Hidrológiai Közlöny 1958 (38. évfolyam)

6. szám - Finály Lajos: A szennyvíztisztító berendezésektervezésének utolsó tíz éve

Finály L.: A szennyvíztisztító berendezések tervezése Hidrológiai Közlöny 1958. 6. sz. Jf63 iszapos Kessener telep is. E laboratórium nemcsak szoros figyelemmel kíséri a berendezés működését, hanem Pató Tibor ós Marth József közreműködésével azt részletesen értékeli is. Remélhető, hogy ennek eredménye tervezési vonalon is közvetlenül értékesíthető lesz s ezzel a Kessener berendezések tervezése az eddigi próbálgatás helyett biztos alapokra kerül. Tapasztalatom szerint ugyan mindig szívélyes, jó volt a viszony a szennyvíztervezés és a vízügyi felső szervek között, de különösen jól alakult ez a tervezés utóbbi tíz évében. Az Országos Vízgazdálkodási Hivatal, majd ennek utóda, az Országos Vízügyi Főigazgatóság mindig komoly megértéssel fogadta javaslatainkat, mikor pl. a konkrét megbízási kereten túlmenő tervezéshez kértük koordináló közbelépésüket, vagy valamely anomáliára hívtuk fel figyelmüket. Igaz, hogy ez munkánkat sokszor megnövelte, de a szennyvíztervezők mindig kötelességüknek érezték, hogy ne parciális, hanem összefogó, népgazdasági és népegészségügyi érdekeket szolgáljanak. Ugyanilyen jó volt a viszonyunk a Város és Községgazdálkodási Minisztériummal, továbbá az egyes Vízügyi Igazgatóságokkal és a Közegészségi és Járványügyi Állomásokkal is. A vízügyi igazgatóságok újonnan létesülő laboratóriumaitól, s a KÖJÁEL-októl a tervezés még komoly közreműködést és segítséget vár. Amint annak idején mindig bizalommal fordulhattunk a dr. Korhuly Mihály, majd dr. Maucha Rezső vezette llalélettani és Szennyvíztisztítási Kísérleti Állomáshoz és soha se jöttünk el tőlük üres kézzel, hanem mindig felvilágosítással, tanáccsal, útbaigazítással telt tarsolyyal, úgy reméljük, hogy ez a viszony ezekkel az új ntózmónyekkel kapcsolatban is létre fog jönni. Nem volna teljes ez a beszámoló, ha meg nem emlékeznénk arról a felbecsülhetetlen segítségről, amit a tervezés különösen két társadalmi szervünktől, a már megszűnt Magyar Mérnök és Építész Egylettől, s a ma is virágzó Magyar Hidrológiai Társaságtól kapott. A Mérnök Egyletben nagyszámú előadás s a Közlönyben számos cikk szolgálta a tervezés és továbbképzés érdekeit, amelyek közül itt csak az 1940-ben tartott híres Vízellátási ós Csatornázási ankétra hivatkozom, amelynek csatornázási és szennyvíztisztítási vonatkozású előadásai a dr. Lesenyei József szerkesztette „Csatornázás és Szennyvízkezelés Hazánkban" című kiadványban látott napvilágot. Ez a könyv máig is fontos forrásmunka számunkra. A Hidrológiai Társaság közreműködéséről e helyen tulajdonképpen alig kellene szólani. Mindnyájunk előtt ismeretesek a nagyhírű balatoni ankétek, a budapesti, szegedi, pécsi, debreceni, miskolci, salgótarjáni ankétek, amelyek nemcsak módot adtak komoly tervezési problémák felvetésére ós megbeszélésére, hanem a hozott határozatok alapján döntő jelentőségű kormányhatósági intézkedések születtek meg szennyvízkérdések szanálására. Sőt a Társaság ülései keretében hivatalos, döntő állásfoglalás is történt konkrét tervezési kérdésekben, mint pl. Délpest, valamint Nagybudapest szennyvíztisztítása. Ezek az ülések és ankétek nagymértékben tágították mind a tervezők, mind a szennyvíztisztítással kapcsolatba került orvosok, biológusok, bakteriológusok látókörét és áttekintését. A magyar Hidrológiai Társaság — helyet engedvo a tervezői oldalról kialakult véleménynek -—- kezdeményezte a szennyvízkezelőképző tanfolyamok megindítását is. A Társaság elnöksége már 1956-ban elhatározta, hogy a társaság keretei között módot fog nyújtani a kezelői gárda szakirányú tömörülésére, s a tervezőkkel és a többi szakemberrel való rendszeres eszmecseréjére és tapasztalatcseréjére. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy az elmúlt legutóbbi tíz év a szennyvíztervezés terén is azelőtt nem sejtett fellendülést hozott hazánkban. Ennek köszönhető, hogy ma már megbízás alapján konkréten foglalkozunk külföldre szóló szennyvíztervezésekkel is. Versenyképességünk fenntartásához és emeléséhez azonban nélkülözhetetlenül szükségünk van a külföld felé az eddiginél sokkal nagyobb mozgási lehetőségre. Ha ez meg lesz, akkor bizonyos, hogy szennyvíztervezéseink messze túl fognak nyúlni országunk határain s e téren is öregbíteni fogják mérnökeink jó hírnevét. BESZÁMOLÓ a Hidraulikai és Mezőgazdasági Vízgazdálkodási Szakosztály 1958 szeptember és október havi üléseiről. Az előadók részéről megnövekedett érdeklődésre való tekintettel 1958 őszétől kezdve a Szakosztály ismét kéthetenként tart előadó üléseket. Az őszi összejövetelek sorozatát Zsuffa István „Köralapra jzú bukók ésthukós aknás átereszek hidraulikai méretezése" című előadása nyitotta meg szeptember 23-án. Az előadó többek közt ismertette a VITUKI által 1959-ben kiadásra szánt hasonló tárgyú számítási segédlet anyagát. A Szennyvíz Szakosztállyal közös rendezésben zajlott le október 9-ón Vágás István : ,,Az ülepítési elméletek egyes újabb irányai" című előadása. Az előadó kifejezésre juttatta, hogy újabban az ülepítés folyamatának kinematikai szemléletét és kolloidikai szemléletét a kutatók igyekeznek elválasztani egymástól. Október 21-én Szilágyi Gyula egyetemi tanár ismertette eljárását az öntővíz mennyiségének vízháztartási mérleg alapján való megállapítására vonatkozóan. Az előadó olyan számítási módszer bevezetését javasolta, amely a lehető legkevesebb mérési munkaszükséglot mellett alkalmas arra, hogy az öntözési üzem vezetői a helyszínen maguk állapíthassák meg a kiöntözendő vízmennyiséget. Az előadóülés határozatot hozott, hogy a bemutatott eljárást — amelynek leírása egyébként a VITUKI 1957. évi munkájáról szóló Beszámolójában kerül kinyomtatásra — az illetékes főhatóságok figyelmébe ajánlja és kísérleti alkalmazását szorgalmazni fogja. V. I.