Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Béltelky Lajos: Mélységbeli rétegvizeink minőségi számbavétele az ivóvízellátás szempontjából

114 Hidrológiai Közlöny 1959. 2. sz. Bélteky L.: Mélységbeli vizeink minőségi számbavétele teljesen felhagytak az eternit cső használatával. Ott, ahol a vasasságot a víz agresszivitása okozza, 60—80 m mélységig, és nem nagy a vízszükséglet, vagy ha a szivattyúzás tárolóaknából történik s így a szívócső esetleges mozgása az eternit cső épségét nem veszélyezteti, használatától nem kellene elzárkózni. Legjobb volna, ha az azbesztcement csövet facsőveí, vagy valamilyen más, nem törékeny műanyaggal lehetne helyettesíteni. A gyakorlatban sok kútnál észlelték, .hogy a víz vasassága a használat folyamán csökken, mert a béléscső falán természtes védőréteg képződött. A védőréteg mesterséges kialakításával hazánkban dr. Jendrassik Aladár [7] és dr. Papp Szilárd .foglalkozott és az általuk kidolgozott „nullifer" eljárás alkalmasnak bizonyult a védőréteg mesterséges előállítására. Dr. Papp Szilárd megállapítása szerint [6] hazai mélységbeli vizeink agresszív hatását elsősorban szabadszénsav és oxigén tartalma, pH értéke és hőmérséklete határozza meg. A 7,7, vagy annál nagyobb pH értékű vizeink vascsőre többnyire nem agresszívek, ha egyidejűleg legalább 3 mg/l oldott oxigént is tartalmaznak, ami azonban kútjaink vizében a legritkábban fordul elő. Oldott oxigén jelenlétében — ha nincs a vízben mógzre agresszív szénsav — a vascsőfalon természetes védőréteg alakul ki. Ha tehát oxidáló vegyszerek (pl. klórmész) adagolásával mesterségesen pótoljuk az oxigént, a természeteshez hasonló mesterséges védőréteg alakítható ki. A víz lúgosságával a védőréteg képződés gyorsítható, de vigyázni kell, hogy az túl gyors ne legyen, mert akkor védőréteg helyett csak fedő réteg alakul ki. A nullifer eljárást már számos esetben sikerrel alkalmazták s ezzel a víz vasasságát 0,2 mg/l érték alá lehetett csökkenteni. Kialakítható a mesterséges védőréteg elektrolitikus úton is, erre vonatkozó tapasztalataink azonban még csekélyszámúak. Láthatjuk tehát, hogy a nulliferezés sem jelent általános megoldást, mert csak akkor lehet sikeres, ha nincs a vízben mészre agresszív szénsav, azonkívül az eljárás hosszadalmas és emiatt költséges is. Legnagyobb baj azonban, hogy jelenleg nincs olyan állami, vagy tanácsi vállalat, amely a nulliferezést végrehajtaná. Az utóbbi években nagy figyelem irányul a katódos védelemre is, amely azzal biztosítja a béléscsövet a korrozió ellen, hogy az anód és a béléscső között olyan elektrokémiai viszonyokat teremt, amelynél fémoldódás csak az anódokon mehet végbe, a katódossá tett csőfelületen azonban nem. Egyes vidékeken a kismélységű és kisátmérőjű kutakhoz használtak horganyzott kovácsolt vas béléscsövet. A horganyzás azonban •— Papp Szilárd dr. megállapítása szerint [5] — nem nyújt védelmet a korrozió ellen, hanem csak az agresszív hatás késleltetésére szolgál. Külföldön a horganyzott cső használata jobban el van terjedve, mint hazánkban. 1951 végén Nagykátán alumínium csövet építettek be egy 50,6 m mély közkútba eternit szűrőcsővel. A 203 mm-es iránycső bent maradt a furatban. Az OKI vegyvizsgálata szerint a víz minősége 1957-ig kielégítő volt, az akkor észlelt minőségromlás annak tulajdonítható, hogy talajvíz juthatott a furatba. 1955-ben pedig PVC csővel béleltek kísérletképpen Várdombon egy ártézi kutat, amelynek szénsavas vize egy évnél rövidebb idő alatt több helyen átlyukasztotta a Mannesmann-béléscsövet közvetlenül a talajszint közelében. A PVC bélelés beépítése után a 15,5 mg-os vasasság 2,94-re csökkent. Szélesebbkörű alkalmazásra azonban ez a módszer a nehézkes beszerelés, összeragasztás miatt nem látszik alkalmasnak. Meg kell még azt is említenem, hogy 1958-ban a székesfehérvári Zsuzsanna-fürdő szénsavas vizű kútjába kísérletképpen bambusznád cső került beépítésre. Az ára igen olcsó s külkereskedelmi szerveink szerint könnyen beszerezhető. Néhány külföldön használatos védekezési eljárás A korrozió ellen külföldön használatos védelem ugyancsak két irányban halad. Az egyik, olyan csövet használni, amely a víz agresszív hatásának ellenáll és nem korrodál. Ilyen anyag a vörösréz, bronz és a rozsdamentes acél, továbbá a fa, üveg és kismélységű kutaknál a kőagyag és a porózus betoncső. A másik iránya a védekezésnek a mesterséges védő bevonat alkalmazása. Ide tartozik a kemény gumi és a lakk bevonat, a katódos védelem és végül a műanyaggal, polyethylénnel bevont vascsövek használata. A vörösréz, bronz és rozsdamentes acélcsövek azonban igen drágák és beszerzésük nehéz, úgyhogy szélesebb körben való alkalmazásuk nálunk a jelen körülmények között nem jöhet szóba. A pöstyéni thermál kutak bélelésére üvegcsövet, azonkívül fák furnérjából ragasztott facsövet építettek be. A kőagyag és porózus betoncsöveket kismélységű kutaknál használják az agresszív vizek elleni védekezés céljára, amint azt a leipzigi vízműveknél láttuk. Használják a kemény gumival bevont csöveket is. A kemény gumi bevonat teljesen pórusnélküli felületet biztosít, úgyhogy a vas és mész lerakódások nem tudnak rátapadni a felületre. Ismeretesek a különféle lakkbevonatok is, azonban ezek könnyen sérülnek s a sérülés helyén korrozió lép fel, amely a meg nem sérült bevonat alá is elterjed. Az utóbbi években nagy figyelem irányul a katódos védelemre. A műanyag bevonatok közül igen jó tapasztalatokat szereztek a polyethylén bevonatú csövekkel. A polyethylén bevonat egyaránt ellenálló a kémiai és mechanikai behatásokkal szemben, azonkívül jól bírja a húzást, nyomást és a hajlítást is.