Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
2. szám - Öllős Géza: Öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására
136 Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. öllősi G.: Öntözőcsatornák hatása a talajvízre jut a baloldali befogadócsatornába és csak 19,55 százaléka a távolabbi jobboldali befogadócsatornába. A teljes beszivárgó vízhozam és az 1. változat esetében beszivárgó vízhozam aránya 174,84 ~ 14 1' 5/°> ami jól mutatja azt, hogy az öntözőcsatornából beszivárgó vízhozam számításánál fontos szerepet játszik az öntözőcsatorna helyének a befogadócsatornákhoz viszonyított helyzete is. Az öntözőcsatorna és a jobboldali befogadócsatorna közötti szakaszon a talajvízfelszín esése közelítőleg most is a (10) egyenlettel fejezhető ki. Ez a tény arra utal, hogy ha a jobboldali befogadócsatornát egyre nagyobb távolságban helyezzük el, akkor is fenn fog állni a talajvízfelszín esésviszonyaira nézve a (10) egyenlet érvényessége. A beszivárgás folyamatára vonatkozik a 15—18. kép. A 18. kép nagyon jól mutatja, hogy a festéksáv egészen a vízzáró rétegig lejut és nemcsak bal, de a jobboldali irányba is halad. A jobboldali irányban természetesen jóval lassúbb a haladása. D) Az előbbi változathoz viszonyítva szüntessük meg a jobboldali befogadócsatornában a vízszín rögzített állapotát (vagyis a Q 2 permanens vízhozam elvezetését) (11. változat). Ennek következményeként a vízszín — az 1. öntözőcsatorna folyamatos üzembentartása mellett — emelkedni fog. Kérdés: milyen szintig fog emelkedni a víz a volt jobboldali befogadócsatorna és az öntözőcsatorna közötti szakaszon ? Ebben az esetben a jobboldali befogadócsatorna helyén tulajdonképpen vízzáró fal van. A természetben akkor fordul elő az általunk vizsgált helyzet, amikor a hidrogeológiai viszonyok hirtelen útját állják a vízszintes jellegű talaj vízmozgásnak. A 12. ábrán mutatjuk be a szivárgási áramképet. A talajvízszín az öntözőcsatorna és a baloldali befogadócsatorna közötti szakaszon az előző változathoz viszonyítva viszonylag nagyobbmértékű eséssel rendelkezik, a jobboldali térben azonban a következő figyelemreméltó helyzet áll elő : a talajvízfelszíni görbe az A pontig némileg esik, attól kezdve azonban a modellben gyakorlatilag egészen a vízzáró falig vízszintes, amelyre nézve tehát a cp = const. feltétel érvényes. Esetünkben cp = 74%. Ez azt jelenti, hogy az A pontból indul ki az I. öntözőcsatorna hatásmezejét lehatároló határgörbe. Ez a görbe, —• mithogy a jobboldali irányból a baloldali befogadócsatornába az I. öntözőcsatorna vizén kívül máshonnan víz nem szivárog — egészen a vízzáró medencefenékig fut le, ami azt jelenti, hogy a kontúr görbétől jobbra levő talajvíztér, •—- noha az öntözőcsatorna duzzasztó hatása folytán dinamikus állapotú, benne azonban a vízrészecskék nincsenek mozgásban. A jobboldali talajvízfelszín viszonylag magas színtű. Helyzetére a baloldali befogadócsatorna vízszintje a közbülső elhelyezkedésű öntözőcsatorna miatt csak kisebbmértékű befolyást tud gyakorolni. A befogadóbeli vízszín süllyesztésével egyidejűleg I -i—n? S0% I <3 ~ SP I e v© "a
