Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Béltelky Lajos: Mélységbeli rétegvizeink minőségi számbavétele az ivóvízellátás szempontjából

Bélteky L.: Mélységbeli vizeink minőségi számbavétele Hidrológiai,'Közlöny 1959. 2. sz. 115 Javaslatok a korrózió elleni hatásos védekezésre Az életszínvonal, a kultúra emelkedésével hazánkban az ivóvízszükséglet terén a mennyiségi és a minőségi igények évről évre növekednek, a közüzemi és a törpe vízművekkel való vízellátás megköveteli a kellő mennyiségű és a kifogástalan minőségű vizet. A folyton fejlődő mezőgazdaságnak is nagy szüksége van emberi fogyasztás és állatitatási célokra a jó ivóvízre. Igazolja ezt, hogy az állami kútfúróipar által készített kutaknál 1956-ban 161 l/perc volt az építtetők által megadott átlagos vízszükséglet, s ez 1957-ben már 265 1/perc-re emelkedett. A mennyiségi igények kielégítésével ez utóbbi években kútfúróiparunk lépést tudott tartani. Látható ez abból is, hogy a kútankénti átlagos vízhozam meghaladja az átlagos vízszükségletet. A helyes béléscsövezés és a minőségi munka meghozta a gyümölcsét. Feltétlenül szükséges azonban most már a víz minősége irányában támasztott igények kielégítését is napirendre tűzni. A mélységbeli rétegekből termelt vizeknél — amint láthattuk •—- a túlságos vasasság az, amely ellen a legtöbb panasz hangzik el. Mivel pedig a víz elvasasodását nagyrészben az agresszivitás okozza, itt az ideje, hogy a legkomolyabban foglalkozzunk a korrozió elleni védekezéssel. Ennek a kérdésnek megoldása azonban többrétű feladat, ezért igyekezni kell ennek megfelelő módon megoldani. Ez alatt azt értem, ne elégedjünk meg egy rész-megoldással, amely csak egy bizonyos földrajzi területen, vagy pl. 60—80 m mélységű és csak kisátmérőjű kutakra alkalmazható, hanem meg kell keresni és ki kell dolgozni a gazdaságos megoldást, vagy megoldásokat az ország minden vasas területén bármely kútmélység, vagy átmérő esetén a korrózió elleni kielégítő védekezésre. A különböző védekezési módok közül általános megoldást az olyan korróziómentes béléscső jelentene, amelyet szilárdsága, könnyű és egyszerű kapcsolása alkalmassá tesz arra, hogy fúrócsőként lehessen használni. A másik, széles területre kiterjedő megoldás a beépített csőrakatok kémiai, illetve elektrolitikus úton történő bevonása, vagy katódos védelme lenne. A mesterséges védőbevonat kialakítása azért volna még az előbbinél is nagyobb kihatású, mert nemcsak az újonnan készülő, hanem a régi, Mannesmann-csővel bélelt kutak élettartamát és vizének minőségét is meg lehetne vele javítani, azonkívül külföldi anyag behozatala nélkül, kevesebb költséggel megvalósítható. Olyan korróziómentes béléscsőanyagot, amely az első megoldás követelményeit kielégítené, hazai gyártmányúban nem ismerünk. A külföldön használatos csőanyagok közül a polyethylén bevonatú csövet látom olyannak, amelyet kútfúrásainknál használni lehetne. Ebből kellene behozni néhány kúthoz való mennyiséget kipróbálás céljából. Ki kellene próbálni ezenkívül a csehek által gyártott, farost lemezből készített facsöveket, valamint az üvegcsövet is. A mesterséges védőbevonat alkalmazása terén dr. Papp Szilárd nulliferező eljárása túl van a kísérletezés stádiumán. Ezt már alkalmazni kellene a gyakorlatban ott, ahol a víz kémiai sajátsága ezt megengedi, azonkívül laboratóriumi és mintakísérletek lehetővé tételével fejleszteni az eljárást olyan irányban, hogy még szélesebb körben lehessen alkalmazni és a védőréteg kiképzési időt minél rövidebbre lehessen leszorítani. A katódos védelem nálunk még a laboratóriumi kísérletezés stádiumában van, most már kutakon kellene kipróbálni az ejárás hatásosságát. A katódos védelemnél még nincs megoldva a teleszkóposán bélelt kutaknál a csőrakatok közti fémes érintkezés biztosítása. Értesülésem szerint a kísérlet céljára igen nehéz kutat szerezni, mert az eljárás hazánkban még meglehetősen ismeretlen, s így bizalmatlanok iránta. Ha néhány sikeres kísérletre lehetne hivatkozni, akkor a katódos védelem alkalmazását is a tervezőknek és kivitelezőknek kellene propagálniok az építtetők felé. A legfontosabb teendő tehát kivitelező profilt biztosítani a korrózió elleni védekezés különböző módjának gyakorlati alkalmazására. Elsősorban az Országos Kútfúró Vállalatnak volna kötelessége berendezkedni a nulliferezés, az elektrolitikus és katódos védelem kivitelezésére s a korrozió elleni védelmet alternatív megoldásokkal már a költségvetésben elő kellene irányozni. Szükséges volna, hogy a Vízügyi és a Földtani Főigazgatóságaink nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogassák a különféle védekezési eljárások kipróbálását oly módon, hogy néhány kúthoz szükséges polyethylén bevonatú és fa béléscső behozataláról gondoskodnának, azonkívül hozzájárulnának a kísérleti munkák költségeihez s lehetővé tennék, hogy kutakban is ki lehessen próbálni a mesterséges védőréteg kiképzésének különböző módját. Addig is, amíg a különböző eljárások kipróbálása folyik, volna teendő bőven. Először is az agresszivitásra és annak mértékére vonatkozó adatokat kell összegyűjteni és az adatok feldolgozásával katasztert készíteni arról, hogy az ország különböző részein, sőt ezen túlmenően, egyes községekben milyen vasasak a mélységbeli vizek, honnan származik a vasasság, lehet-e javítani valamilyen védőbevonattal, vagy korróziómentes csővel a víz minőségét, vagy csak vastalanítóval lehet eltávolítani a vízben levő, víztartó rétegből származó vasat. Az ilyen természetű adatgyűjtés részére azonban a vízmintát a víz fakadási szintjében kell venni, ún. mélységbeli vízmintavevővel. Az országos és a tanácsi kútfúró vállalatok részére kötelezővé kellene tenni a mélységbeli mintavevő használatát nemcsak minden új kút fúrásánál, hanem a régi kutak javításánál és felújításánál is. Az Országos kútfúró vállalat már fel van szerelve mélységbeli mintavevővel, de egyelőre még csak az ún. perspektivikus fúrásoknál, a minta kutaknál használják. A mintavevő elkészítése nem kerül sokba s így a kutak költségét alig befolyásolja.