Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Öllős Géza: Öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására

Öllős G.: Őntözőcsatornák hatása <a talajvízre Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 135 13—14. kép. 9. változat. I. öntözőcsatorna. &omo 13—14. Bapuanm 9. I-ü opocumenbUbiü nana/l III. 13—14. Alternative 9. Irrigation channel I (9. változat, 10. ábra). Ebben az esetben tulajdonképpen a II. öntözőcsatorna hiányzik. Most is szembetűnnek rögtön az öntözőcsatornákhoz tartozó hatásmezők. Azonban az áramkép egészen más jellegű mint az előző 8. változatnál. A határgörbe 1 " y 1KJL JÜMP "-l".,^ Ik^A s^fS ? . • ' * J Vfr ^^mm^mm az A, illetőleg a B talajvízfelszíni pontból indul ki és körülbelül az öntözőcsatorna alatt fut le a vízzáró talajrétegig. Ez által a két kontúrgörbe közötti középső talajvízteret mintegy kikapcsolja a szivárgási folyamatból. Az A és B pont közötti talaj vízfelszínre — amennyiben eltekintünk a párolgási folyamattól — érvényes a <PAB const 9a ="P

b feltétel, vagyis rajta csak azonos potenciálértékű pontok találhatók. Amennyiben a befogadócsatornákban levő víz szintjét folyamatosan süllyesztjük, ezzel egyidejűleg az A és B pont egyre inkább közeledik az öntözőcsatornákhoz és mélyebbre kerül. A befogadócsatornák vízszintjét emelve, az A és B pont közeledik egymáshoz és ezzel egyidejűleg némileg magasabb szintre kerülnek. Szembetűnő ebben az esetben az, hogy a két öntözőcsatorna közötti talajvízszintre a befogadócsatornák vízszintjének a hatása viszonylag csak kismértékű. A talajvíz viszonylag magas szintje kedvezőtlen, hiszen a kapilláris sáv egészen a talajfelszínig terjedhet, ami tiilzott mértékű párolgást és szikesedést idézhet elő. Természetesen ilyen esetekben a gyakorlatban döntő szempont még az öntözőcsatornák egymástól való távolsága, a párolgás mértéke és a talaj vízvezetőképességének nagysága. A távolság növekedésével a két öntözőcsatorna között egyre nagyobbá válik a tározótér, ami a talajvízfelszín emelkedésének időbeli előrehaladását mérsékli. Ilyen esetekben tehát nem közömbös a csatornákból beszivárgó víz mennyisége. A csatornaszivárgás mértékének legalább részbeni csökkentésével és az adott feltételek mellett megengedhető maximális csatorna üzemidő betartásával sok esetben elejét lehet venni a talajvízfelszín káros mértékű megemelkedésének. Az I. öntözőcsatornából való beszivárgás szemléltetésére szolgál a 13. és a 14. kép. A 13. kép jól mutatja azt a tényt, hogy a szivárgási áramvonalak — függetlenül a határfeltételek mikéntjétől — mindig merőlegesen indulnak ki a V const lő—IS. kép. 10. változat. I. öntözőcsatorna. 0omo 15—18. Dapuanm 10. I-ü opocumejibHbiü KüHa/i III. ló—18. Alternative 10. Irrigation channel I potenciálértékkel rendelkező csatornafenék és rézsűtől. C) A továbbiakban üzemen kívül helyezzük a III. öntözőcsatornát és így az egyedül maradó I. öntözőcsatornának a talajvízszínre gyakorolt hatásával foglalkozunk. Minthogy a beszivárgás egyetlen csatornából történik, ennek megfelelően az egész szivárgási mező ennek hatása alatt áll (11. ábra). Az öntözőcsatorna és a baloldali befogadócsatorna közötti térben levő áramkép — minthogy itt alakulnak ki nagyobb potenciálesések — azt mutatja, hogy az I. öntözőcsatornából beszivárgó víz nagyobb része a közelebb fekvő baloldali befogadócsatornába szivárog. Az 1. táblázat tanúsága szerint a permanens állapot mellett az öntözőcsatornából beszivárgó teljes víz mennyisége : Q

x + Qn= 199,09 + 48,70 = 247,79 cm

3/p Ennek