Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Pató Tibor–Sz. Muhits Katalin: Hazánk első felületi levegőztetéssel működő élesztett iszapos berendezésének tanulmányi vizsgálata

Pathó T.—Sz. Muhits K.: Élesztett iszapos szennyvíztisztító Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 143 szennyvíz lebegőanyag tartalmának meghatározá­sára vonatkozó eljárással azonos.) • f "f Az iszapkoncentrációjés az elfolyó tisztított víz lebegőanyag tartalmának megállapításával igen gyors módon tudomást szereztünk a berendezés működéséről és esetleges üzemzavarairól. Iszap-kornak nevezzük azt az időt, napokban, amely alatt a levegőztetőmedencében tárolt iszap kicserélődik. Az iszap kora megállapítható Imhoff, vagy Gould szerint. Imhoff szerint az iszap kora olyan hányados értéke, amelynek számlálójában a levegőztető medencében lévő iszap, nevezőjében pedig a fölös­iszap napi szennyvízhez mért százalékos mennyi­sége szerepel. Gould szerint a számlálóban a leve­gőztetőmedencében lévő lebegőanyagnak, a neve­zőben a beérkező 1 napi szennyvíz összes lebegő­anyag tartalmának súlya szerepel. Az amerikai szakirodalom szerint a Gould-íéle módszer és ennek folytán az iszap-kor meghatáro­zása döntő jelentőségű és kiválóan alkalmazható. Ezzel szemben Wuhrmann és társai iszap-korról — tudomásunk szerint — még csak nem is beszélnek. Iszapindexek: kétféle iszapindex van haszná­latban : az egyik a Mohlmann-féle, melyet általá­ban Európában használnak, a másik a Donaldson­féle, melyet főleg az amerikai szakirodalomban találhatunk meg. Mohlmann-féle iszapindex = a levegőztetőmedence elfolyásából vett minta % órás üledéke (ml) a levegőztetőmedence elfolyásából vett minta üledékének szárazanyagtartalma (g) Donaldson-íéle iszapindex = a levegőztetőmedence lebegőanyagtartalma (mg/l) a levegőztetőmedence elfolyásából vett minta üledéke százalékosan -100 Ha az iszap elveszti ülepedőképességét, hígabb lesz, akkor a Mohlmann-féle index értéke nő, mert egy bizonyos térfogatra eső mennyiség száraz­anyaga csökken. A Mohlmann-féle index dimen­ziója ml/g, tehát azt mutatja, hogy 1 g száraz­anyag iszaptérfogata hány ml. Megfigyelésünk szerint az iszapindexek elég tág határok között ingadoznak anélkül, hogy az iszap használhatatlanná válnék. Az irodalomban megadott, már károsnak minősített indexű iszapok kísérleti berendezésünkben nem mutatkoztak hasz­nálhatatlanoknak. Az okot ez ideig felderíteni nem tudtuk. D) Az élesztett iszapos tisztítótelep működtetéséhez szükséges elővizsgálat leírása A fent mondottak alapján tehát az élesztett iszap teljesítőképességét elsősorban a rendelke­zésre álló, a levegőztetőberendezés segítségével bevihető oxigénmennyiség szabja meg. Ennek meghatározását is elvégeztük a pestlőrinci telepen. Az eljárás menete röviden a következő volt : ferroszulfát és nátronlúg segítségével közel nul­lára szállítottuk le a vízvezetéki vízzel feltöltött medencékben az oldott oxigéntartalmat. Majd méréseket végeztünk annak megállapítására, hogy a levegőztetés megindulása után 1 óra alatt meny­nyi oxigén megy oldatba. A Kessener—Ribbius definíció szerint az oxi­génfelvevőképességet az alábbi egyenlettel számí­tottuk ki : 0, 25-9 &10 km •tg a ahol 0) az oxigénfeivevőképesség (g0 2/m 3/óra) ki 0, k m az oxigén diffúziós állandó 10, ill. m, C°-on (cm 2/óra) -íy a levegőztetés időtartama (óra) C g a vizsgálati körülmények között (baromé­ter állás, hőmérséklet) a víz oxigéntelítettségi értéke (mg/l). C 0 a levegőztetés kezdetekor (£ 0-kor) a víz oxigén koncentrációja (mg/l). Ct a levegőztetés t időpontjában mért oxigén­koncentráció (mg/l). A kapott eredmények alapján a pestlőrinci berendezés oxigénfelvevőképessége 10 C°-on 27,2 g 0 2/m 3/óra. A megengedhető iszapkoncentráció a követ­kező képlettel számítható ki : Of = Li 'Gmax 0/ oxigénfelvevőképesség g 0 2/m 3/óra Li iszaplélegzés a levegőztetőmedence kevert folyadékának hőmérsékletén g 0 2/g száraz­anyag/óra Cmax megengedhető iszapkoncentráció a levegőz­tetőmedencében (g/m 3). A számítások alapján megállapíthattuk, hogy a berendezés üzembeállításkor észlelt 16 C° hőmér­sékleten a medencében az optimális, tehát a ren­delkezésre álló levegőt jól hasznosító iszapkoncent­ráció 1,471 g/m 3 medence-tartalom (elegyvíz). E) A berendezés bedolgoztatása Az élesztett iszapos medence bedolgoztatása Wuhrmann módszerével történt. A medencéket 1958. V. 8-án feltöltöttük ülepített szennyvízzel és 48 órán át újabb szennyvízmennyiség hozzá­adása nélkül levegőztettük. Az utóülepítőből 1 1/mp mennyiségű iszapot tápláltunk vissza ezen idő alatt. Majd 48 óra múlva megkezdtük a szenny­víz betáplálást és az elérni kívánt terhelést 2,8 1/sec-t 10 nap múlva értük el úgy, hogy naponta 0,28 Z/s-mal emeltük a hozzáfolyó szennyvíz mennyiségét. A kiinduló víz minőségét és a bedolgozás fo­lyamán végzett elemzéseket a 2. táblázatban foglaltuk össze. A táblázatból láthatjuk, hogy 1

Next

/
Thumbnails
Contents