyvíztisztítóberendezés jellemző üzemeltetési és méretezési adatait : ÉrTcező szennyvíz : A tervezés szerinti egy órás csúcs 16 l/sec = 57 m

3/óra Egy napos szennyvízmennyiség 800 m

3/nap Jelenlegi egy órás csúcs 30 l/sec =108 m

3/óra Egy napos szennyvízmennyiség 1500 m

3/nap BOI

6 terhelés 150 kg/nap Előülepítő : Ülepítő tér 115 m

3 Iszaptér (rothaSztótér) 310 m

3 Átfolyási idő, elméleti 1,1 óra Rothasztótér (9000 fő alapján) 35 l/fő A kirothadt iszap mennyisége 30 m

3/hónap Kisterhelésű, klasszikus üzemeltetésnél : Élesztettiszapos rész : (kerek számokban) Betáplálás 3 l/sec = 250 m

3/nap BOI

5 terhelés, 100 mg/l (nyers) 25 kg/nap A levegőztetőmedence BOI

5 terhelése 0,4 kg BOI

5 m

3/nap A levegőztetőmedence hidr. terhelése 4 m

3/m

3 Tartózkodási idő a levegőztetőmedencében 7 óra (csak szennyvízre) Tartózkodási idő a levegőztetőmedencében szennyvíz -f80% visszatérőiszap . . 3,5 óra Levegőztetőkefe hossza 3560 mm Levegőztetőkefe bemerülése . 10—11 cm Levegőztetőkefe energiafelvétele (bruttó) kereken 0,5—0,6 kW/fm = 0,2 kWó/m

3 víz Levegőztetőkefe fordulatszáma 110/p Levegőztetőkefe átmérője .... 3ü0 mm Levegőztetőkefe anyaga rugóbronz Oxigénfelvétel kefefolyóméterenként 0,53 kg 0

2/fm/ó Medence vízének keringési sebessége függőleges irányban 0,14—0,55 m/sec vízszintes irányban 0,43—0,66 m/see Az utóülepítő ülepítőtere 34 m

3 Az utóülepítő iszaptere 7 m

3 Átfolyási idő az utóülepítőben (elméleti) 2,6 óra Felületi terhelés az utóülepítőben (elméleti) 17,5 m

3/m

2/nap Felszálló sebesség az utóülepítőben (elméleti) 0,2 mm/sec B) Az élesztett iszap lényege A házi szennyvíz mint használt víz a tiszta víztől lényegesen különbözik, elsősorban nagy szervesanyag tartalma miatt. Ez a szervesanyagtartalom a heterotrof szervezetek tápanyaga, vagyis a meglévő szerves anyagot faló állati táplálkozású mikroorganizmusoké. Ezek az apró lények mindenütt megtalálhatók, a szennyvízbe betelepszenek és táplálkozásuk révén elfogyasztják, megemésztik a szennyvíz szervesanyagait. Ez a folyamat -— azaz az öntisztulás — magárahagyva igen lassan megy végbe. A mesterséges biológiai szennyvíztisztítás lényege ennek a folyamatnak a gyorsítása. Az élőlények anyagcseréjéhez táplálék és levegő szükséges. A táplálék a szennyvízzel adva van, tehát levegőellátásról kell csak gondoskodni, anyagcseréjük és szaporodásuk meggyorsítására. Az élesztett iszapos eljárás a levegőellátásról kétféleképpen gondoskodhat : légbefúvással, vagy felületi szellőztetéssel. Kellő levegőellátás esetén kialakul idővel az, amit a gyakorlatban élesztett iszapnak nevezünk : a szennyvíz szennyező anyagaiból, baktériumokból és egysejtű mikroorganizmusokból álló pelyhek tömege. A pelyhekben élő mikroorganizmusok oxigénfelvevő élettevékenységét iszaplélegzésnek nevezzük. A kialakult élesztett iszapot levegő és táplálék, vagyis szennyvíz állandó hozzáadásával huzamosabb ideig fenn lehet tartani. Természetesen a mikroorganizmusok egyedi élettartama véges, de jó életkörülmények biztosításával, szaporodás révén az elhalt szervezetek mindig pótlódnak és a megindult tisztítási folyamat közel azonos körülmények között állandósítható. C) Az élesztett iszap jellemzésére szolgáló mutatók Iszap/concen tráció Iszapkoncentrációnak nevezzük azt az iszapmennyiséget mg/l dimenzióban kifejezve, melyet úgy nyerünk, hogy vagy a levegőztetőmedencéből, vagy a visszatérő iszapból egy-egy liternyi mintát veszünk, azt vagy egy ismert részét szűrjük, a szüredéket 105 fokon kiszárítjuk és analitikai mérlegen lemérjük. (Ennek folytán ez az eljárás a