Hidrológiai Közlöny 1959 (39. évfolyam)

2. szám - Béltelky Lajos: Mélységbeli rétegvizeink minőségi számbavétele az ivóvízellátás szempontjából

Bélteky L.: Mélységbeli vizeink minőségi számbavétele Hidrológiai,'Közlöny 1959. 2. sz. 113 vették, hogy a béléscső oldódásából származó elvasasodásra a víznek így kevesebb idő áll rendelkezésére. A vörösfenyő béléscső használatával az első világháború után azért hagytak fel, mert a szükséges vörös fenyőt csak külföldről lehetett beszerezni. Később borovi, vagy lúcfenyőből készített, de nem kifúrt, hanem keskeny szegmensekből dongaszerűen összeállított és huzallal abroncsozott béléscsővel kísérleteztek főleg szénsavas víz esetén. Ez azonban nem vált be, mert a tisztítószivattyúzáskor a rosszul összeillesztett donga behajlott és eltört. A bajt még tétezte, hogy legtöbbször a köpenycsöveket is visszahúzták s a szénsavas víz a felső rétegek vízével keveredett s azoktól szennyeződött. A korrozió elleni védekezés céljából hazánkban leginkább az Eternit művek által gyártott azbesztcement béléscső használata terjedt el. Az eternit béléscső, ha azt oly módon alkalmazzák, mint Zsigmondy a vörösfenyő béléscsövet, vagyis ha a kezdőcsövet és a beszűrőzött réteg fedőjében záró csőrakatot benthagyják s csak a szűrő beépítésére szolgáló köpenycsövet húzzák vissza, bizonyos körülmények között kielégítő megoldást biztosít a víz elvasasodásának megakadályozására. Hátránya azonban a fabéléscsővel szemben, hogy a — főleg a rövidszálú azbeszttel készített — azbesztcementcső túlságosan rideg s így nagymértékben törékeny, annyira, hogy nagyobb mélység esetén saját súlya alatt is összeroppan. Használatát az is megnehezíti, hogy a csőkötések elkészítését, a szűrő körüli kavicsolást s a kavicsolás feletti agyagolást igen gondosan kell végezni. Az eternit csövek helyes beépítési módja az, hogy a köpenycsövek visszahúzása közben a béléscső palástja körüli körgyűrű alakú rést golyóvá formált agyagdarabkákkal töltik ki a felsőbb rétegek lecsúszásának megakadályozása céljából. A szűrő körüli rést természetesen gyöngykavicscsal, vagy durva homokkal kell kitölteni. Tekintettel azonban arra, hogy ez a művelet nagy gondosságot igényel s ez a kényes munka nem mindig sikerül, a káros vízmozgás is csak ritkán kerülhető el. Sőt még egy másik hibaforrás valószínűsége is igen nagy, az tudniillik, hogy a csőkötéseknél is kapcsolatba kerül a csövön belüli és a béléscső mögötti víz. Az eternit csövek kapcsolása ugyanis úgy történik, hogy a csővégek közé gumigyűrűt helyezve, a csővégekre sima kapcsolócső darabot húznak, a csöveket préssel összenyomják s ilyen állapotban sülyesztettfejű hernyóesavarokkal hozzákapcsolják a karmantyúszerű összekötő darabot az eternit csőhöz. Ez a művelet ismét igen kényes, de még a leggondosabb munka mellett sem lehet a csőkapcsolás olyan szilárd, mintha az menetes volna, ezért a csőrakat leeresztése után, a csősúly hatására csuklósan megrogyik s a kötési helyek húzott oldalán rés támad, amelyen a szennyezett vagy egymástól eltérő nyomású víz behatolhat a béléscsőbe. & Az iránycső visszahúzása volt az oka az aknaépítésnél békövetkezett gyakori eternitcső törésnek is. A felsorolt kedvezőtlen körülmények miatt az eternit csővel bélelt kutak közül sok vált selejtté. A kútba már beépített cső ugyanis — ha akár a munka folyamán, akár később eltörik, — nem cserélhető ki s így a kút már egyetlen szál megrepedt, vagy eltört eternit cső miatt használhatatlanná válik. így azután meg lehet érteni, hogy a kivitelező vállalatok, hogy a sok selejt ellen védekezzenek, tartózkodnak az eternit cső használatától. Szakembereink szerint pedig 60—80 m mélységig az eternit cső — a törékenységtől eltekintve -—a korrozió elleni védelem céljára elfogadható megoldást jelent, feltételezve természetesen, hogy a cső mögötti vízmozgás lehetőségét a vízadó réteg fedőjében jól záró Mannesmann-csőrakat benthagyásával megakadályozzák (2. ábra). Ilyen kivitel mellett azonban az eternit csővel való bélelés igen költséges, ha pedig a mélyen maradó vízszint miatt búvárszivattyúval kell a vizet kiemelni, a szivattyú vízszintes szerkezeti mérete miatt nagy átmérőjű eternit csövet kell használni, ez pedig már olyan nagy átmérőjű Mannesmann-kezdőcsövet igényel, amelyet jelenleg itthon nem gyártanak. Az eternit cső használata tehát csak szűk körre szorítkozhatik és láthatjuk, hogy még 60—80 m mélységig sem jelent általános megoldást a korrozió elleni védekezés terén. Nem helyes azonban az sem, hogy kivitelezőink az utóbbi években nyert kedvezőtlen tapasztalatok és munkaigényessége miatt majdnem Lstopos homok Koncs KAVICSOLÁS # í'i. PJi&Pti 98/80 mm j eternit esi 2. ábra. Helyes kiképzésű azbesztcementcsövei bélelt 60 m mélységű fúrt kút ®ueypa 2. Eypoeoü KOAODEY c ZAYÖUHOÜ 60 M CO cmeHKOü U3 acöecmoneMeHtnoeoü mpyöbi c npaeuAbHbiM cmpoeHueM Abb. 2. Richtig ausgestatteter 60 m tiefer Bohrbrunnen mit Asbestzement- Verrohrung