Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Márkus Miklós: Bulgária vízellátásáról

Márkus M.: Éulgária vízellátásáról Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. 119 Tufrokon JELMAGYARAZA T: o Földalatti vízmedence —i Szivattyúház ... Kutak ilt. víz foglatasak T Víztorony 20 —•— 30 km Vízellátási körzetek határa Gravitációs ós alacsonynyomású csővezetékek Nyomóvezetékek 2. ábra. Dobrudzsa vízellátása Tolbuchin vastakarékosság miatt betonból készültek vasalás nélkül. A műtárgyakat típustervek alapján építik, amelyeket külön ehhez a vízellátási rendszerhez terveztek. A szivattyúházak egyszerű kis épületek tégla vagy terméskő kialakítással, erősen tagolva, kiemelkedő trafórésszel, gépész lakóházzal, a gépteremhez csatlakozó külön klórozó helyiséggel. A szivattyúk és az elektromos berendezések bulgár gyártmányúak s 50%-os tartalékkal vannak beépítve. A klórozó berendezések külföldiek (angol, német). A vízszerzés a helyi adottságoknak megfelelően a legváltozatosabb formákban történik : a Duna partján parti aknakutakból, másutt karszaknákból, galériákból, felszíni vízkivétellel, a tengerparton ugyancsak aknákból, illetve galériákból. A vizek természetesen különböző összetételűek és azok kedvezőtlen keveredését a hálózatok kialakításával kerülték el. Nagyobb mértékű víztisztításra, illetve vízkezelésre nem volt szükség, mert a vízszerzési helyek kiválasztásánál csak a kifogástalan minőségű vizeket vették figyelembe. Az egész vízellátási rendszer építési költsége 340 millió leva, melyből 1957. év végéig 227 millió leva értékű beruházás készült el. Várna új vízműve A világhírű Fekete-tengeri fürdőhely évente újabb szállodasorokkal gazdagodik. Nemcsak az évente növekvő üdülő létszám, de az egy főre eső vízigények (200—250 l/fő/nap) emelkedése is szükségessé tette egy új vízmű tervezését és építését. Az új vízmű vizét Várnától 17 km-re nyugatra feltárt karsztvíz szolgáltatja. A víznyerőhely a legkisebb vízhozam mellett is biztosítja a szükséges 400 l/sec. vízmennyiséget. A mindenkori fölkös víz a környező tavakat táplálja. A gravitációsan kifolyó vizet egy nagy vasbeton aknán vezetik át, ahol beépített sziklákkal levegőztetik a vizet, s biztosítják a felesleges gázok eltávozását. A víz ezenkívül más kezelést nem kap. A fertőtlenítő klórozást a városi tározómedencékben hajtják végre. A víz a vízszerzés helyétől hét kilométer hosszon helyszínen készített tojásszelvényű beton csatornában (60/90 szelvény) gravitációs úton jut a nagynyomású szivattyúházhoz. Ezen a gravitációs vezetéken a völgyek és patakok keresztezésénél bujtatok épültek 2—2 db 0 580 mm azbesztcementcsőből. 1. kép. 250 m*-es dobrudzsai víztorony