Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)
2. szám - Öllős Géza: Öntöző és befogadó csatornák hatása a talajvízszint alakulására
Öllős G.: Őntözőcsatornák hatása <a talajvízre Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 127 27cm WM/ky/tsv II. —8—© '48,1 cm . 16,8 cm - 560,6cm 'JM a. ® jC, ' V-." /i\. /A • ! vi'• • .'.' -u -".' • •• ••)V V2. • • >>• '7/w/r T/sy/r v/'w waW/A^ 3Zc II. m, -. - I •I 0 -1- 32 . ™ © ^r-^v'.v * ^vvv^ví;- vT-1 rí © • I . .171 JL© 1® .WV// s/AV/A ^ ; -v •/ . v " I. vízzárótól (//) ^AW/aw/AW/J / 1. ábra. A kísérletsorozat változatai. (Az ábrákhoz tartozó számok a kísérleti változatok sorszámai.) 0U2. 1. Bapuanmbi cepuü ucnbimaHuü. (HoMepa cpueyp neAmomcfi nopndKoebiMU HOMepa.Mii eapuanmoe ucnbimanuű) Fig. 1. Alternatives investigated during the series of experiments. (Numbers pertaining to the figures are the current numbers of alternatives investigated) nyugalmi talajvíz szintjét megemelte, vagyis a talajvíztér dinamikus állapotát létrehozta, a határfeltételeknek megfelelően a medence két végén levő befogadó csatornába szivárgott. A baloldali befogadócsatornába jutó vízhozamot Q u a jobboldaliba jutót pedig Q 2-ve 1 jelöljük. A vízhozamadatokat összefoglalva az 1. táblázat tartalmazza. Jelenlegi tanulmányunkban — terjedelem miatt — csak a kétdimenziós permanens szivárgási folyamatra vonatkozó hidraulikai kérdésekkel foglalkozunk. A tanulmány alapját képező modellkísérlet változatait az 1. ábra tünteti fel. A következőkben megállapításaink bemutatására ezen változatok legjellemzőbb adatait használjuk fel. Kutatási eredmények Egyedülálló öntözőcsatornának a talajvízszínre gyakorolt hatása Erre a kérdésre vonatkoznak az 1, 2. és a 3. változat (1. ábra) adatai. A II. öntözőcsatornából beszivárgó víz miután felemelte a kezdeti talajvíz szintjét és a kísérleti viszonyaink melletti duzzasztott szivárgási folyamatot létrehozta, talajvíz formájában a befogadó csatornákba kerül. A 2. ábra bemutatja a befogadók különböző vízszintjeihez tartozó talaj vízfelszíni görbéket. Mind az 1., 2., és 3. változatnál kapott talajvízfelszíni görbének közös jellemzője az, hogy csak az öntözőcsatorna közvetlen közelében levő szakasza mentén áll elő nagyobb mértékű és változó esés. A csatornától távolodva azonban elérkezünk egy olyan pontig, ahonnan kezdve a talajvízfelszíni görbe gyakorlatilag egyenesként kezelhető és az esés ennek megfelelően függetlenül a csatornától való távolságtól közelítőleg állandónak vehető (I = const.). A talaj vízfelszíni görbének ez a pontja körülbelül az öntözőcsatornában levő vízszín vízzáró talajréteg feletti magasságának megfelelő, — az öntözőcsatorna tengelyétől mért — távolságban található. Legyen az öntözőcsatornában levő víz mélysége h n ; a csatornafenék és a vízzáró talajréteg közötti magasságkülönbség m, a talajvízfelszín valamely pontjának a vízzáró réteg feletti magassága h, a befogadócsatornában levő víz szintjének a vízzáró réteg feletti magassága hb. így valamely permanens folyamat melletti talajvízfelszínre vonatkozó I — const. (9) értéket a csatorna tengelyétől felvett m + h 0 távolság és a befogadócsatorna L — (m-f h l t) távolsága között a geometriai adatokból a követ-
