Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Öllős Géza: Öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására

126 Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. öllősi G.: Öntözőcsatornák hatása a talajvízre fel esetleg nehézségek. Elvileg azonban a kapott eredmények természetesen trapézszelvényű befogadócsatornák esetére is teljes egészében érvényesek. Az ebben levő víznek a szintjét pedig a 3 egymás felett elhelyezett bukóéi egyike rögzíti. Ennek megfelelően a következőkben a legalsó bukó által rögzített vízszint alsó vízszínnek nevezzük. Ha az alsó bukón az átbukást megakadályozzuk, a vízszin megemelkedése révén a középső bukó által szabályozott középső vízszín áll elő. Ha a középső bukón sem engedünk átbukást, akkor pedig felső vízszínhez jutunk el. Az alsó bukó által rögzített alsó vízszín szintje a vízzáró medencefenék felett 12,0 cm, a középsőé 27,0 cm és a felsőé 42,0 cm. A medence másik vége teljesen azonos módon került kialakításra. Az egymásnak megfelelő bukóknak a vízzáró medencefenék feletti magassága azonos. Ilymódon a kísérletek célkitűzéseinek megfelelően 3 szinten tudtunk nyugalmi talajvízszínt beállítani Az öntözőcsatornák elhelyezése. Egyidejűleg maximálisan 3 öntözőcsatorna üzemeltetésére került sor. Ezek közül — a medence elülső üvegoldalfalán át szemlélve — a baloldalit nevezzük I. öntözőcsatornának, a medence közepén levőt II., és a jobboldalit III. öntözőcsatornának. A modell elkészítése utáni ellenőrző hosszmérés alapján a csatornák egymástóli távolságai a következők : I. sz. öntözőcsatorna és a baloldali szitaszövetfal között 103,1 cm ; az I. és II. öntözőcsatorna között 177,2 cm ; a II. és III. öntözőcsatorna között 176,3 cm ; a III. öntözőcsatorna és a jobboldali szitaszövetfal között 104,0 cm. Az egyes öntözőcsatornák vízszine kísérleteink ideje alatt azonos szinten helyezkedett el. A vízhozzávezetésből származó kísérlettechnikai okok miatt azonban mindegyik csatorna egymáshoz képest is azonos vízszintjét nem tudtuk tökéletesen biztosítani. így az I. csatorna vízzárómedencefenék feletti vízszintje 47,25 cm ; a II. csatornáé 48,10 cm ; a III. csatornáé 46,35 cm. A szabad talajvízfelszín meghatározása. Erre a célra a medence hátsó vasbeton falába 18 mm 0-jíí megfigyelőkutakat süllyesztettünk. A kutak felső részét vízzáró lappal fedtük le, nehogy a csatornák vize közvetlenül ezeken keresztül lejuthasson a mélyebb talajtérbe. Emiatt egy-két olyan helyen, ahol a potenciálesés nagyobbmértékű, a kapott talaj vízszintértékeket az áramkép adatai alapján némileg javítanunk kellett. A megfigyelőkutakban levő víz szintjét a modell felett elhelyezett elektromos mérőtűkkel mértük. Párolgás megakadályozása. A modellkísérleti munkának nagy előnye az, hogy számos befolyásoló tényezőt — amely a valóságban lejátszódó szivárgási folyamatoknál jelentkezik — kiküszöböl. ily módon az elvi kérdések eldöntéséhez nagymértékben hozzá tud járulni. Minthogy kutatási munkánk során a csatornák és a talajvíz kapcsolatáról van szó, ezért a párolgás lehetőségét a talaj felszínére helyezett nylonponyvával megakadályoztuk. Talajanyag. Vizsgálatainkhoz egynemű talajanyagot alkalmaztunk, amelyet 5 cm-es rétegekben döngöltünk be a medencébe. Beszivárgó víz mennyisége. A csatornákból a talajba szivárgó víz azáltal, hogy az eredeti 1. lcép. A modell látképe. Középen az öntözőcsatorna szelvénye, felül pedig az elektromos vízszínmérőtűk láthatók. 0omo 1. nepcneKmueHbiü eud Modejiu. B cepedune eudno cenenue opocumeAbHOZo Kanajia, a ceepxy sAenmpimecKue ueAbi, CAVMcaique ÖAH u3Mepenun yponusi eotiu III. 1. Vietv of the model. The profilé of the irrigation channel is to be seen at the center, luhile the electrical point gages are at the top.